Politikai fegyver a „magyar irredentizmus”

Makkay József 2018. november 08., 18:18 utolsó módosítás: 2018. november 08., 18:50

A Franciaországban született publicista, Raoul Weiss élete egyik legszebb időszakának tartja az Erdélyben töltött bő évtizedet. Romániából történő kitiltását az egykori Szekuritáté újraéledésével magyarázza.

Raoul Weiss Máramarosban: élete egyik legszebb időszakának tartja az erdélyi falusi környezetben eltöltött éveket

–Voltak arra utaló jelek, hogy bizonyos romániai körök számára ön nemkívánatos személy?

–Voltak bőven. A majdnem két évvel ezelőtt közzétett, rólam szóló Press One-cikk – amelyet szinte a teljes román nyelvű sajtó átvett – egy ilyen jel volt. A Press One tulajdonosa, Don Lothrop ugyanaz, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetem diákjainak arról tart előadásokat, hogy „Orbán Viktor vissza akarja szerezni Erdélyt”. Amikor a román sajtó valakiről „magyarügynöközik” vagy „oroszügynöközik”, az egyértelmű figyelmeztetés a célszemélynek. Az oroszügynöközés kódnyelvben egy dolgot jelent: zavaró elem vagy, és a jogállamiságon kívüli eszközöket is bevethetnek ellened.

– Hogyan telt el ez a két év?

– A figyelmeztetések felérnek egy karaktergyilkossággal. Nem túlzás azt állítani, hogy a Press One cikke miatt veszítettem egyik részmunkaidős állásomat a BBTE-n. Az előzetes ígéretek ellenére nem hosszabbították meg kutatási szerződésemet, mert a kutatócsoportbeli fölöttesem meggondolta magát. Tárgyi bizonyítékaim vannak arról, hogy politikai nyomásra tette. Csak azért nem pereltem be, mert régi barátom. Újságírói tevékenységemmel azonban nem hagytam fel, mert olyan természetem van, hogy a megfélemlítésre szemtelenséggel reagálok. A Press One ügynököző cikke után egy újabb Visegrád Post-cikkemben angolul és franciául jártam körül a mai Szekuritáté sajtóapparátusát, beleértve Don Lothrop szerepvállalását is. Az ezt követő cikkek is szerepet játszhattak abban, hogy eltávolítottak Romániából. Végül is jogukban áll, mert nem vagyok román állampolgár, és nem is kívánom kétségbe vonni az államok szuverén jogát ahhoz, hogy eldöntsék, kit kívánnak beengedni, és kit nem.

– A kiutasítás alapjául szolgáló dossziéja mit tartalmazhat?

– Számomra világos, hogy a dossziém vagy üres, vagy előre gyártott bizonyítékokat, hamis tanúvallomásokat tartalmaz. Amióta belső háború folyik a román állami struktúrában, naponta születnek hírek a román mélyállam praktikáiról. Kitiltásom intő jel minden olyan sajtómunkás számára, aki ezeknek a köröknek a vizeit zavarja. Mi lesz velük, ha rájuk is megharagszanak? Román állampolgárokként őket nem tudják kiutasítani az országból...

– Hogyan lehet kitiltási határozatba belecsomagolni azt, hogy valakit véleményéért tartanak nemkívánatos személynek Romániában?

– A döntés jogi alapja az 51/1991 törvény 3. cikkelyének harmadik bekezdése, amely megfogalmazásával megszűntette a véleményszabadságot Romániában. A „tervek és fellépések a román állam szuverenitásának, egységének, függetlenségének és oszthatatlanságának megsértésére vagy aláásására” olyan megfogalmazás, amely szakrálissá tette az 1991-es román államot. Ilyen alapon az uniós szerződéseket sem lett volna szabad megkötni. Ebben a mondatban húzódik meg a román jog szürke zónája, ami alkalmat ad arra, hogy politikai fegyverként kamatoztassák az „irredentizmus” körüli hisztériát.

– Önt magyar irredentának tartják a román hatóságok?

– Jól tudják, hogy a magyar irredentizmusnak ma nincs politikai realitása. Engem hiába hallgattak le évekig, sosem kaptak rajta „irredenta tevékenységeken”. Túl azon, hogy francia állampolgárként ez nem az én dolgom – legfentebb vélekedhetek róla –, inkább folklórnak tartom. Valószínű, hogy mégis ezt használták ürügynek, mert a marosvásárhelyi események óta köztudomású, hogy román állami körökben ezzel lehet a legkönnyebben megszüntetni a logikát és a józan észt. Az államhatalmat valamiféle ősfélelem keríti hatalmába, és robotszerűen teljesíti a „patrióták” parancsait.

– Kitiltása után azt nyilatkozta, hogy többet szeretne Magyarországon tartózkodni. Kitől remél segítséget?

– Általában szívesen tartózkodom Magyarországon, jó helynek tartom, szimpatizálom, de mégis jobban szeretném, ha továbbra is én dönthetnék arról, hol fogok egy adott évben tartózkodni. Román barátaimtól nagy segítséget nem várhatok, hiszen akik pénzügyi, média- vagy egyéb eszközökkel rendelkeznek, azok maximálisan ki vannak téve a szeku zsarolásának. Rajtuk kívül persze számos kisember van, aki őszintén szimpatizál velem, és morálisan támogat, de attól tartok, tőlük nem fog meghatódni a mélyállam. A pereskedéstől sem várok túl sokat, hiszen az ügybeli „tények” eltitkolása révén képesek lesznek évekig elhúzni az eljárást. A legvalószínűbb esemény, ami belátható időn belül vissza tudna hozni Romániába, az uralkodó szekus banda bukása. Ha pánikhangulat-jelként értelmezzük kiutasításomat, talán nem is vagyunk olyan messze a bukásuktól.

– Azt állítja, hogy a mai kormánypártok elleni tüntetések mögött Soros György áll. Akik az igazságszolgáltatás függetlensége mellett állnak ki, vajon mennyire megvezetett emberek?

– Romániában a jogállamot mindenekelőtt a Macovei-reformok tették tönkre. Ez azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatásnak a politikumtól való függetlenebbé válásával egyre függőbbé tették az új Szekuritátéval szemben. Döntse el mindenki, kitől jobb függni: egy időnként korrupt, de megválasztott demokratikus képviselőtől, vagy a külföldről irányított politikai rendőrségtől? Aki ma Romániában a jogállamisággal törődik, annak inkább a Dragnea-féle ellenreformokat kellene támogatnia, amelyek egyfajta európai normalitást hoznak vissza, még akkor is, ha Románia ettől egyelőre távol áll. Szerintem az RMDSZ mostani vezetése is így látja, úgyhogy számomra a legfurcsább éppen az, hogy az erdélyi magyar városi közvélemény milyen könnyen bedőlt a #rezist-féle agymosásnak.

– A Kolozsvár melletti Mérán telepedett le. Hogyan született ez a merész elhatározása, amikor tőlünk éppen Nyugatra távoznak a jobb anyagi megélhetés miatt az emberek?

– Vitatnám, hogy az anyagiak miatt telepednek ki Nyugatra az emberek. Kelet-európai – szegény, alacsony képzettségű – társadalmi csoportokra ez talán még igaz, de egy romániai szakorvos, aki ma kivándorol, sok esetben nem fog nagyobb vásárlóerőre szert tenni Nyugaton. Szerintem egyfajta kulturális magatehetetlenség, a gyarmatosítottak komplexusa viszi külföldre a tehetséges fiatalokat. Engem az anyagiak sosem tudtak erősen motiválni. Jó néhány volt párizsi padtársam ma nagykövet, államtitkár stb., de mégsem irigyelem őket. Menekülni akartam a mutáns nyugati társadalomból, ami sikerült is egy darabig. Ezért Erdélynek, különösképpen az erdélyi falunak, örökké hálás leszek.

– Hogyan látja Európa jövőjét?

– Az egységes Európának szerintem nincs jövője. Ezt nem én mondom, hanem a demográfia. Nyugat-Európában a liberális – haszonelvű, individualista, feminista, LGBT stb. – modernség ma úgy mond csődöt, hogy nem is szabad nyilvánosan csődnek nevezni. Közép- és Kelet-Európában látok valamiféle minimális túlélési szándékot, ami egyelőre abban nyilvánul meg, hogy errefelé szabad erről beszélni. De beszélni kevés. Hosszabb távon a nyugat-európai nihilizmus és a közép- és kelet-európai – törékeny, de félénken túlélni akaró – normalitás szerintem nem fog egy tető alá férni. Vagy szakadás lesz, vagy közös süllyedés.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat