Erdély-központú politizálás kell! – Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Szövetség alelnöke az új pártról

– Az Erdélyi Magyar Szövetség bírósági bejegyzése kapcsán úgy fogalmazott, hogy harminc éves folyamat ért véget. Ez mennyire jelent új kezdetet az erdélyi politizálás számára?
– Az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) létrehozása mindenképpen új kezdet az erdélyi magyar politikában: letisztul és kétpólusúvá válik a politikai mező, átlátható és tisztességes versenyre kényszeríti a politikai szereplőket és megkönnyíti azon választópolgárok dolgát, akik számára érték a választás szabadsága. Országnyi nagyságú területen élünk, interetnikus szempontból eltérő élethelyzetekben, ezért nem könnyű megtalálni azt a szervezeti keretet, amely sem a kommunizmusban megtapasztalt egypártrendszer fojtogató légkörét nem hozza vissza, de a politikai sokszínűség túlburjánzása által okozott fragmentációtól és anarchiától is megvéd. Harminc évvel ezelőtt a Reform Tömörülés – amelyet az Erdélyi Magyar Szövetségben szervesülő mindkét párt politikai jogelődjének tekint – a belső pluralizmus pontos szabályzásában látta e dilemma feloldását, de az ezért vívott csatában az egypártrendszer hívei kerekedtek felül és megszállták az akkor még egységes RMDSZ döntéshozó fórumait.

Ennek az útkeresésnek lett az eredménye a Magyar Polgári Párt, majd az Erdélyi Magyar Néppárt megszületése és vetélkedése az ellenzéki oldalon. Így pergett le újabb két történelmi évtized az életünkből, a maga dicsőséges kudarcaival és kisebb győzelmeivel, de a lényeg nem változott: a nemzeti politika tábora érdemben nem tudta megszabni közösségünk sorsának alakulását. Szándékunk szerint ennek az áldatlan helyzetnek vetettünk véget a két azonos értékrend gyökerén szétfejlődött párt egyesülésével.     

– A bejegyzés hároméves folyamata mennyire bizonytalanította el a tagságot? Miért tartott ilyen sokáig a jogi eljárás?
– Bár az Erdélyi Magyar Néppárt szinrelépését egyértelmű rokonszenv kísérte az autonómia-párti tábor soraiban, a kezdetektől éreztük az egyértelmű elvárást a táboregyesítésre és törekedtünk is erre. De az elveszett bizalmat nem könnyű visszaszerezni, az egymáson ejtett sebek jóval nehezebben gyógyulnak, mint ahogyan a pálya szélén szurkolók azt jogosan elvárnák. Ezért hálásak vagyunk a táborunknak, hogy kitartott az ügy mellett akkor is, amikor a román igazságszolgáltatás zavaros és átláthatatlan vizein zátonyra futott az első kísérlet. Nincs egyértelmű bizonyíték a külső beavatkozásra a bejegyzés jogi folyamatában, de az biztos, hogy sok volt az ellenérdekelt a fúzió sikerében: az RMDSZ a centrális erőterét – az autonómia-pártiak megosztásának eszközét – látta veszélyben forogni, a bukaresti főhatalom pedig sohasem volt érdekelt egy erős Erdély-központú, a megoldást nem a klientúra-építésben, hanem az autonóm közösségi intézményrendszer kiépítésében érdekelt politikai szervezet megerősödésében. Az első fúziós próbálkozás 2020-ban azért bukott el első fokon, mert a szövetségünk nevében kétnyelvű volt, mint ahogy a két párt is, amely egyesülni akart. Másodfokon már kreatívabbnak bizonyult a bukaresti táblabíróság: a járvány okozta felfordulásban tarthatatlan törvényi határidőkre hivatkozva utasították el immár véglegesen a fúziós keresetet. De nem hagytuk magunkat:    időt és energiát nem kímélve, újabb kongresszusokat szervezve, az elbizonytalanodott tagjainkba lelket verve az idén nyáron ismét benyújtottuk a keresetet. A kitartást ezúttal siker koronázta.

– Az új párt miként tudja áthozni a korábbi pártok tagságát és közös dolgait? A 2024-es tisztújító kongresszusig hátralevő időszakban mennyire sikerül eggyé kovácsolni a két csapatot?
– A Néppártban ez a folyamat zökkenőmentesen zajlott, bár itt se mindenki örült a kezdeményezésnek, de fegyelmezetten végigjártuk a szükséges utat, nem történt érdemi lemorzsolódás. Az MPP jobban megszenvedte a fúziót, nagyobb volt a belső ellenállás, de végül a párt vezetése érvényesítette a többségi döntést. Most, hogy a jogi procedúra lezárult,

érdemeik,    elkötelezettségük és képességeik okán. Eddig is világos volt, hogy egymásra vagyunk utalva, most ennek a szervezeti feltételei is megvannak, hogy közös csapatban folytassuk. A cél világos: megerősödni az önkormányzatok szintjén és Bukarestben nagyobb befolyást szerezni az egységes magyar érdekérvényesítésben.

– Az EMSZ az autonomista tábor új pártjának tartja magát. Milyen stratégiát akarnak kiépíteni annak érdekében, hogy az erdélyi magyar önrendelkezési törekvések elindulhassanak a megvalósíthatóság útján?
– A jelenlegi nemzetközi helyzet, az új világrend születésének kínjai, az ezzel járó gazdasági és biztonságpolitikai válságok sorozata egyáltalán nem kedvez a kisebbségi közösségek önrendelkezési törekvéseinek. A háború zajában a mi kiáltó szavunk a különböző autonómia formák közjogi érvényesítéséért alig hallatszik. Úgy tűnik, a mi dolgunk az lesz, hogy ne engedjük feloldódni a hangzatos gazdasági és újjáépítési tervek mögötti háttéralkukban stratégiai céljainkat. Ha mi sem tartjuk napirenden itthon, például a beharangozott, de ismételten elodázott kisebbségi törvény vitájában és Európában, a Kisebbségvédelmi Kezdeményezés Csomag (Minority SafePack), illetve a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiós kezdeményezésével békés belső önrendelkezési törekvéseinket, akkor hiába áll be egyszer kedvező csillagállás ezek itthoni vagy nemzetközi érvényesítéséhez, nem lesz, aki ezt kérje vagy képviselje. Ezért nem lebecsülendő ez a szerep: a lelkiismeret hangja lenni akkor is, amikor egyéb pragmatikusnak látszó szempontok határozzák meg a döntéseket és a közbeszédet.

– Többször beszélgettünk az Erdélyi Magyar Kerekasztalról, ahol közösbe lehetne tenni a romániai magyarság dolgait. Milyen esélyt lát arra, hogy ez valósággá váljon az EMSZ részvételével?
– Kétpólusú rendszerben, ahogy az erőviszonyok összemérhetőek, jóval nagyobb az együttműködési kényszer, mint amikor ez kiváltható az „oszd meg és uralkodj” gyakorlatával. Annyira egyértelmű, hogy a stratégiai céljainkat csak együtt tudjuk érvényesíteni Bukarestben és a nagyvilágban, hogy ennek végre gyakorlattá kell válnia a pártkapcsolatokban is. De annyira naiv már nem vagyok, hogy azt várjam, ezt az evidenciát a bukaresti politikában jóval otthonosabban mozgó partnerünk önként meggyőződésévé is tegye. Inkább úgy működik a dolog, hogy ha az EMSZ az önkormányzati választásokon megerősödik és teret nyer, akkor az Erdélyi Magyar Kerekasztal is többé válik, mint egy elméleti konstrukció.

– Önök a román kormánykoalícióban részvevő RMDSZ partnerei. Mit tehetnek akkor, ha nem értenek egyet a kormányzati döntésekkel? Hogyan látja az RMDSZ szerepvállalását a bukaresti kormányban?
– A magyar képviselet Bukarestben valóban a mi szavazatainkkal is került abba a helyzetbe a 2020-as választások után, hogy kormányzati szerepet vállalhat és olyan tárcákat vezethet, amely komoly forráshoz juttathatja a magyarok által irányított önkormányzatokat Erdélyben. Ez egy közös eredmény, amit az RMDSZ folyamatosan megpróbál kisajátítani. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az RMDSZ kormányon van, az ellenzéke pedig ezt elvi megfontolásból, a közösségi érdeket a pártpolitikai érdekei felé helyezve támogatja. Azt hiszem, ez így rendjén is lenne, ha ennek a pontos és elvi játékszabályait rögzítjük és betartjuk. Az nincs rendjén, hogy a közös sikert ki akarják sajátítani pártpolitikai logika mentén. Ugyanakkor

ez semmilyen koalíciós egyeztetésnek nincs a napirendjén. Nekünk, akik úgymond kívülről támogatjuk a kormányzati szerepvállalást, elsődleges dolgunk, hogy ezt szóvá tegyük és politikai-erkölcsi nyomást helyezzünk azokra, akik többek között a mi támogatásunkkal kerültek tárgyalási helyzetbe. Nem látok tehát ellentmondást abban, hogy az együttműködési megállapodás keretében mi elvi alapon közelítsük meg a stratégiai céljaink érvényesítését. Ez a feladatunk, ez a küldetésünk.

– Mit jelent az új párt életében az Erdély-központúság? Ilyen téren mit tennének másként, mint az RMDSZ?
– Bár a szavazatokat szinte kizárólag Erdélyből kapja, az RMDSZ-t szép lassan már a retorika szintjén sem lehet transzilvanista pártként azonosítani, nemhogy döntései alapján. Ezt az űrt, amit az RMDSZ egyre gyorsuló metamorfózisa okoz az elvi politizálásban, természetes módon nekünk kell kitölteni. Nem esik ez nehezünkre, mert az RMDSZ Erdély-központú politizálásának a motorja az egykori Reform Tömörülés volt, amelynek a politikai örökségét mi visszük tovább. Soha nem volt könnyű transzilvanistának lenni, most sem az. A transzilván politikai értékrend soha nem volt hatalmon, mindig ellenzékből kellett érvényesülnie, így érthető az igen korlátozott sikere. Egy transzilván mozgalom örök szövetségkeresésben van és kinyújtott keze sokszor marad a levegőben. Bukarest elutasítása természetes, hiszen eleve az egységes nemzetállami törekvések megakadályozása hívta életre, de Erdélyben is nehezen talál politikailag működőképes partnert, mert a Trianon utáni román nemzetpolitika komoly homogenizáló sikereket ért el. Ugyanakkor Budapest is sokszor gyanakodva fogadja a transzilvanista indíttatású terveket, azokat a magyar nemzetegyesítéssel szembe menő folyamatként értékeli. Pedig szerintünk az erős és szabad Erdély-tudat motorja és nem gátja a nemzetegyesítésnek. Mi egyformán hiszünk a határokon átívelő magyar nemzetépítésben és az erdélyi értékrend időszerűségében, az ezen alapuló autonóm politikai gyakorlat működőképességében. Nem kérdőjelezzük meg a magyar képviselet bukaresti jelenlétének fontosságát, de tagadjuk annak kizárólagosságát. Számunkra a politikai jövő elsősorban az erdélyi önkormányzatokban van. Ezt lehet és kell a bukaresti jelenléttel erősíteni, de sikeresen működtetni csak itthonról lehet transzilván hittel, szívvel, tapasztalattal és hozzáértéssel.

– A helyhatósági választásokon hol indulna külön az EMSZ, és mikor támogatná az RMDSZ-szel közös jelöltet?
– Az EMSZ elsődlegesen az önkormányzati választásokra fordítja figyelmét és erőforrásait. De mivel a magyar érdeket egy többségi tengerben változatos élethelyzeteket felmutató kisebbségi társadalomban kell érvényesíteni, olyan választási stratégiát kell kialakítani, amely az ellenőrzött verseny és az együttműködés, az egységes fellépés egészséges és működő keverékét mutatja. Parlamenti és EP-választáson imperatívusz a közös fellépés, mint ahogyan közösen kell fellépni ott is, ahol a magyar képviselet létét a magyar-magyar egymásnak feszülés veszélybe sodorhatja. Tulajdonképpen egy működő gyakorlatot kell kétoldalú – RMDSZ és EMSZ közötti – keretmegállapodásba foglalni, hiszen például frontvárosainkban, Marosvásárhelyen vagy Szatmárnémetiben a 2020-as választásokon a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt politikai szövetsége egyoldalúan nem indított saját jelöltet, hogy ne veszélyeztesse a magyar jelölt választási sikerét. Az más kérdés, hogy ezt azóta sem köszönte meg nekünk sem az RMDSZ vezérkara, sem a magyar nemzetpolitika. Ugyanilyen megfontolásból szórványvidéken is az együttműködéses stratégiák lehetnek sikeresen, de mint minden működő megállapodáshoz, ehhez is két fél szükséges.

vagy a szórványvidékek jelentős magyar többségű sziget-településeire, ahol két magyar jelölt versenye a minőség győzelmét hozhatja. Mindezeket a szabályokat idejében rögzíteni kell egy választási keretmegállapodásban. Nemzetpolitikai érdek, hogy ezt tető alá hozzuk, így számítunk mind a politikai partnerünk józan belátására, mind a magyar nemzetpolitika illetékeseinek támogatására.

– Az orosz-ukrán háború egyes becslések szerint akár évekig is elhúzódhat. Pártjának mi az álláspontja a háborúval kapcsolatban, illetve mit ajánlanak az erdélyi magyaroknak?
– Nem tudok olyan szervezett külhoni magyar politikai vagy társadalmi mozgalomról, amely nem békés eszközökkel képzeli el a magyar érdek érvényesítését. Egy közösség természetes állapota a béke. Békepártiak vagyunk tehát és minden olyan törekvéssel azonosulni tudunk, amely közelebb visz a szomszédunkban zajló háború befejezéséhez. Elsősorban kárpátaljai testvéreink érdeke ez, akiknek közvetlen léte forog veszélyben, de a Kárpát-medence magyarsága és egész Európa jövője is békéért kiált.