Vissza kell utasítanunk a halálkultusz prófétáit – beszélgetés Szakács Árpád újságíróval

– A Lovas István Sajtódíj átadásán elhangzott beszédedben górcső alá vetted a 20. századot, jelezve, hogy a történelem ismétli önmagát. Megítélésed szerint ma ugyanazoknak az erőknek az ideológiai harca fenyeget, amelyek 1919-ben és 1945 után már végigpusztították Magyarországot?
– Minden ember természetes törekvése, hogy megértse a körülötte lévő világot és a különböző folyamatok hátterét. Közhely, hogy aki a múltját nem ismeri, annak nincs jövője, pedig ez a helyzet. Ami ma történik, egy több száz éves ideológiai háború sokadik csatája. Ennek egyik első látványos megnyilvánulása az 1789-es nagy francia forradalom volt. Erről rengeteg pozitívum található az iskolai történelemkönyvekben, viszont kár, hogy eléggé félrevezető módon.

az ideológiára épülő tömeggyilkosok egy egész társadalmi rendet próbáltak megsemmisíteni hasonló elvek alapján, mint a nácik. A társadalom összetételét és gondolkodásmódját akarták erőszakos eszközökkel megváltoztatni és létrehozni az ateista államot. A francia forradalom ideológiája szülte a 20. századi gyilkos eszméket, a bolsevizmust, a nácizmust és a mai liberalizmust. 1918-ban és 1919-ben az internacionalizmus jegyében akartak új embert alkotni. Nemcsak hazánk, hanem sok millió honfitársunk pusztult el e kísérletben. Ma pedig a kevert népességű Európa létrehozásával, a nemi identitás megszüntetésével, a nemzeti identitás elpusztításával, a kereszténység megsemmisítésével és a családi közösségek szétrombolásával egy sehová nem tartozó, senkihez nem kötődő emberekből álló tömegmasszát akarnak létrehozni a fogyasztói társadalom talaján.

– A kétkedők szerint ez jellegzetes összeesküvés-elmélet…
– Éppen olyan összeesküvés-elmélet, mint a szabadkőművesek szerepe az ország szétrombolásában. Raffay Ernő kutatásaiból tudhatjuk, hogy összeesküvés-gyakorlatról van szó. Csak be kell menni a Magyar Országos Levéltárba, ott vannak a titkos szervezet jegyzőkönyvei. Raffay Ernő ezeket beidézve több kötetben megírta, hogy a szabadkőművesek milyen módszerekkel készítették elő az ország politikai, gazdasági és kulturális megszállását. Tényekkel igazolva ismertette:

Akkor nem volt rá idejük, de az ötvenes években Rákosi Mátyásék bepótolták a véres munkát. Egyébként Rákosi is a szabadkőművesek ifjúsági szervezetében, a Galilei-körben szocializálódott.

– Ma is hasonló módon és eszközökkel dolgoznak hasonló célokért?
– Az 1918-as összeomlás előtt stratégiát dolgoztak ki a hatalomátvételre. Benne van a jegyzőkönyvekben. Ennek legfontosabb eleme, hogy el kell foglalni a magyar kultúrát, meg kell semmisíteni a magyar nemzeti öntudatot, civilszervezeteket kell létrehozni, amelyek megosztják a magyar társadalmat. Az ateizmus talaján pedig el kell pusztítani a kereszténységet. Ma ugyanez játszódik le. Ugyanúgy titkosan szerveződnek, csak ma a szabadkőművesek szerepének egy részét átvették az NGO-k, az úgynevezett civilszervezetek. Látszólag nem veszélyesek, papíron társadalmi ügyekért dolgoznak, a háttérben pedig titkos globális célokat valósítanak meg: Európa elpusztítását benne a kevert népességű káosztársadalmakkal.

– Kinek a kulturális diktatúrája? című sorozatod nagy vitát kavart a magyar közéletben. Mennyire reális kép, hogy miközben a Fidesz hatalmon van, a kulturális élet és az oktatás nagyobb része az ellenzék kezében maradt?
– Ugyancsak tekintsünk vissza a múltra: vajon balliberális kormányok idején miért akarta az SZDSZ az oktatási és a kulturális területeket? Pontosan tisztában vannak azzal, hogy innen tudnak a legjobban hatni a társadalomra. A világlátás és az életérzés egyeduralmát a kultúrán keresztül lehet elérni.

– A balliberális oldal azzal vág vissza, hogy nincs jobboldali és baloldali, csak minőségi vagy dilettáns kultúra. Mi a véleményed erről?
– Egy egészséges nemzeti kultúrának sajátosnak és összetéveszthetetlennek kell lennie, saját kérdésekre saját válaszokat kell adnia – írta Csurka István. Ha valaki a mai magyar kultúrában ezt a minőségre épülő eredetiséget keresi, akkor nincs könnyű helyzetben. Az irodalom lassan belefullad a posztmodern keveréknyelven íródott, semmiről nem szóló sznob szövegtengerbe. A színházi és a képzőművészeti világot elfoglalták az exhibicionista őrjöngők, a művészeti csúcs mércéje pedig az, ha a nagy sztáralkotó, rendező saját beteg világát vetíti ki a többségi társadalomra. A művészet lényegét, a katarzis kiváltását, az emberi lélek felemelésének gondolatát, egy értékrend megjelenítését felesleges is várnunk a modern halálkultusz prófétáitól. A jelenlegi kulturális szereplők elsősorban politikai propagandisták, csak másodsorban művészek – tisztelet a kivételnek. Magyarországon ma a globális balliberális világkép egyeduralkodóvá tételének programja zajlik, ezt segíti a kultúra minden területe. A kultúrán keresztül kommunikálnak egymással, ezen keresztül érzékenyítik a társadalmat. Többször is adatokkal alátámasztva megfogalmaztam: a film, képzőművészet, könyvkiadás, könyvterjesztés, előadó-művészet, a vizuális kultúrák, a színház, a zene, a fesztiválok stb. keretében, egyszóval

– Magyarország összes megyei napilapját tömörítő központi szerkesztőséget vezeted. Hogyan érzékeled, merre tart a magyar újságírás?
– A jobboldali újságírás túlságosan politikai központú. Egy huszadrangú levitézlett politikusnak még mindig ezerszer nagyobb esélye van a véleményével bekerülni a médiába, mint például egy rangos Kossuth-díjas színésznek. A konzervatív oldal kiszorult a kulturális világból és a kulturális véleményformálásból, a nagy költségvetésű intézmények, lapok közéleti tematizálásra, vitákra alkalmatlanok. A magyar hírszolgáltatásokat szemlélve az értékes és szórakoztató, szellemiségében, értéktartalmában jobboldali beágyazottságú, érdekes és izgalmas, fiatalos fogyasztói szokások szerint is releváns események és hírek hiánycikknek számítanak.

– Újabb és újabb sajtókurzusok indulnak. Egyesek szerint a jobboldali lapoknál hiány van jó tollú emberekből. Vonzóbb egy liberális környezetben dolgozni a mai fiataloknak?
– Ennek a megváltoztatására történtek intézkedések, de ezek annyira frissek, hogy érdemi hatásról még nem beszélhetünk.

Tény, hogy a számunkra fontos konzervatív szereplők közül nem nőttek ki a közönség megszólítására képes, szórakoztató személyiségek, akiket látva egy fiatal képzeletben a „jobboldali kultúra” és a „divatos kultúra” kifejezés közös metszetét is gond nélkül meg tudná alkotni. Ez tény, de nem megváltozhatatlan adottság.
– Kicsoda a magánember Szakács Árpád? Ennyire szerteágazó munka mellett mennyire jut idő magadra és családodra?
– A napilapos sajtó a médiavilág legkeményebb műfaja. Ez a felgyorsult élet kiindulópontja. Naponta több száz e-mail, üzenet, telefon, tárgyalás zúdul az emberre. Nem ritka, amikor már hajnali 3-kor csörög az ébresztőóra. Ez egy vadvízi evezés, ahol nincs megállás, minden egyes nap veszélyes sziklák és örvények sokaságát kell kikerülni. Ebből nem lehet kiszállni, ebben a munkában soha nem lehet elfáradni. Testileg persze néha előfordul, de lelkileg sohasem. Próbálom emlékeztetni magam arra is, hogy nemcsak társadalmi felelősségvállalása van az embernek, hanem a családra is oda kell figyelni. Ebből a szerepből aránytalanul sok teher hárul a feleségemre, Szilágyi Erzsébetre. A rengeteg elfoglaltság miatt nem neheztelnek rám a gyerekek, de sokszor látom a tekintetükön, hogy hiányzom nekik.