Érkeserű határában a Szigetre tartva Nyíri Sándorral, Kiskereki község polgármesterével a múlt ködébe veszett érmelléki láp emlékét próbáljuk feleleveníteni. Nem könnyű vállalkozás, hiszen a hatvanas évek végére lecsapolt több tízezer hektárnyi mocsaras, lápos vidék legmélyebben fekvő részén, az érkeserűi határban alig maradt valami az egykor 4–5 kilométer széles, és 60 kilométer hosszú összefüggő vizes sávból. A jobbára csak gyalogosan járható poros út két oldalán, a vízelvezető árkokban még nyomokban fellehető ugyan a hajdanán volt vízi világ növényzete, a sás és a nád – egy-egy darumadár is felröppen a közeli rekettyésből –, a bőséges halászatot, vadászatot és számos kézműves mesterséget is biztosító lápvilág azonban már rég a múlté.
A falu határának egyik legmagasabb pontján, a Szigeten állunk meg, hogy szemügyre vegyük azt a 40 hektárnyi területet, amely egy uniós projekt keretében két-három éven belül zsilipekkel szabályozott vízi világ lesz újra. Ez az első kezdeményezés a több mint négy évtizede lecsapolt mintegy 40 ezer hektárnyi érmelléki láp egy darabkájának az újjáélesztésére.
„Az itt élő emberek mindig visszasírták a régi vízi világot. A rendszerváltás után először Wilhelm Sándor tanár készített felmérést és tanulmányt a visszamocsarasítás lehetőségéről. Az elmúlt években ötletét több szakember is felkarolta, így kapóra jött egy uniós pályázat, amely határon átnyúló kezdeményezésként adott lehetőséget az egykori lápvilág újjáélesztésére. Éltünk a lehetőséggel: a határ túloldalán fekvő Kokad polgármestere azonnal ráharapott az ötletre, innen kezdve beindult a közös tervezés” – magyarázza az előzményeket kísérőm. Érkeserű idősebb emberei ma is jól emlékeznek a hatvanas évekbeli lecsapolás előtti évtizedekre, amikor szavajárásuk szerint a faluból hajón – azaz egy nagyobb csónakon – szállítottak őrölni való gabonát a székelyhídi malomba. Az Ér jelentette itt az életet, a megélhetést, amely tavaly – emberemlékezet óta először – kiszáradt a nagy szárazság miatt. A polgármester szerint már nem az Érből történne az újjáéledő láp vízellátása, hanem a környék vadforrásaiból, amelyek vizét árkokkal vezetnék be a létesítendő mederbe.
Madárles és betyárcsárda
Tervek szerint a Szigetet körülvevő részek újramocsarasítása olyan természetvédelmi területet eredményezne, amely az egykori láp aprócska, de fontos darabjaként nem csak szervezett iskolás csoportokat csalogatna ide, hanem a madárles, a horgászás vagy csupán egyszerű séta erejéig a kikapcsolódni vágyó környékbeli felnőtteknek is oázist jelentene. A polgármesteri hivatal a falu központjából új aszfaltos utat szándékszik ide építeni, hogy megközelíthető legyen a tervek szerint két-három éven belül „átadásra” kerülő új láp, amely a három faluból – Érkeserű, Asszonyvására és Kiskereki – álló határ menti község legfontosabb turisztikai látványossága lesz. A mintegy 70 borospincéből álló érkeserűi pincevölgyhöz szintén járható út készül, a község harmadik nevezetessége, a kiskereki Pósa tó partján pedig egy fiatal vállalkozó ötlete nyomán újra beindulna a régmúlt idők és népdalok hangulatát idéző Betyár csárda.
Darumadár fenn az égen
A magyar–román határ két oldalán fekvő új természetvédelmi terület mintegy 60 hektárnyi, részben lápos és mocsaras földek rehabilitációja révén jön létre a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében. A programfelelős, Czier Ádám a magyarországi részről szólva elmondja: a Kokad község külterületéhez tartozó 2-3 km hosszan elnyúló vizes élőhely déli, kiszélesedő része, a Daru-láp, sokat megőrzött eredeti növény- és állatvilágából.
„A kb. 15 hektár kiterjedésű összefüggő terület – különleges mikroklímájánál és hidrológiai helyzeténél fogva – eddig is része volt a Hajdúsági Tájvédelmi Körzetnek, 2004 óta pedig Különleges Természetmegőrzési Terület. Ennek az élőhelynek a fennmaradását kívánja biztosítani a projekt a környező lápos-mocsaras területek elárasztásával, vízrendezésével. Legfontosabb célja az őshonos állat- és növényfajok élőhelyének a megőrzése” – magyarázza a szakember. Czier szerint ez a munka elsősorban természetvédelmi érdek, a természeti, környezeti nevelés része. A tervek szerint az idelátogató turista- és diákcsoportok testközelben találkozhatnak értékeinkkel. Az érmelléki láp egykoron őshonos madara, a daru ma is fellelhető a Daru-lápon, sőt Érkeserűben is tanyázik néhány pár belőlük. Hagyományos élőhelyük növelésétől a szakemberek gyors szaporodásukat remélik. A projektmenedzser szerint a láp növényvilága is káprázatos volt, a természetvédelmi terület újjáélesztése ennek megőrzése szempontjából is fontos. A természetvédelmi értékek bemutatása csak kísérővel, szabályozott keretek között működne. A látogatási idő meghatározott lesz, évszakos működési renddel.
Ellenezték a rezervátumot
Szilágyi Ferenc érmihályfalvi önkormányzati képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetemen gazdasági földrajzot és turisztikát oktató tanár szerint az egykori érmelléki láp élővilágának újjáélesztését szorgalmazó minden kezdeményezés jól jön.
„Ez elsősorban ökológiai és biológiai szempontból hasznos. Kihalásra ítélt állatfajokat tudunk visszatelepíteni. Ha a környékbeli iskolások ezeket meglátogatják, tudni fogják, milyen volt egykoron az Érmellék. Az Ér menti falvaknak a láp adta a történelmi jelentőségét, amit ma már nyomokban sem tudunk megmutatni. Nem lehet olyan romantikus kirándulásokat szervezni, mint a Hortobágyon, ahol szekerekre ültetik az embereket, hogy láthassák a pusztát” – fogalmaz a szakember. Szilágyi szerint az egykori lápvilág nagyobb méretű visszaállításának ma már nincs realitása, már csak azért sem, mert az ehhez kapcsolódó szakmák, foglalkozások kivesztek. A nemrég Érmihályfalván szervezett hagyományőrző napok döbbentették rá a szervezőket arra, hogy a tízezres lakosságú kisvárosban nem találni egyetlen olyan embert sem, aki az elmúlt korok érmelléki vízi világához kapcsolódó szakmákat ismerné. Hosszas keresés után a környező településekről hívtak egy-egy kosár- és gyékényfonó embert, hogy az Érmellék hagyományos mesterségeit bemutathassák.
„Bizonyos szempontból a lecsapolásoknak volt racionalitása, habár ökológusok szerint nincs annál nagyobb vétek, mint amikor egy területről levezetik a vizet. A mai éghajlati viszonyok tükrében az egykori nagyméretű vízelvezetés nem tűnik szerencsés dolognak. Viszont azt is látni kell, hogy minden korszaknak megvoltak a maga elvárásai. Le kellett csapolni területeket, hiszen voltak olyan települések – Éradony például –, amelyek szigetként élték mindennapjaikat. Mocsár vette őket körül, és csak száraz időben lehetett járható úton megközelíteni” – összegzi a szakember.
1960-ban az Állami Vízügyi Bizottság által elfogadott és életbe ültetett terv egyik záradéka szerint a biológusok a több tízezer hektárnyi lecsapolt területek kis részét rezervátummá akarták alakítani, hogy a kipusztulásra ítélt igen gazdag vízi világ egy részét megmentsék. A hetvenes évek elejére befejezett lecsapolási munkálatok bukaresti vezetői azonban ezt az elképzelést meghiúsították, csak a művelhető szántóterületek növelésére összpontosítottak.
Határon átnyúló közös projektek
A HURO projekt (a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program) keretében az Ér völgye és környezete természeti értékeinek bemutatása több programot is felölel. A partiumi Érkeserű és a magyarországi Kokad községek közös, hatvanhektáros láposítási terve mellett egy hasonló programban négy partner vesz részt: erdélyi oldalon Bihardiószeg község önkormányzata, a Milvus Transilvania Vest szervezet, magyar oldalon pedig a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága és Kokad község önkormányzata. A program keretében felújítanák a Bihardiószegen található Zichy kastélyt, ahol kiállítási, oktatási és nevelési célokra is használható közös környezetvédelmi központ létesül. Ez be tudja majd mutatni a térség múltbéli, valamint az épületet körülvevő és rehabilitálásra kerülő dendrológiai park természeti értékeit. Magyar oldalon a Daru láp tanösvény kialakítására és az oda vezető út rehabilitálására kerül sor.
Czier Ádám tájékoztatása szerint a 2014–2020-as programozási időszakban tucatnyi más közös projekt vár megvalósításra. Elsősorban a határ két oldalán fekvő falvak között épülnének új utak, Csengerújfalu és Doba, Újléta és Szalárd között, Székelyhídon keresztül Vedresábrány és Kokad között. Penészlek, Érkörtvélyes és Érmihályfalva is közelebb kerülne egymáshoz az új műút megépítésével. Szintén közös tervezésben épülne meg Érsemjén és Csengerújfalu szennyvízhálózata, Csengerújfalu és Moftin partnerségével pedig a csapadékvíz elvezetését tervezik.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.