Jövőt ígérő gyerekzsivaj Székelykocsárdon – magyar polgármester vezeti a többségében román lakosságú községet

Az idei Református Egység Napján az enyedi egyházmegyében tíz Kárpát-medencei püspök részvételével megtartott templomszentelések többsége elkerülte a hírverést. Valamennyi egyidőben, május 22-én délelőtt történt, ám a figyelem Magyarlapádra és Gyulafehérvárra összpontosult, ahova Novák Katalin államfő is ellátogatott. A tíz gyülekezet közül az egyik legérdekesebb a 320 református lelket számláló székelykocsárdi. Felújított templomának szentelésén Halász Béla délvidéki püspök tartott ünnepi istentiszteletet. Kevés ilyen lelkes magyar közösség van Dél-Erdélyben, amely a többségi román környezetben is határozottan megmutatja: fejlődni és gyarapodni akar.   

Külsőre a falu sokban nem különbözik a környékbeli elrománosodott falvaktól, azonban ha az ember tudja, hogy a 70 százalékban románok által lakott közösség immár második alkalommal választott magának magyar polgármestert Csegezi Edit Zsuzsanna személyében,

akkor más szemmel jár a településen. Ahol szembetűnik az ortodox templom és papilak körüli kilobogózott „román felségterület”. A román egyházak visszatérő mániája ez erdélyi magyar vidékeken, hogy külsőre „ellensúlyozzák a magyar dominanciát”. Különösebb jelentősége nincs olyan közösségben, ahol a legutóbbi, 2020-as helyhatósági választásokon a pedagógus végzettségű magyar polgármester asszony román szavazattöbbséggel nyerte el újabb négy évre a közösség bizalmát.

A polgármesterrel a Fehér Megyei Magyar Napok székelykocsárdi rendezvényén találkozom. Hivatalosan még nem avatják fel a felújított templom szomszédságában elkészült, külsőre be nem fejezett Magyar Házat és gyülekezeti otthont, azonban az idei sokadalom jó alkalom arra, hogy birtokba vehessék a sokrétű kihasználású ingatlant. Ahol különböző közösségi rendezvények mellett istentiszteleteket, bibliaórákat, egyházi ifjúsági foglalkozásokat is lehet tartani, de itt történik a környék magyar szórványiskolájában tanuló diákok délutáni oktatása is. Bőven van gyerek az ünnepségen, ami jó jel!
A polgármester szerint a többségi lakosság közül nem mindenki szereti, sőt van, aki hangoztatja, hogy bárki legyen a polgármester, csak ne magyar! A helyzeten mindez nem változtat: a többség elfogadta és támogatja, így folyamatosan fejlődik és épül a község.
„2016-ban annak köszönhetően nyertem, hogy sok volt a román jelölt, és engem egységesen a 30 százaléknyi magyarság támogatott. Négy évre rá, 2020-ban azonban fordult a kocka, mert sok román is rám szavazott” – foglalja össze sikeres szereplésének történetét dióhájban Csegezi Edit. Munkájára joggal figyelt fel a többségi román és cigány lakosság is, hiszen

annyi közpénz még soha nem érkezett a    községbe pályázatokból a rendszerváltás óta, mint az elmúlt hat évben.

Európai uniós pályázatokból ivóvíz- és szennyvízelvezető hálózatot, új orvosi rendelőt és sportpályát épített, és leaszfaltozta a falu több utcáját. Pár év alatt ez nem kis teljesítmény, a    magyar jövő szempontjából az igazi befektetés azonban a szórványiskola megalapozása.
A magyar tanári közösség és a polgármester támogatásával megalakult Cserevár Egyesület pályázatainak köszönhetően Fehér, Kolozs és Maros megye 7 környékbeli román településéről naponta 25 magyar gyereket ingáztatnak a székelykocsárdi iskolába. A gyerekek olyan falvakból érkeznek, ahol már megszűnt a magyar oktatás, a szülők pedig örültek a lehetőségnek, hogy az egyesület támogatásával nemcsak a gyerekek szállítása, hanem az ebéd és a délutáni foglalkozás is ingyenes. A székelykocsárdi kezdeményezés iránt fokozatosan nő az érdeklődés: egyre több színmagyar vagy vegyesházasságból származó gyerek szülei ébrednek rá a környékbeli településeken, hogy remek lehetőség Székelykocsárdra járatni a gyereket 8. osztályig.

A zömében Magyarországról elnyert pályázatokból fenntartott szórványiskolai ingázás és étkeztetés költségeibe a helyi közösség is be akar pótolni.

Abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a helyi magyar kézben levő legelőközbirtokosság egyik részén Erdély egyik legnagyobb fotovoltaikus napelemparkja fog kiépülni 87 hektáron egy kolozsvári befektető támogatásával. A helyi közbirtokosságnak járó bérleti díjból, illetve egy további kétszáz hektáros húsmarhafarm jövedelméből forgatna vissza a falu gazdáinak részvételével létrejött közösségi vállalkozás pénzeket a Cserevár Egyesület szórványoktatására.

Az ünnepségre készülődő tömegben rengeteg a kisgyerek. Egy szórványiskolával rendelkező, 1950 főt számláló faluban ennek nem kellene csodának számítania, de mégsem megszokott látvány. Főleg Dél-Erdélyben nem. Lészai Róbert fiatal lelkipásztor jó hírrel szolgál: mintegy 15-20 olyan sokgyerekes család él Székelykocsárdon, akinek legalább három gyereke van, de léteznek négy-öt gyereket nevelő szülők is. „Azok a fiatalok, akik itthon dolgoznak, jó eséllyel vállalnak több gyereket.

Rájöttek, nem élet Londonban tíz négyzetméteres lakásban hárman-négyen összezsúfolódva élni, még akkor sem, ha jóval többet keresnek, mint Erdélyben.

Az elmúlt években a magyar közösség mintegy 20 százaléka ment Nyugat-Európába dolgozni, de azt tapasztalom, hogy amint családot alapítanak, hazatérnek Székelykocsárdra. Itt építenek családi házat, vagy felújítják a szülői ingatlant” – magyarázza a tíz hónappal ezelőtt a faluba került lelkipásztor. Lészai Róbert a teológia elvégzése után egy évig a kolozsvári Kétágú templom gyülekezetében gyakornokoskodott, és örömmel elfogadta a kincses várostól 60 kilométerre fekvő Székelykocsárd lelkészi állását.

A székely felmenőkkel rendelkező falu fekvése sok szempontból kiváló lehetőségeket kínál. Egyenlő távolságra van a vidék három legjelentősebb városától: Kolozsvár, Gyulafehérvár és Marosvásárhely viszonylag könnyen megközelíthető autópályán. A fiatalok számára ma már nem gond, ha egy jobban fizetett állásért egy órát kocsikáznak, így napról napról nő az ázsiója az itthoni munkavállalásnak. A középkorúak és a nyugdíj előtt álló idősebb nemzedék a közelebbi Aranyosgyéresre vagy Tordára ingázik, és szép számban kertészkedik itthon, hiszen Székelykocsárd a fűszerpaprika termesztéséről híres. Aranyosszék határvidékén már a 19. század óta jelentős pénzt hozó foglalkozás volt a paprikatermesztés, napjainknak a helyi termékek iránti kereslete pedig újraértékelte e hagyományos foglalkozást.
A fiatal lelkésszel a román–magyar–cigány együttélésről is beszélgetünk, hiszen etnikailag vegyes közösségekben nem mindig súrlódásmentes az emberek közötti együttműködés. Lészai Róbert szerint ilyen szempontból Székelykocsárd mintaközösségnek számít. Erdélyben nem jellemző, hogy egy román többségű község magyar polgármestert választ magának. Ha vannak is hőzöngők, az együttélés jól működik a különböző etnikumú emberek között. „Azt látom, jól együtt dolgoznak:

a magyar, román vagy cigány vállalkozó gond nélkül alkalmazza a másik nemzet tagjait a faluból, jól megértik egymást.

Mindeközben erősödik a magyar oktatás, ami a biztonságot jelentő magyar közösségi jövő számunkra” – érvel a lelkész.

A helyi cigányközösség – mint történelmileg a legtöbb Erdélyben – magyar identitású romákból állt. A Ceaușescu-rendszer olvasztótégelye formálta őket a román nyelvű oktatással román cigányokká, amire az ortodox egyház a rendszerváltás után rátett egy lapáttal, és görögkeletivé „gyúrta át” a cigányság nagy részét. E folyamat az elmúlt években megtorpant, főleg, miután a község magyar polgármestert választott, és a cigányok egy részében is felpislákolt a magyar érzés. A számtalan munkavállalási lehetőség ma már a cigány közösséget is jobb életmódhoz segítette: többen külföldön dolgoznak, módos házakat építenek, szerves alkotórészei a faluközösségnek. Ugyanakkor több cigánycsalád magyar osztályokba íratja gyerekét.

A falu magyar lakosságát megmozgató ünnepségen Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár beszédében azt kívánta a székelykocsárdi magyaroknak, hogy számbelileg gyarapodjanak, és érjék el akár az 50 százalékot is, vagy még többet, amennyi a régi időkben jellemezte a helyi magyar közösséget. A történelem iránt érdeklődők tudják, hogy

a 19. században számbelileg nagy magyar közösség élt Székelykocsárdon, amelyet a Trianon utáni évtizedek viseltek meg.

A folyamatot a Ceaușescu-rendszer betelepítési politikája erősítette fel, amikor egy nagyobb román közösséget telepítettek a többségében magyar lakosságú községközpontba.
Az ide érkező magyar vendég csak azt kívánhatja, hogy a budapesti államtitkárból a próféta szóljon. Itt, Dél-Erdélyben (is) nagyon ráfér közösségeinkre a számbeli gyarapodás.