Anyu, vasárnapig nem beszélünk!

Kádár Hanga 2016. május 19., 12:06

Cenzúrázatlan jókedv, színes parókák és sörmámoros „Ollé-ollé” – a huszonharmadik Diáknapok a tavalyinál is hangosabban tombolt Kolozsváron. Néhány napra a diákok az egész várost birtokba vették.

Anyu, vasárnapig nem beszélünk!
galéria
Fotó: Tompa Réka, Zelina Konrád felvételei/forrás: Facebook

Ötvennyolc csapat szállt versenybe a Kolozsvári Magyar Diákszövetség rendezvényén idén, a nagyjából kétezer résztvevő így megdöntött minden eddigi diáknapos létszámrekordot. A rendezvény szerelmesei ebben az évben sem fogták vissza magukat: dübörgő zajjal, füttyszóval és vuvuzellával bizonyították be, van az a pillanat, amikor a mikrofonba is üvölteni kell, hogy hallani lehessen. A tarka zászlók, papírautók, dobok, nem rejtegetett sörösdobozok mellett ismét előkerültek a szabadszájúan megfogalmazott csapatnevek (Cum With Us, N@fing, SEXPRESS, FuckTúra, KÓMA-SZUTRA – hogy csak párat említsek), vasárnap estig pedig a fél város megtanulta a leghangosabban üvöltött csapatbátorításokat, mint a „Kik az ászok? A BorÁszok”, „Három éjjel, három nap, kimulatom magamat”, no meg az elmaradhatatlan „Ollé-ollé”.

„Itt és most ti vagytok Kolozsvár lelke” – mondta Horváth Anna diáklányok sikításával aláfestett köszöntő beszédében a rendezvényt nyitó főtéri gyülekezőn. A felszólalók ugyanakkor egyetértettek abban, hogy minden évben egyszer elfoglalják a magyar diákok Kolozsvár Főterét. A rohamosztagos tempóban mozgó zászlólengetők azonban nem hagyták sokáig a felkért köztisztviselőket szóhoz jutni. Akadt olyan egyetemista, aki már a megnyitó napján hazaüzent: „Anyu, vasárnapig nem beszélünk, mire haza érek, készíts báránypörköltet.”

A szerdai megnyitó után a szokásosan hangos felvonulás következett a Törökvágásig, ahol a csapatok kartondíszlettel, tánccal, pitypangkoronás lányokkal és kötelezően görkorcsolyával két percben igyekeztek elérni, hogy a közönség az ő produkciójukra üvöltsön és tapsoljon a leghangosabban. Idén a retró-diszkó stílusában kellett koreográfiát kidolgozniuk.

„A témaként megadott korszak legtöbb csapat esetében kimerült a hetvenes, nyolcvanas évek amerikai diszkóvilágában meg némi táncban, ráadásul sokuknak fogalmuk sincs, hogy mit jelent a retró. Mi a kommunizmus hangulatát is színpadra vittük kicsit” – újságolta az egyik résztvevő teológushallgató.

Az egyetemista-kreativitás ezúttal is széles skálát járt be: volt Csepregi Éva-stílusban éneklő Madonna-imitátor, magyarított Abba, sok rövidnadrág, még több rövidszoknya, lézerkardpárbaj, Jane Fonda-percek, és rengeteg mai sláger – a megkövetelt téma ellenére. A két lábon járó diszkó- és hippiőrület mellett Beatles-slágerekkel is nyugtatták az igénybe vett közönség idegeit.

Néhány napra pedig a diákok birtokba vették az egész várost: métáztak az U edzőpályája mögött, kézilabdáztak és úsztak a Babeş-parkban, sakkoztak az Insomniában, a legjózanabbak pedig a kultúrmaratonon bizonyíthatták általános műveltségüket. A szervezők idén is megmutatták kreatív alkotóképességüket a „szeszes játékok” kiötlésénél: aki a huszadik tömény után sem felejtett el szorozni, azt újabb shottal jutalmazták, így az esti karaokéra már mindenki tökéletesen olajozott hangszállal érkezett. Ráadásul idén is minden este bulival zárult. „A karaokézást legalább annyira áthatotta az elő-buli hangulat, mint a versenyszellem, bár tény, hogy klubfoci-mérkőzést meghazudtolóan hangosan szurkoltunk a csapattársaknak” – közölte Cs. Cecília végzős egyetemista, majd hozzátette, a tavalyi szinthez képest több olyan versenyző állt színpadra, aki énekelni is tudott. Az újságíró-hallgató elmondta, a City Touron sem kegyelmeztek a szervezők: többek közt kommunista jelvényt kellett gyűjteniük a diákoknak Tamagocsi, nintendo-kazetta és Ceauşescu bekeretezett portréja mellett, no meg egy csomag bontatlan Carpaþi cigarettát.

L. Róbertet is évről-évre visszavonzza a rendezvény: „a jó hangulat minden évben lüktet, ráadásul itt tudok találkozni Kolozsvár összes magyar egyetemistájával, és viszontláthatok régi iskolatársakat is”.

Aki eddig nem, az ezúttal felfedezhette magának a várost a fotós verseny és az említett City Tour-feladatok során, de a már hagyománynak számító beer-pong és csocsó sem maradt el, hogy csak néhányat emeljünk ki a próbák hosszú listájáról. Csalódásaikat pedig a női focibajnokságon üvöltötték világgá a játékosoknál sokkal hangosabb szurkolók. Kiderült, az egyik legnagyobb kihívást a kultúrmaraton és a métázás jelentette a versenyzőknek, főként, hogy a sportág gyakorlására kevés lehetőség van a városban. Általános nehézséget azonban a koránkelés okozott, miután rendszerint a hajnali órákban kerültek ágyba a részvevők az éjszakai techno-zsúrok után. Szombat délelőtt kivételesen mezőségi párossal és felcsíki legényessel pihentették a dobhártyagyulladt füleket. A néptáncversenyen volt, aki farmerben járta a verbunkost, de akadt olyan is, aki gyöngyös pártájával teljes kalotaszegi díszbe vágta magát.

Volt, aki sajnálta, hogy idén elmaradt a Paprika-rádiós flashmob, mások a vasárnapi bográcsot várták egész héten, mert akkor újra összegyűlt az egész csapat. A kollektíva nélküli egyetemisták pedig diáknapozó barátaikhoz csapódva kitöltötték a maroknyi szabad helyet esténként a bulisátorban.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.