Fenyegetik az autonómiastatútum beterjesztőjét

– Klaus Iohannis magyarellenes kirohanása és a székelyföldi autonómiastatútum elutasítása hogyan csapódott le a törvénytervezetet benyújtó képviselő személyén?
– Az elmúlt napokban a közösségi oldalakon több román nyelvű fenyegetést kaptam, mint politikusi karrieremben bármikor. Az államelnök nyilatkozata szélsőséges megnyilvánulásokat hozott elő az emberekből a székelyföldi autonómiatörekvésekkel kapcsolatban. Nem kell félnünk az államfő és az emberek fenyegetőzéseitől, de jó, ha ezekre odafigyelünk.

– Román kollégái nem szitkozódnak a parlamentben?
– Az államelnökhöz hasonló alpári hangnemmel legutóbb 2018 tavaszán találkoztam a képviselőház és a szenátus plénumi ülésein, amikor elutasították a székelyföldi autonómiastatútumot. Ez a fajta hangnem a bukaresti törvényhozásban nem jellemző a kollégák közötti kommunikációban. Egyszer fordult elő, hogy

Egy másik alkalommal a parlament folyosóján ránk szólt egy képviselő, hogy beszéljünk románul, mert Romániában élünk. Egyik RMDSZ-es képviselőtársammal beszélgettünk magyarul, és a verbális támadásra határozottan elmondtuk az illetőnek, hogy magyar az anyanyelvünk, amit az országban bárhol szabadon használhatunk. Ugyanakkor vannak jó tapasztalataim is.

Szabadkoztak, hogy nem tudják megszavazni, mert pártjuk nem engedi, de magánvéleményük szerint a törvénytervezet jó kezdeményezés.

– A plénumbeli vitát megelőző szakbizottsági üléseken a román képviselőkkel hogyan tudtak Székelyföld területi autonómiájáról tárgyalni?
– Miután 2017 decemberében benyújtottam a törvénytervezetet a parlamentbe, 2018 tavaszán először a képviselőház emberjogi és közigazgatási szakbizottságában tárgyalták. A szakbizottságokban negatívan véleményezték, azonban meglepetésemre akadt olyan román képviselő, aki szavazáskor tartózkodott. A törvénytervezet újbóli, tavaly decemberi benyújtását követően idén márciusban a szükségállapot kihirdetése előtt először a közigazgatási bizottság tárgyalta a jogszabálytervezetet, ahol érdekes vita alakult ki. Az egyik román honatya azzal érvelt, hogy az erdélyi magyarságnak már van autonómiája, azaz minden joga adott, így nem érti, mi szükség van a törvényre. Másik kollégája viszont azt mondta, hogy ezt a jogszabályt most nem lehet elfogadni, mert a romániai társadalom nincs erre megérve. A román lakosság nem értené, valójában mit is akarnak a székelyek. Felhangoktól, sértegetésektől mentes szakbizottsági vita alakult ki, amelynek végén a többség elutasította ugyan a törvénytervezetet, de szavazáskor az RMDSZ-es voksok mellett az egyik román képviselő is támogatta autonómiatervezetünket.

– A román politikusok mennyire vannak tisztában azzal, hogy Európában sok közösség élvez területi autonómiát?
– Az emberjogi bizottság márciusi vitáján Benkő Erika képviselőtársam bemutatta, hogy Európában hol működnek etnikai alapú autonómiák, és azok milyen jogokkal vannak felruházva. Jómagam arról beszéltem, mit jelent a székelyföldi autonómia, és a törvény elfogadása után ez hogyan működne.

Ők nem tájékozatlanságból ellenzik követeléseinket. Meggyőződésem, a többség attól tart, hogy a román közvélemény elítélné őket, ha kiderülne, hogy összeszűrték a levet az erdélyi magyar jogkövetelésekkel. Azt látom, hogy a román politikusok körében óriási a vélt vagy valós félelem a szavazóktól. Az úgynevezett „magyar veszély” mélyen beivódott a román társadalomba.

– Az államfővel az élen a liberálisok azzal vádolták a Szociáldemokrata Pártot, hogy támogatná a székely autonómiakezdeményezést. Van-e egyáltalán valamilyen nyitottság a szocialisták részéről a magyar jogkövetelések iránt?
– Egyetlen román parlamenti párt sem támogat. A közigazgatási bizottságban úgy szavazták le a tervezetünket, hogy a törvényt benyújtó képviselőként meg sem hívtak a szakbizottsági ülésre. Bevett gyakorlat, hogy a törvénytervezet gazdáját meghívják a szakbizottságba, hogy mutassa be a jogszabályt, ezzel is elősegítve a törvényhozási munkát. Ez most nem történt meg. Sőt olyan abszurd helyzet állt elő, hogy a szakbizottsági ülés napirendjén nem is szerepelt az autonómiastatútum.
Seres Dénes kollégám – aki a bizottság tagjaként két percet késett – azzal szembesült, hogy távollétében már az ülés legelején meglepetésszerűen napirendre vették, és hozzászólások nélkül leszavazták. Látszott, hogy a román pártok semmiféle vitát nem akarnak a törvényről. Március második felében a parlament egyetlen alkalommal ülésezett online, amikor elfogadta az államfő rendkívüli állapotról szóló rendeletét, de másról nem esett szó. A székelyföldi autonómiatervezet képviselőházi vitájának határideje március 25-én járt le, ezért a törvénytervezet úgy jutott tovább, hogy a képviselőház úgymond hallgatólagosan elfogadta azt tárgyalás és szavazás nélkül.

– Amire következett a szélsőséges kirohanás. A román államfőt mennyire érhette meglepetésként a törvényhozási fordulat?
– A képviselőház online plénuma keretében április 29-én délelőtt Marcel Ciolacu szociáldemokrata házelnök beolvasta azokat a törvénytervezeteket, amelyek hallgatólagosan átmentek a parlamenten, közöttük Székelyföld autonómiatervezetét is. A Nemzeti Liberális Párt frakcióvezetője, Florin Roman ekkor szót kért, és elmondta, mekkora disznóság történt Románia parlamentjében a székelyföldi autonómiatervezet hallgatólagos elfogadásával, és elkezdte szidalmazni a parlament szociáldemokrata elnökét. Ciolacu szót kért, és elismerte, erről ő tehet, de jelezte, hogy a szenátus még aznap délután el fogja utasítani az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetet. A kormánypárti és ellenzéki szópárbajra délelőtt tíz órakor került sor. Mindenki számára világos volt, hogy a délután 14 órakor kezdődő szenátusi plénumon az egyetlen napirendi pontként szereplő autonómiatervezetet elutasítják. Ilyen előzmények után lépett a nyilvánosság elé Klaus Iohannis, és a délelőtti történések pontos ismeretében elkezdte szidni a Szociáldemokrata Pártot, a székely autonómiát, az erdélyi magyarságot és Magyarország kormányát.

– Mi okozhatta a román államelnök szokatlanul vehemens kirohanását?
– Orbán Viktor magyar miniszterelnök szavaival értek egyet, aki azt mondta, nézzük meg, mi állhat a Iohannis felszólalása mögötti hisztériában? Az nem igaz, hogy az államelnök nem tudja, mi a különbség az autonómia és az elszakadás között. Másrészt a törvény Székelyföld státusát rendezné, nem pedig Erdélyét. Egyértelmű, hogy a háttérben valami másnak kell lennie, ami a következő időszakban kiderül.

– Tizenhat év alatt immár negyedik alkalommal került a román törvényhozás elé Székelyföld autonómiatervezete. Melyek az autonómiaküzdelem további lehetséges lépései?
– A székelyföldi autonómiaküzdelemben csak akkor számíthatunk sikerre, ha az ügyet nemzetközi színtérre tudjuk terelni. Ország-világnak tudnia kell: Székelyföldnek van autonómiaigénye és ehhez megfelelő törvénykezdeményezése is. A siker érdekében széles körű csapatmunkára van szükség, amihez nemcsak európai parlamenti képviselőink szükségesek, hanem a magyarországi külügy támogatása is.

Ehhez fontos lépés a Székely Nemzeti Tanács európai polgári kezdeményezése, amelynek aláírásgyűjtése hamarosan véget ér. Nekünk azonban folytatni kell a harcot, hiszen ez hosszú távú küzdelem.

– A székelyföldi autonómiatervezetet Biró Zsolttal közösen nyújtotta be, aki már nem tagja a Magyar Polgári Pártnak (MPP). Az utóbbi időben ön is heves vitákat folytatott a párt vezetőségével, viszont párttagságát megőrizte. Hogyan boldogul az RMDSZ-frakcióban?
– Képviselői munkám első percétől az RMDSZ-frakció teljes jogú tagjaként politizálok, miközben pártom, az MPP döntéseit hajtom végre, betartva persze az RMDSZ-frakció szabályait. Ami abból áll, hogy folyamatosan egyeztetek az RMDSZ vezetőségével, mert a törvényhozás csapatmunka, ahol részletesen le van osztva mindenki számára a feladat. Eredmény csak akkor születhet, ha közösen lépünk fel, és együtt dolgozunk. Munkámat nem befolyásolja hátrányosan az a körülmény, hogy időközben felbomlott az RMDSZ és az MPP közötti megállapodás, amely alapján a 2016-os parlamenti választásokon az RMDSZ listáin két MPP-s képviselő jutott be a bukaresti törvényhozásba.

– Kiegyezett az MPP országos vezetőségével?
– Az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyesítésével kapcsolatban véleményünk kisebbségben maradt, de elfogadtam a párt döntését, és megőriztem MPP-tagságomat. Tény, hogy a párt vezetőivel kemény vitáim voltak, de mára csend van. Kialakult közöttünk egy higgadt hangvételű kommunikáció, mindenki végzi a dolgát.

Az Erdélyi Magyar Szövetség akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha legalább annyi eredménye lesz a helyi önkormányzatokban, mint a két párt mostani jelenlétének. Az országos választásokra viszont közös lista kell az RMDSZ-szel, mert külön-külön nincs esélyünk labdába rúgni.