Ilonka Boldizsár: Európa-szerte keresik a pékeket

Makkay József 2019. április 04., 09:36 utolsó módosítás: 2019. április 04., 17:05

A pékek és cukrászok nemzetközi szervezetének képviseletében Ilonka Boldizsárt világszerte ismeri a szakma. A világszervezetnek nyolc évig volt alelnöke, jelenleg pedig nagyköveteként járja Kelet-Európa országait. A magyarországi szakemberrel az aradi 11. GastroPan nemzetközi kiállításon beszélgettünk mindennapi kenyerünkről.

Magyar művészi alkotások péksüteményből a GastroPan Nemzetközi Vásáron Fotó: GastroPan

– Szép karrier a mintegy hetven országot tömörítő Pékek és Cukrászok Világszövetségének csúcsvezetőségébe bekerülni. Milyen út vezetett a spanyolországi megbízatásig?

– Jászberényi pékcsaládból származom, és én is ezt a szakmát választottam. Érettségiztem, technikumot, majd egyetemet végeztem, és a családdal közösen sikerült egy jól működő vállalkozást indítanunk. Két kenyérgyárból és egy cukrászatból álló céget működtetünk mintegy kilencven alkalmazottal. Nyolc évig vezettem a Magyar Pékszövetséget: a szervezet elnökeként rendszeresen jártam a világszövetség találkozóira, ahol elmondtam a véleményemet és elképzeléseimet arról, hogyan lehetne átalakítani a nemzetközi szervezetet. Zsűrizéseimet és véleményemet is értékelve egy idő után a Pékipari Világszövetség Madridban különböző feladatokkal bízott meg.

– Fontos szerepet játszott a nemzetközi szervezet átalakításában, hiszen a pék- és a cukrászszövetség egyesítésével bízták meg. Hogyan tudta megvalósítani elképzeléseit?

– Azt a rendkívüli feladatot kaptam, hogy az addig külön működő Pékek és Cukrászok Világszövetségét hozzuk közös ernyő alá. Nem bizonyult könnyűnek, de sikerrel teljesítettem, innen pedig egyenes út vezetett az új világszövetség alelnöki tisztségéig. Nyolcéves megbízatásom alatt elsősorban azzal foglalkoztam, hogyan léptessünk be új tagokat a szövetségbe.

A mintegy hetven tagország részvételével működő Pékek és Cukrászok Világszövetsége tartalmában változott meg: egyre több tudományos konferenciát szerveztünk, ahonnan hazatérve a pék- és cukrászipar képviselői otthon tudták hasznosítani a tanultakat.

Minden világszövetségi ülést pékséglátogatás követett, és a tapasztalatokat megbeszéltünk. A nemzetközi szervezet fontos szerepet játszik az új irányok kialakításában, követésében: például a gluténérzékenység kutatására professzorokat kértünk fel.

Ilonka Boldizsár az európai uniós lobbiban bízik Fotó: Makkay József

– A világszövetség mennyire tudta érvényesíteni érdekeit a politikában?

– Az Európai Unióban ezt fontos feladatnak tekintettük, mert a pékipar a többi ágazattól eltérően is nagy gondokkal küszködik. A legégetőbb kérdés a súlyos munkaerőhiány. Magyarországon jelenleg háromezer pék hiányzik. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a sütőiparban – illetve a teljes élelmiszeriparban – rendkívül alacsony a nyereség, és emiatt kisebb a bérezés, ami kihat a technikai fejlesztésre is. Eredményhányad-oldal tekintetében ezt az ágazatot nem lehet összehasonlítani a banki szektorral, az építőiparral, az elektronikai iparral vagy a gazdaság más területeivel. Felhívtuk az uniós intézmények figyelmét arra, hogy az EU adjon anyagi támogatást a kenyérnek.

– Mennyire fogékonyak a politikusok az élelmiszeripar támogatására?

– A hathatós lobbi idővel hozza meg a hatását, de jó úton járunk.

Az unión belüli országok képviselőivel minden évben találkozunk, amikor elmondjuk a sütőipar különböző problémáit.

E gondoknak az orvoslásáért egységesen lépünk fel: a pékszövetségnek Európában 34 tagja van. Legújabb törekvésünk, hogy a sütőipar számára uniós alapokat különítsenek el, amire pályázni lehessen. Fontos célkitűzésnek tartom, hogy különböző marketingfogásokkal népszerűsítsük a kenyeret és a kenyérfogyasztást. Kelet-Európában az általános gondokat súlyosbítja, hogy – országonként eltérő módon ugyan, de – elég magas az adózás, emiatt az eredményhányad még alacsonyabb.

– Ön 2017 óta a világszövetség kelet-európai nagykövete. Miben tud segíteni az itteni országoknak?

– Miután Mexikóban, 2017-ben lemondtam alelnöki tisztségemről, a szervezet megbízott a nagyköveti feladatokkal. Sorra járom a környező országokat, és a helyi szakmai szervezetek vezetőivel folytatott tárgyalások után a világszövetség csúcsvezetőségét tájékoztatom a kelet-európai helyzetről. Nemrég jártam Szlovákiában, Romániában, és készülök Csehországba. Budapesten lengyel, cseh, szlovák, román és magyar részvétellel szerveztünk egy kelet-európai szakmai találkozót, ahol a legfontosabb gondok orvoslására memorandumot készítettünk, amit a világszövetség elnöke és főtitkára is aláírt.

– Az elmúlt évtizedekben milyen mértékben változott a kenyérfogyasztás?

– A változás jelentős és folyamatos.

A Kárpát-medencében régebben a két-három kilós kenyerek terjedtek el, mára az egy vagy fél kilós cipók hódítanak.

Nemcsak Európában, hanem világszinten csökken a kenyérfogyasztás, arányaiban viszont emelkedik a péksütemények forgalma. Egyre hangsúlyosabb jelleg az egészséges életmódhoz köthető termékek terjedése: a paleo, a szénhidrátcsökkentett termékek vagy a laktózérzékenységhez köthető sütőipari választék mind olyan kihívás, amelyre a pékségeknek kell választ adniuk. A Kárpát-medence régi kenyerei súlyegységben változnak, és átadják helyüket az új irányelveknek. Jelentősen előretör például a burgonyás (a pityókás) kenyér, de legalább ennyire fontos a rozs-, a teljes kiőrlésű lisztből készült termékek terjedése. A kelet-európai változásokban az is jelentős szerepet játszik, hogy a Nyugat-Európából ideérkező multinacionális cégek új pékárukat hoznak be. Közben több régi terméket el kell hagyni, mert egy-egy pékáru életgörbéje mutatja, meddig piacképes.

– Mi befolyásolja leginkább a pék­áruk választékát?

– Lényeges elem az emberek pénzügyi forrása.

A kelet-európai országokban még mindig jelentős a kereslet az olcsóbb termékekre.

Közben Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon csökkent a kenyérfogyasztás, Lengyelországban viszont nőtt. A nemzetközi pékszövetség számára is érdekes a lengyel példa: azt próbáljuk kideríteni, mi vezetett el a kenyérfogyasztás növekedéséhez.

– Manapság mennyire vonzó a pék szakma?

– Komoly gondok vannak a képzés területén is. Magyarországon változott a szakoktatási rendszer, ami segíthet a helyzeten. A munkaerőkérdésben azonban a pékek sem tesznek meg mindent, hogy elmenjenek pályaválasztási tanácsadásra, nyitott napokat tartsanak, hogy a fiatalokat odavonzzák. Képzési oldalon a szakoktatók sem kellően képzettek. Attól, hogy valaki elvégez egy főiskolát, még nincs szakmai gyakorlata. A képzés színvonala nem megfelelő. Ezen szigorúbb ellenőrzéssel és jobb összedolgozással lehetne segíteni. Másrészt

a pék munkájáról az a hagyományos kép él, hogy nehéz fizikai munka, éjjel és vasárnap is dolgozik. Ez mára sokat változott:

cégünknél már a dagasztók is számítógépről dolgoznak. Fontos, hogy az üzemek vezetői technikai berendezésekkel váltsák ki az élő munkaerőt. Olyan beruházásokra van szükség, amivel jelentősen meg lehet könnyíteni a pékek munkáját.

– Egy szakács kitüntetése legtöbbször sajtóhír, a pékekről és a cukrászokról mintha megfeledkezne a média. Mennyire hangsúlyosak megmérettetési lehetőségeik?

– A pék- és a cukrászszakmában is sok a nemzetközi verseny. Münchenben tavaly rendeztek hatalmas nemzetközi vásárt szakmai versenyekkel egybekötve. Ilyen versenyeket rendszeresen tartanak Párizsban, Tájföldön, illetve más centrumokban is, ahol részt vesznek magyar és más kelet-európai versenyzők. A világszövetségben minden évben átadják az Év pékje és az Év cukrásza díjakat. A szakma nyilvántartja a jó szakembereket, akiket a világszövetség rendszeresen felkér bemutatók tartására.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat