Fogaras, a bevehetetlen erődítmény meghódítása

Szucher Ervin 2019. március 14., 06:06 utolsó módosítás: 2019. március 15., 09:12

Olvad a magyar múlt, akár nyár derekán a hó a közeli hegyek ormain. Fogarason Apor László, a Hunyadiak, Bethlen Gábor, Lorántffy Zsuzsanna, Apafi, Árva Bethlen Kata, Mikszáth, Babits neve legfeljebb az idősebb magyarok emlékeiben élnek. A vár ura rég kicserélődött, az utcák, terek neve megváltozott, a márványtábla lekerült, az iskola kiürült.

A fogarasi vár teljes szépségében: már csak a külső emlékeztet a magyar múltra Fotó: Szucher Ervin

Szinte mindegy, honnan érkezik Fogarasra a vándor, Brassóból vagy Nagyszebenből, netán a havasok túloldaláról, a várat nem kerülheti el. Így tette az utazó néhány száz évvel ezelőtt, így teszi a modern idők látogatója is. A hét évszázaddal ezelőtt, Erdély vajdája, Apor László által épített vár a környék legfontosabb erődítményének számított, amely az idők során sok mindent megért: ostromot és békét, szerelmet és cselszövést, országgyűlést és megszállást, vigadalmat és fogolykínzást. Ma az ország egyik legjobban konzervált középkori épületeként közkedvelt turisztikai látványosságként szolgál. Akad is látogatója bőven, a statisztikák szerint évről évre több. Tavaly 157 ezren fordultak meg itt, harmincezerrel többen, mint a rekordesztendőnek kikiáltott 2017-es évben. A látogatók kétharmada az ország többi szegletéből érkezik, a további egyharmadot főként német, francia és magyarországi turisták teszik ki.

Történelemhamisítás köntörfalazás nélkül

Utóbbiakra való tekintettel a várban székelő és az ingatlant kezelő Valer Literat Múzeum magyar nyelvű tájékoztatóval is előrukkolt, pontosabban egy románból fordított, hiányos és hamis anyaggal fűszerezett füzetecskét adott ki. A jegy és a százéves Romániát reklámozó kis szórólap mellé ez is dukál annak, aki belépőt vált. Bárhogy is forgatja az ember, a néhány adat közt nagyítóval sem talál magyar vonatkozásút. Pedig „némi köze” nemcsak építőjének, de Hunyadi Jánosnak, Bornemissza Jánosnak, János Zsigmondnak, a Báthoryaknak, Bocskainak, a két Apafinak, Bethlen Gábornak is lehetett a sokat ostromolt, azonban mindvégig bevehetetlen erődítményhez. Ahhoz a várhoz, amelyet a Făgăraşul tău helyi internetes lap még a tárgyilagosság látszatára sem adva teljesen eredeti módon Cetatea lui Mihai Viteazul, azaz Vitéz Mihály vára (ál)névvel illet.

Egyetlen gondolkodó történész sem vonja kétségbe, hogy nyúlfarknyira sikeredett uralkodása alatt Mihály havaselvi vajdának is lett volna köze Fogarashoz. Csakhogy pünkösdi királyságnyi időre, és egyáltalán nem meghatározó módon.

A 16. század legvégén, 1599 októberében foglalta el és ajándékozta feleségének még mielőtt tovább­állt volna a sellenberki csatába. Doamna Stanca nem dúskálhatott sokáig a méltóságoknak kijáró életben; a nagyra törő vajda 1601-ben bekövetkezett bukása után a megözvegyült asszonyságot Basta generális és helyőrsége a trón mellől egyenesen a tömlöcbe vetette, várkapitánnyá pedig Mihály gyilkosát, Jacques Beauryt nevezte ki. 

Utoljára 2018. december 1-jén látták Vitéz Mihályt Fogaras várában. A román centenáriumi ünnepségen másodjára is bevonult fehér lován, majd a zászlólengető tömeg éljenzése közepette köszöntötte az egybegyűlteket. A történelmi személyiségek alteregói más alkalmakkor is fel-felbukkannak a magas kőfalak között. A városnapokon korabeli ruhákba öltözött fiatal lányok szelik keresztül-kasul a kastély udvarát. Ilyenkor számos szempár megakad a Lorántffy Zsuzsannára emlékeztető csinos hölgyeken, de a figyelem középpontjában mégiscsak az uralkodók állnak: Bethlen Gábor, Apafi Mihály és Negru vodă. A legenda szerint utóbbi elhagyva Fogarast és átkelve a hegyeken, Havasalföld alapítója és ebből kifolyólag első uralkodója volt. A történészek ma is azon vitáznak, hogy ez a bizonyos Fekete vajda egyáltalán létező vagy a népi hiedelem által életre keltett figura lehetett. Tény, hogy a fogarasi románok számára kultikus személyiséggé nőtte ki magát: szobra áll a főtéren és iskola viseli a nevét. Az uralkodó gúnyáiba bújtatott hasonmása nagyobb ünnepélyeken a várudvaron lévő trónon székel, teljesen kiszorítva Erdély valós fejedelmeit.

„Még tiszta szerencse, hogy a Bethlennek meg Apafinak öltözötteknek nem kell letérdelniük előtte” – jegyzi meg némi iróniával a helyi RMDSZ elnöke, Szabó Gábor, amikor a várbeli történelemhamisítást hozzuk szóba. Azt, amelynek „köszönhetően” a megrögzötten ismételgetett kontinuitáselméletnek megfelelően

Fogarast már a 14–15. században Terra Blachorum, azaz a román föld részeként mutatják be, az egyik kiállítótermet ortodox ikonokkal, a másikat drakulás emléktárgyakkal tűzdelték tele.

A többnyelvű feliratok angol változatából Bethlen Gábor nevét kigyomlálták, Majláth Istvánt román bojárként mutatják be, a magyarul Báthoryról elnevezett bástyát más nyelveken a dobos tornyaként emlegetik.

A jó pap holtig tanul elv alapján a szakavatott látogató számos „újdonságot” fedez fel a fogarasi várban. Ugyanakkor arra is ráébred: ezek mind valamit helyettesíteni hivatott információk és tárgyak. Például Apafi és Bornemissza Anna képe valamikor a vár bejárati részét ékesítette, aztán egyik napról a másikra eltűnt, körülbelül akkor, amikor a kultuszminisztérium éléről a magyar politikusok.

Mihály vajda felesége, Doamna Stanca szobra az általa mindössze egy évig lakott vár előtt Fotó: Szucher Ervin
Mikszáth Kálmán esete Fekete  vajdával

Ugyanígy kámforrá vált az összes magyar utcanév, beleértve a Bethlent is, amelyet ma Doamna Stancának hívnak. Radu Negru­nak a nevét kapta a Mikszáth Kálmán országgyűlési képviselő mandátuma alatt és az ő közvetlen közbenjárására, Alpár Ignác tervei alapján épült egykori magyar királyi gimnázium. Bár nem túl sűrűn tette tisztét a városban, az író-politikus minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy az általa tizennyolc esztendőn keresztül képviselt Fogaras és vidéke felemelkedhessék a szegénységből.

Amikor az RMDSZ megpróbált legalább egy emléktáblával tisztelegni a Beszterce ostroma, a Különös házasság vagy a Noszty-fiú esete Tóth Marival című művek szerzője előtt, az iskola tanárai kapásból elutasították a javaslatot. Mint ahogy az önkormányzati képviselők is tették, amikor a magyar közösség köztéri szobrot szeretett volna állítani Lorántffy Zsuzsannának. Pedig a város első román iskoláját éppen I. Rákóczi György hitvese alapította. És amint Szász Tibor református lelkész meséli, ő volt az, aki a környékbeli pópákat behozta a városba, és írni-olvasni taníttatta. „A liturgiát ismerték, de addig az ujjukkal írtak alá” – mosolyodik el a lelkipásztor. Minden jótett elnyeri méltó büntetését – szokták mondani, így a Fogarason élő magyar fejedelemasszony által létesített iskolának a Doamna Stanca név jutott. A havasalföldi vajda felesége szobrot is kapott Fogarason, méghozzá egy kőhajításnyira a vár falától. Szabó Gábor szerint ezek után kár is csodálkozni az afféle tévhitek terjesztésén, miszerint a főgimnáziumot a román uralkodó felesége alapította. „Nem is olyan régen arra lettem figyelmes az utcán, hogy egy édesanya magyarázza a gyermekének, milyen szép iskolát épített Doamna Stanca!” – idézi a rögtönzött utcai „történelemórát” az RMDSZ elöljárója.

A fogarasi magyarságot nem csak az emlékállítás lehetőségétől fosztotta meg az újkori hatalom. A közösség azt is elveszítette, amit közvetlen 1990 után kiharcolt.

Ilyen az egykori Lenkert utcai épület homlokzatára elhelyezett Babits-emléktábla, amely az épület gazdacseréje után rögtön lekerült a falról. Amint a ház egy román atyafi tulajdonába került, az új lakó egyik első intézkedése az volt, hogy eltávolítsa a 20. század eleji magyar irodalom jeles alakjának szentelt emléket. Pedig fogarasi tanári pályafutása alatt a majdani költőóriás Shakespeare-kört szervezett, amelyet átlagban százan látogattak, majd itt írta meg első versét, a Vásárt. Akkor még nem is sejtette, hogy ártatlan soraival mekkora port fog kavarni.

Babits Mihály és Fogaras lehetetlen szerelme

A táblát eltávolító derék ember nem olvashatott sok Babits-költeményt, de a Vásárnak néhány sorát biztosan. Vagy inkább a versre és szerzőjére zúduló múlt század eleji, ma is visszhangzó rágalmakat. Hároméves fogarasi tartózkodása alatt a Szekszárdon született, éppen kibontakozó félben lévő költőnek a Vásár első szakasza miatt igencsak meggyűlt a fonni valója a helyi románsággal.

„Egyszer egy afférem volt velük. Egy versemet félreértették, egy ártatlan verset: a vásár szennyes, balkáni sokaságát festettem le, melynek alacsony alkuiban »római szó kopik«. A havasok szűrös, halinás csődülete, mely ma is Cicero nyelvén ad-vesz és pörlekedik: micsoda élmény a fiatal humanistának! «Római szó kopik a szennyes ajkon!« Fogarason azonban ebben nemzeti sértést és támadást láttak. Még tanácsot is tartottak, hogyan vehetnének elégtételt. Engem tekintettek ellenségüknek s véres magyar sovinisztának, holott nem volt nálam naivabbul Európa-hívő s nagyobb megvetője minden sovinizmusnak és vadmagyarságnak” – írta visszaemlékezéseiben 1937 karácsonyán a két és fél évtizeddel korábban Fogarason tanító író, költő, irodalomtörténész.

Történelmi giccs formájában Drakula is beköltözött a vár falai közé Fotó: Szucher Ervin

A csörte komoly nyomot, mondhatni sebet hagyott benne, amit soha nem tudott kiheverni. A jobbára a havasokból betelepedettekkel szembeni érzelmei egyik késői írásában is visszaköszön. „Ismertem a helybeli román intelligenciát, pópát, ügyvédet, újságírót. Az öregapja még medve volt, mondták, az apja csobán, azaz hegyipásztor, ő maga már ügyvéd... Ismertem őket, bár nem közelebbről és bizalmasan, mert ők távol tartották magukat s nem akartak bennünk jóbarátot látni.”

A helybéli magyarokról sem volt sokkal jobb véleménnyel. Mivel a magyar családok egy része az anyaországból került a dél-erdélyi városba, jövevényeknek, szegény hivatalnokfamíliáknak nevezte. Olyanoknak, akik hozzá hasonlóan Fogarason nem érezték otthon magukat, és visszavágytak régi hazájukba. E települést csak egy állomásnak tekintették, ahonnan az első vonattal haza kellene utazni. Persze Pestről még csak álmodni sem mertek. „Kik vannak itt? »Másodklasszis és fegyencek!« Fegyenceken azokat értették, akiket büntetésből helyeztek el a világ végére. Mindenki méltatlannak ítélte magát ehhez a környezethez. Szóval csupa Ovidiusok ültek a végvárban. Mit csináltak? Hogyan verték el az időt és a pénzt? Fogarason még a kevés pénz is sok volt s az idő végtelen volt. Ittak és kártyáztak. Néha vadászni is mentek, de inkább csak a város melletti rétekre, kisvadra, akárcsak otthon Szekszárdon vagy Tamásiban vadásznának, egy-egy nyúllal vagy fogollyal beérték” – írta a magyarokról és szokásaikról.

Babits soha nem tudta megszokni a várost: számára Fogaras a világ vége volt, azon erdélyi tündérkert, amelyben inkább a Balkánt vélte felfedezni.

És mindezt már 1908 és 11 között… Bő két és fél évtizeddel később mégis visszavágyott. Fölhágott volna a galaci dombra, hogy szembenézhessen a havasokkal. „Azok, gondolom, most is a régiek. Velük még el tudnék beszélgetni a régi dolgokról, ők még emlékeznek emlékeimre s mindenkihez a maga nyelvén szólnak.” Ez már nem adatott meg neki – a gégerák nem kegyelmezett, 58 évesen magával ragadta.

A hősök temetőjén kívül a fogarasi magyaroknak mindössze egyetlen „köztéri” emlékmű maradt, ahol a templom falai közül kilépve összegyűlhetnek, fejet hajthatnak. Ez az 1759-ben elhunyt Árva Bethlen Kata sírja, amely valószínűleg csak azért nem zavarja a többségieket, mert a barokk korszak egyik első írónője vagyonából újraépített református templom kertjében található. Itt békében nyugodhat, hisz Isten meghallgatta imáját; azért fohászkodott, hogy az építkezés befejezését megélhesse. Akkor halt meg, amikor a templomot felszentelték.

Vár a politika fogságában

Hogy miként lehetne feléleszteni a magyar múltat Fogarason? Ez olyan kérdés, amely az ezerre apadt közösség képviselőit bizonyos szempontból meghaladja. Amíg a művelődési szaktárcát irányította, az RMDSZ-nek több miniszteri rendeletbe öntött kísérlete is volt. Egyike ezeknek a műemlékekre vonatkozó 2014/2815-ös számú jogszabály, amely tisztán kimondja: a műemlék épületeket az állam hivatalos nyelvén kívül két, nemzetközileg használt idegen nyelven és a kisebbségek nyelvén kell feliratozni. Utóbbit nemcsak akkor kell megvalósítani, ha az adott közösség arányaiban meghaladja a település lakóinak 20 százalékát, hanem három más esetben is. Például ha az említett ingatlan építéséhez, birtoklásához vagy használatához köze volt vagy van, de akkor is, ha az épület reprezentatív a közösség számára. Bár száz évvel ezelőtt a 2174 román lakos mellett 3357 magyar élt Fogarason, 1918 után a világ nagyot fordult; a százalékarányhoz kötött feltétel ma már semmiként nem teljesül. A másik három annál inkább. A jogszabály alkalmazását szeretné látni Szekeres Gerő, a vár újabb restaurálási munkáját felügyelő marosvásárhelyi szakmérnök is. Merthogy az uniós pályázatoknak köszönhetően a közeljövőben ismét nekiveselkednek a munkálatoknak.

Mikszáth Kálmán fogarasi politikai képviselősége után a vár fokozatosan pusztulni kezdett. A berendezkedő román állam számára olyannyira nem jelentett prioritást, hogy egy időben börtönné degradálta.

Az ötvenes-hatvanas években a halál vára csúfnevet kapta, mert a jobb napokat megélt, országgyűléseket és bálokat látott kőfalai közé a terror költözött. Agyonzsúfolt tömlöceiben sorra pusztultak el a kommunista rendszer politikai foglyai. Rodica Grigore, az egyik bebörtönzött lánya könyvben meséli el mindazt, amit a rendszer ellenségeinek kikiáltott nemkívánatos személyeknek át kellett élniük. De talán még mindig ők voltak a szerencsésebbek… Mert 160 – testi és lelki kínzásnak kitett – politikai fogolynak ez nem sikerült.

A börtön felszámolása után 1970 után nagyobb renoválási munkába láttak, ám nem jártak a végére. Mint ahogy annak a restaurálásnak sem, amelyet a 90-es évek vége felé kezdtek el. A pénzhiány csak egyik oka volt annak, hogy az utóbbi három évtized mindenkori kormánya mostohán bánt Fogaras várával. Az erődítmény, ahol hajdanán politikai foglyok sínylődtek, maga is a politika foglyává vált. Ha a központi hatalomnak nem volt szimpatikus a város elöljárója, a csapokat elzárta. Ellenkező esetben csepegésre állította. Most viszont úgy tűnik, harmadik nekifutásra, az EU-s alapok akár csordogálhatnak is. Annál is inkább, mivel az amerikai Huffington Post szerint a fogarasi erődítmény II. Lajos bajor király neuschwansteini kastélya után a világ második legszebb várkastélya.

Óriási méretű ortodox katedrális és templom méretű „függelékek” takarják el a várat Fotó: Szucher Ervin

„Ahhoz, hogy így legyen, még rengeteg tennivaló van – véli Szekeres Gerő, az előtervek elkészítője és a nemsokára elkezdődő munkálatok műszaki felügyelője. – A történelmi felvezetést például már a város bejáratánál el kellene kezdeni, ezzel mintegy ráhangolni a látogatót arra, amit majd az ódon falak közt talál.” Ehhez képest a mai Fogaras pont olyan, mint Románia bármelyik lepukkant kisvárosa: kapuinál a szocialista múltat idéző tönkrement gyárépületek árválkodnak, beljebb, szürke gyufás skatulyányi tömbházak sorakoznak unottan. Ha megkopva és megfogyva is, a főtérnek sikerült valamelyest megőriznie a múlt század eleji polgári arculatából. Fogarason csupán a katedrális méretű ortodox templom állami költségvetésből támogatott aranyozott hagymakupolái csillognak-villognak. De azok sem a 15–16. század lovagias korába visznek vissza; mindössze azt hivatottak jelezni, ki az új úr a várban.

A bejárathoz közeledve a látogatónak jól meg kell keresnie a megfelelő szöget, ha a fényképet nem akarja a megalomán bizánci építménnyel tarkítani. Vagy Stanca asszony megkoronázott mellszobrával.

Netán a várfal mellett sorakozó bóvliárusokkal. A szakember szerint egy műemlék épületet nem lenne szabad efféle modern kori „toldalékokkal” a történelmi kontextusból kibillenteni. Még szerencse, hogy a vár körüli parkot nem építették be, és az árkokat nem tömték be. Csak az kár, sajnálkozik Szekeres, hogy a cigányok időnként ellopják a kecsesen úszkáló hattyúk tojásait, mint ahogy azt sem tartja szerencsés mozzanatnak, hogy az épület egyik szárnyába egyesek vasbeton és gipszkarton felhasználásával képzelték el a szállodaszobák kialakítását. Az előző felújítások során a járószintet nem alakították ki megfelelőképpen, a bástyák felhasználásáról nem is beszélve – sorolja a további hibákat Szekeres Gerő.

Árva Bethlen Kata sírja a magyarság egyetlen érintetlen emlékhelye Fotó: Szucher Ervin

A marosvásárhelyi mérnök az érem másik oldalát is látja és méltányolja. A lovagterem resta­urálását és bebútorozását komoly sikertörténetnek tartja, mint ahogy a könyvtár létesítését is. „A belső tereket is a történelmi múltnak megfelelően kell kialakítani” – hangoztatja a műemlékvédelem örök szabályát, amit Fogarason csak hozzávetőlegesen tartottak be. Mint úgy általában mást is, ami a várhoz kötődik.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat