Tízéves EU-tagság: a félig üres pohár

Az Európai Unió abból a célból jött létre, hogy véget vessen az európai országok közötti véres háborúknak, amelyek közül a második világháború volt a legrettenetesebb – olvasható az EU hivatalos honlapján. Az Európai Szén- és Acélközösség 1951-ben alakult, ez volt az első lépés az európai országok gazdasági és politikai egyesítése és a tartós béke megteremtése felé. A közösség hat alapító tagállama, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország 1957-ben aláírta a Római Szerződést, és ezzel létrejött az Európai Gazdasági Közösség (EGK), más néven a közös piac.

A kilencvenes években két újabb szerződés született: 1993-ban az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés, 1999-ben pedig az Amszterdami Szerződés. Egy kis luxemburgi település, Schengen adta a nevét annak a megállapodásnak, amelynek eredményeként fokozatosan megszűnik az útlevél-ellenőrzés a tagországok közötti személyforgalomban, ugyanakkor fiatalok milliói tanulhatnak külföldön uniós támogatással.

2004-ben tíz ország – közöttük Magyarország – csatlakozott az EU-hoz, majd három évvel később, 2007. január 1-jétől Románia és Bulgária. Az uniós tagság körül hosszú évek óta viták vannak, mert sokan úgy érzik, országuk csatlakozása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Kelet- és Nyugat-Európa közötti gazdasági- és bérszakadék fennmaradt. Több kelet-európai ország – elsősorban Románia – esetében ez a lemaradás akkora, hogy belátható időn belül nem lehet behozni. Románia tízéves EU-tagsága kapcsán több szakembert is megkérdeztünk.

Románia nem nőtt fel a feladathoz

Gáspár-Szilágyi Szilárd nemzetközi jogász szerint nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy Romániának jót tett-e az elmúlt 10 év az Európai Unióban vagy sem. Jogi szempontból az itthoni rendszer mindenképpen bonyolultabbá vált. Az uniós jog területén aktív szerepet vállaló szakértő lapunknak elmondta: az EU egyik legnagyobb hozadéka az Európai Unió Bírósága, amely lehetőséget biztosít minden európai állampolgárnak, hogy eljárást indíthasson közvetlen vagy közvetett módon az EU intézményei vagy tagállamai ellen. Ugyanakkor a román jogrendszer megújulására és a korrupcióellenes harcra nagy hatással van az EU együttműködési és ellenőrzési mechanizmusa.

Gazdasági szempontból a mai napig vita tárgya, hogy a szabadkereskedelmi egyezményekkel jól járt-e Románia. Számokban nézve pozitív a mérleg, hiszen Románia bruttó hazai összterméke (GDP) jelentősen nőtt és az elmúlt tíz évben az átlag munkabér is megduplázódott. De az éremnek több oldala van. „A rendszerváltozás utáni évek átmeneti korszaka akkora gazdasági káosszal járt, hogy a hazai ipart és a termelést nagyjából tönkretette. Az ország vezetése nem alakított ki megfelelő nemzetfejlesztési stratégiát a kommunizmus utáni időszakra. Ennek visszaütőjét láthatjuk abban, hogy manapság számos termék és befektető külföldről érkezik, mivel nincs elegendő belső termelés” – magyarázta az uniós szabadkereskedelmi és befektetési egyezmények egyik fontos hatását a szakértő.

A jelenleg Norvégiában egyetemi oktatóként dolgozó Gáspár-Szilágyi Szilárd Románia számára mindenképp előnyként értékeli, hogy az EU sokkal több támogatást juttat a fejlődő országoknak, mint amennyit ezek a közös költségvetésbe bepótolnak. A szakértő szerint Románia hibája, hogy a rendelkezésére álló eurómilliárdokat az ország nem tudja megfelelően hasznosítani. „Ellenpéldaként nézzük Dániát: egy kicsiny, lapos, szeles ország – mindössze öt és fél millió lakossal és majdnem semmilyen altalajkinccsel – kereskedelme mégis a világelsők között van, hiszen a helyi termelők szövetkeztek és az állam sokat fektetett a kutatásba, amelynek köszönhetően számos új szolgáltatást és terméket tudnak exportálni. Dánia vámmentes belső piacot képes biztosítani, amellyel az unió hasznára válik, így termékei és szolgáltatásai egyenlő bánásmódban részesülnek a többi tagországéval. Ezzel szemben Románia szinte semmit sem költ innovatív fejlesztésekre” – magyarázza a baj fő okát a nemzetközi jogász.

Kisebbségügy és kivándorlás

Gáspár úgy véli, a kisebbségi ügyek uniós rendezésébe vetett hit a csatlakozás előtt politikai megtévesztés volt, vagy a magyar vezetők nem értették az EU működését.

„A kisebbségi közösségi jogok megvédése nem tartozik az unió hatáskörei közé, így nincsenek és nem is lehetnek jogszabályok arról, hogy például többnyelvű táblákat kell kihelyezni bizonyos közigazgatási egységekben” – fejtette ki a szakember. A faji, etnikai, nemzetiségi hovatartozás miatti megkülönböztetés ellen szóló jogszabály csak az unió hatásköre alá tartozó helyzetekben alkalmazandó, azonban az EU más lehetőségei kihasználhatóak kisebbségvédelmi célra is. „Támogatást szerezhetünk különböző polgári szervezetek megalakítására, amelyek nyomást gyakorolhatnak a helyi politikai testületekre, a szabad mozgásnak köszönhetően pedig gyakrabban utazhatunk külföldre, így kapcsolatok teremthetőek más kisebbségekkel” – fogalmaz a jogász.

A csatlakozással megnyíltak az uniós államok határai: ma mintegy négymillió romániai vendégmunkás dolgozik Nyugat-Európában, s bár a hazaküldött pénz jelentős része bekerül a hazai kereskedelembe, az ország pénzén kiképzett, de itthon meg nem becsült szakemberek jelentős hányadának külföld veszi hasznát. A hosszú ideig külföl­dön dolgozók esetében fennáll annak a veszélye, hogy egy idő után családjukkal együtt véglegesen kiköltöznek, hiszen megszokják az ottani életszínvonalat. A kivándorlás hosszú távon a szakképzett munkaerő és a tanult emberek hiányához, az adófizető állampolgárok számának csökkenéséhez, ez pedig a nyugdíjrendszer összeomlásához vezet – összegzi a kivándorlás várható következményeit Gáspár-Szilágyi Szilárd.

A gyakran megfogalmazódó kritikák ellenére a nemzetközi jogász úgy látja, hogy az EU nem egy absztrakt bürokratikus monstrum a brüsszeli üvegépületekben, hanem európai tagálla­mok összessége, amelyek együtt hoznak döntéseket. „Az Európai Unió a maga nemében egy egyedülálló projekt, hiszen olyan országok a tagjai, amelyek 70 évvel ezelőtt háborús ellenségek voltak, vagy 30 évvel ezelőtt ellenkező ideológiák szerint működtek” – véli a szakember.

Nem tudtunk gazdaságilag felzárkózni

Románia és Bulgária csatlakozása előtt az uniós döntéshozókban megfogalmazódott, hogy elmaradottsága miatt e két ország nehezen fogja behozni – ha behozza valaha – a lemaradást. Hogy mégis a csatlakozásuk mellett döntöttek, az Toró Tibor politológus szerint azzal magyarázható, hogy a posztszocialista államok hihetetlenül nagy piacot jelentettek a nyugati államoknak. Ugyanakkor biztonsági megfontolásból is beleegyeztek a csatlakozásba, hiszen így próbálták ezeket az országokat végleg elszakítani a volt Szovjetuniótól, illetve az orosz befolyástól. A kelet-európai országok a csatlakozást ugyanakkor presztízskérdésnek fogták fel: a politikai eliten belül mindenhol konszenzus alakult ki, hogy ez az egyetlen járható út. A várakozásokkal ellentétben mégsem mindegyik volt szocialista ország nyerte el egyszerre felvételét az Európai Unióba.

Magyarország 2004-ben csatlakozott, Románia három évvel később. Ezt a halasztást akkor a román elit presztízsveszteségként élte meg, noha nyilvánvaló volt, hogy a korábban csatlakozott tíz ország gazdaságilag jóval előrébb tartott.

Mi haszna volt a csatlakozásnak? – kérdezik ma egyre többen. „A kelet-európai országok nettó haszonélvezői az uniós támogatásoknak, ami azt jelenti, hogy hihetetlen sok fejlesztési pénz jön be az országba. Hogy mennyire sikerül ezt kihasználni, az más kérdés. Írország például a csatlakozás után gazdaságilag rendkívüli módon fel tudott zárkózni a fejlett országok mellé, de ez a mi esetünkben nem történt meg. Nem tudtuk felhasználni a pénzeket. Romániában nincs egy összefüggő, az országon áthaladó autópálya, és ha nem lennének az uniós finanszírozási lehetőségek, akkor még kevesebb pénzből gazdálkodhatnának” – vélekedik a politológus.

A csatlakozás után sok gazdasági szektor legyengült: a mezőgazdaság igen problémás helyzetben van, de ugyanez érvényes az iparra is. Versenyképesség szempontjából nem sikerült felzárkózni, és az élet minősége sem javult. „Nagyon sokan azt gondolták, hogy a csatlakozással az uniós életszínvonal is eljön, és úgy fogunk élni, mint a németek vagy a franciák. Ez nem történt meg, és éppen ez volt az a sokk, ami a kelet-európai euroszkepticizmust kiváltotta” – véli Toró.

Nem Brüsszelben dől el az autonómia ügye

A romániai magyarok nagy várakozással tekintettek az uniós csatlakozásra. A lelkesedés azonban nálunk is hamar lecsillapodott, miután kiderült, hogy az Európai Unió tagországainak a mi problémánk nem okoz fejtörést. „A csatlakozás előtt a koppenhágai kritériumokba az Európai Unió belevitte a kisebbségi kérdést, ami azt jelentette, hogy Romániának és a többi csatlakozni kívánó országnak tiszteletben kell tartania a kisebbségek jogait, ez a kritérium azonban semmiféle nemzetiségi autonómiát nem garantált” – magyarázza a szakember. Miután ezek az országok bekerültek az unióba, a kisebbségek helyzete nehezebb lett, hiszen az unió ezekben a témákban többé nem tud senkit felelősségre vonni, a kisebbségi kérdés nem része az uniós jognak. A kisebbségek ügye bármilyen más kérdéssel szemben teljesen a periférián mozog. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügye tehát nem Brüsszelben fog eldőlni. A tagállamok szempontjából ez kényes kérdés, hiszen a nagy államok – Spanyolország és Franciaország – biztos nem támogatják az autonómia ügyét.

A gazdasági, a szociális, a kisebbségi és egyéb sérelmek miatt a legtöbb kelet-európai tagországban felerősödtek az euroszkeptikus hangok. Toró Tibor szerint a visegrádi négyek erős euroszkeptikus közösséget alkotnak, és Románia is e felé kacsintgat, ami nem biztos, hogy jó az erdélyi magyaroknak. Egy erősebb nemzeti politika csatolt árujaként megjelenik egy erősödő kisebbségekkel szembeni intolerancia. Brüsszel az unióellenes hangulattól szeretné eltántorítani Romániát. A román kormánypárt, a Szociáldemokrata Párt utolsó húzása, a 13-as kormányrendelet azonban elég nagy ellenállást váltott ki még a saját pártcsaládon belül is, ami eddig nem volt jellemző. Magyarországot és Lengyelországot az Európai Néppárt megvédte, vagy legalábbis nem támadta, de a PSD tervezete ellen mindenki felszólalt. Romániának eddig is elég sok problémája van, és úgy tűnik, 10 év alatt sok minden nem változott. Toró szerint jól látható, hogy Románia nagyon sok területen tíz év alatt sem tudott felzárkózni. Ezt a nagy hátrányát próbálta kompenzálni azzal, hogy az utóbbi években sokkal fontosabb stratégiai partnere volt az Egyesült Államoknak, mint az Európai Uniónak, ami az EU-nak több problémát is okozott. A nagy lemaradások ellenére komolyan mégsem vetődik fel, hogy megszabaduljon tőle az EU. Brüsszel ezt a lépést nem vállalná fel, hiszen a nyugati országok számára Románia túlságosan nagy piac. Másrészt Romániának sem érdeke, hogy elhagyja az uniót, hiszen a csatlakozás sok pozitív dolgot is eredményezett. Az ország számára olyan lehetőségek nyíltak meg, amelyek csatlakozás nélkül soha nem valósulhattak volna meg – véli a politológus.

Nehéz, de nem reménytelen a helyzet

Az elmúlt tíz esztendőről Sógor Csaba európai parlamenti képviselőt is megkérdeztük, aki összességében pozitívan ítéli meg az elmúlt évtizedet, annak ellenére is, hogy a kisebbségi kérdések terén nincs átütő előrelépés.

„A csatlakozás során minden tagállamnak vállalnia kellett bizonyos feltételeket: többek közt az emberi jogok és a kisebbségi jogok tiszteletben tartását előíró koppenhágai kritériumokat. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a legfontosabb döntéseket a tagálla­mok kormányainak egyetértésével hozzák meg. Ameddig vannak olyan tagállamok, amelyek folyamatosan és határozottan elutasítják a kisebbségi kérdés átfogó rendezését, addig érdemben nem tudunk előre lépni” – fejtette ki lapunknak Sógor Csaba. Az EP-képviselő szerint Brüsszelben sokan úgy látják, hogy a dél-szláv térségekhez képest kisebbségügyi kérdésekben Románia egy stabil ország, ezért nem tartják sürgősnek a kisebbségi problémák megoldását. A magyar képviselet feladata, hogy rámutasson: a román joggyakorlatban nem mindig érvényesül a törvény. „A megoldás mégsem lehetetlen. Nemrég egy olyan rendszer tervét szavazták meg, amely nyomon követné a tagállamokban a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető emberi jogok érvényesülését. Ennek eredményeit a kisebbségi kérdés területén is figyelembe lehet majd venni” – fogalmaz Sógor.

A lassú, de biztos fejlődés mérsékli az elvándorlást

Az elmaradt gazdasági fejlesztéseket az EP-képviselő a román közigazgatás hiányosságaival magyarázza. Ha az ország ki tudja használni az ezután elköltendő 2014–2020-as időszakra vonatkozó pályázati támogatásokat, lefaraghat az eddigi lemaradásából. A romániai termelők jobban kihasználhatnák a vám és kvóta nélküli szabadpiacot, ennek a fő kerékkötője azonban a kevés autópálya, ami nagyban akadályozza az áruk forgalmát.

Sógor is úgy látja, a nyugat-európai államoknak szüksége van a keleti, olcsóbb munkaerőre, a romániai vendégmunkások közül pedig egyre kevesebben tervezik itthon a jövőjüket. Bár Románia számára hasznos, hogy a külföldön szerzett fizetések egy része az itthoni kereskedelmi forgalomba kerül, a hazautalt összegek egyre csökkennek.  „Bár a romániai bérek szintje folyamatosan emelkedik, belátható időn belül nem tudja elérni a nyugat-európai szintet, és ez folyamatos elszívó erőt jelent. Ennek ellenére az ország lassan, de folyamatosan fejlődik, ami szintén vonzó lehet az itthon jövőt megalapozni akaró fiataloknak. Ha nem következik be újra egy váratlan világgazdasági átrendeződés, talán bizakodhatunk” – fogalmaz Sógor Csaba.

Az EP-képviselő nem ért egyet azokkal, akik alternatívát látnának az EU-n kívül. Uniós csatlakozás nélkül Románia könnyen Ukrajnához hasonló helyzetben találhatta volna magát, azaz a NATO és az orosz hatalmi törekvések kereszttüzében vergődne. „Románia számára stabilitást hozott, hogy a világ legerősebb katonai szövetségéhez és az európai államok egyezményéhez csatlakozott” – véli az RMDSZ-politikus. „Az újonnan csatlakozott tagállamok többsége sokáig kevésbé lépett fel markánsan az érdekeiért, általában a nagyobb tagállamok stratégiai döntései mellé sorakoztak fel. Ebben a tekintetben az elmúlt néhány évben változást tapasztalhatunk, a kelet-közép-európai tagálla­mok megpróbálnak saját hangon megszólalni az Európai Unióban” – mondja Sógor. Románia eddig nem csatlakozott ehhez az együttműködéshez, az európai uniós érdekérvényesítési stratégiáit továbbra is a nagy tagálla­mok, elsősorban Németország és Franciaország álláspontja függvényében határozza meg.