Bukarestben kilőnék a Napot és a Holdat – bürokrácia és rosszindulat gáncsolja az erdélyi településcímerek törvényesítését

Öt hónap alatt az RMDSZ-nek kilenc erdélyi magyar többségű település címerét, illetve zászlaját sikerült elfogadtatnia. Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése. Lehet, mindössze csepp a tengerben, ha azt vesszük figyelembe, hány önkormányzat indította el a saját címer- és zászlókészítési folyamatot. Viszont lehet rengeteg is, ha azt nézzük, hogy az utóbbi tíz esztendőben a különböző szakmai bizottságok, de főként a közigazgatási minisztérium miként próbálta ellehetetleníteni a helyhatóságok kezdeményezéseit.
A legnagyobb gondot maga a címertervezet elfogadásával megbízott szaktárca jelenti: miután a javaslatot három szakbizottság is pozitívan véleményezi, a minisztériumban mindig akad valaki, aki vagy okosabbnak szeretne látszani a heraldikusoknál, vagy egyszerűen elfekteti az aktákat.

A Kovászna megyei Barátoson 2013-ban indították el a címerengedélyeztetési folyamatot. Az eltelt nyolc év alatt senkitől semmiféle hivatalos visszajelzés nem érkezett – állítja Tánczos Ferenc Szabolcs polgármester. Az első levelet az elmúlt hetekben kapták, amikor a közigazgatási tárca egyik beosztottja jelezte, gond van: vagy vissza kell vonni a szinte egy évtizeddel ezelőtt hozott tanácsi határozatot és újat hozni, vagy módosítani kell a terven.
„Nem kérték, hogy rajzoljuk át a címerünket, csak azt szeretnék, hogy egészítsük ki a szükséges dokumentációt, azaz a település leírását” – tájékoztatott a háromszéki község jegyzője, Márk Erzsébet. Ugyanakkor

az újra felterjesztett javaslatot ismét alá kell írnia a prefektusnak és a megyei önkormányzat elnökének. A két szignó eddig is ott volt a barátosiak okiratán, csakhogy azóta többször változott a kormánymegbízott személye.

A jogszabály szerint a felterjesztésen mindig az aktuális tisztségviselők kézjegyének kell szerepelnie.
Kétszer is visszadobták az illetékes szervek Nyárádszereda címertervezetét – panaszolta el lapunknak Tóth Sándor polgármester. A Maros megyei kisváros elöljárója azonban nem tágít: folytatni készül az egy évtizedes szélmalomharcot, és harmadszorra is vállalja a nekifutást. Munkatársa, Szentgyörgyi Ildikó jegyző nem érti, miként akadhatott meg a kormánynál egy olyan tervezet, amelyre az összes szakmai bizottság rábólintott. A közigazgatási minisztérium a Bocskai-címerből átvett elemek jelenlétét kifogásolta. „Mi ragaszkodunk ehhez, mert Nyárádszereda történelme összefonódott Bocskai István fejedelmünk múltjával” – érvelt a jegyző.

Az RMDSZ kommunikációjából a kormányra jutás óta kilenc sikertörténetről értesülhettünk: a vámosgálfalvi, kerelőszentpáli, gyergyószentmiklósi, csíkcsicsói, érmihályfalvi, málnási, kovásznai, kökösi és kézdiszentléleki címerek, illetve zászlók elfogadásáról.
„A közigazgatási szaktárca által benyújtott kormányhatározat-tervezet elfogadása egy mérföldkő a helyi szabad szimbólumhasználat terén” – hangsúlyozta Cseke Attila fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter. Mint mondta, a munkát folytatják, hiszen az RMDSZ álláspontja világos: a helyi magyar közösségeket is megilleti az a jog, hogy saját zászlót, címert használjanak.
Vámosgálfalva címertervezete több mint tíz éve hevert a bukaresti hivatalnokok fiókjában. Balog Elemér polgármester elmondta, eddig teljes csend volt, ez idő alatt semmiféle visszajelzést nem kaptak. „Azt sem mondták, hogy jó vagy rossz. Mi csak vártunk, és vártunk…” – elevenítette fel a történteket a Maros megyei település elöljárója. Balog szerint Vámosgálfalvának az RMDSZ kormányra lépésével volt szerencséje, azóta pörgött fel az ügy. Kerelőszentpáli kollégája, Simon István mindössze másfél évet kilincselt, amíg elérte célját. A Maros menti község polgármestere ezt azzal magyarázza, hogy mindenütt „megtalálta a kertek alatti utat, és a megfelelő embert”. Simon nem dőlt hátra; miután a Hivatalos Közlönyben megjelent a kormányhatározat, nekilátott a település zászlójának elkészítéséhez.

Utólag, április elsején befutott az ötödik „friss” – amúgy tizenegy évvel ezelőtt útnak indított – címer is, a Gyergyószentmiklósé. Gyulakután is örülhetnek, hogy ezentúl immár hivatalosan is használhatják a település címerét és zászlóját. A 665-ös számú kormányhatározatot még a tavaly augusztus 7-én elfogadta az Orban-kabinet, de az önkormányzat csak most értesült róla.

– vélekedett az ugyancsak Maros megyei település községgazdája. Varga József elmondta, már kezdte szégyellni, hogy a környező helységek közül csupán az 1332 óta emlegetett Gyulakuta nem rendelkezik saját címerrel és zászlóval, de nem volt mit tennie. Hogy lerövidítsék a számos esetben tíz évre is elhúzódó várakozási időt, Vargáék olyan tervezetet tettek a szakemberek asztalára, amelyből hiányzik a Nap és a Hold. „Rávettek, hogy ezt hagyjuk ki, mert az nem csupán a mi jelképünk, hanem egy nagyobb régió szimbóluma. Maradt az aranykehely, a Gyula kútja, a két lova, amelyből a lovak ittak és a ciprusfa” – sorolta az elfogadott heraldikai elemeket a polgármester.

Nem Gyulakuta az egyetlen székelyföldi település, amely annak érdekében, hogy „röpke” négy év alatt megkapja a címerhasználati engedélyt, kénytelen volt lemondani a székely szimbólumokról.
„A legtöbb gondot Bukarestben a Nap és a Hold jelenti. Egyszerűen nem akarják a címereinkben viszontlátni e két elemet” – magyarázta az Erdélyi Naplónak Szekeres Attila István heraldikus (portrénkon). Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke hangsúlyozta, egy címernek elsősorban megkülönböztető és egyéniesítő szerepe van, ennek megfelelően fő címerképként különböző heraldikai elemeket kell tartalmaznia, amelyek kimondottan az adott közigazgatási egységre vonatkoznak.
Ám a térséghez való tartozás jelzéseként másodrendű címerképként a Nap és a Hold párosának is helye lehetne a székelyföldi települések címerében. Mint elárulta,

az elbíráló bizottságok szemét nem csak a székely szimbólumok sértik. Nem szeretnek turulmadárral azonosított ragadozó madarat vagy zöld hármas halmot sem látni a pajzson. A Hargita megyei Kányád esetében a kánya a fő címerkép, így névcímerről, beszélő jelképről van szó, de azt sem engedték át.

Utasítottak el olyan címertervezetet is, amelynek a felső mezeje vörös, az alsó zöld volt, a kettőt ezüst mázú stilizált folyó vágta el. „Egy szomszédos állam színei ismerhetők fel benne – mondták Magyarország zászlajára utalva. És teszik ezt olyanok, akiknek nincs feltétlenül közük a címertanhoz” – fejtette ki Szekeres, hozzátéve, hogy Romániában mindössze féltucatnyi heraldikus van, ehhez képest a címereket mintegy kétszázan véleményezhetik.
A prefektus által kinevezett megyei címervizsgáló bizottságok öttagúak, ebből egyet az Országos Heraldikai Bizottság delegál. Van terv, ami már ezen a szinten elakad. Ha a címerterv itt megkapja a kedvező véleményezést, mehet az övezeti, majd az országos heraldikai bizottság elé. Ott már sok esetben politikai befolyású döntések születnek mindannak ellenére, hogy szakmai testületekről van szó. Ha viszont átment, következik a közigazgatási minisztérium, amelynek kormányhatározat-tervezetként kell(ene) felterjesztenie az iratcsomót.

„Ez agyonbürokratizált rendszer, amelyben sokszor a legnagyobb akadályt a szaktárca hivatalnokai okozzák. Számos esetben előfordul, hogy a címer átmegy a három szakmai szűrőn, és akkor jön egy minisztériumi hivatalnok, aki azzal dobja vissza, hogy nem felel meg a tudományos követelményeknek” – panaszolta el a címertanból doktorált sepsiszentgyörgyi szakember, aki egyike a Nemzetközi Címertani Akadémia által elismert két romániai heraldikusnak.
Olyan esetek történtek, hogy a hivatalnok véleménye alátámasztásaként a Wikipédiáról kimásolta, melyek a nemesi címer jellemzői, miközben ide közigazgatási címert kell felterjeszteni. Ha visszaválaszolnak, hogy e meghatározás nem állja helyét, s különben a szakmai szűrőkön átment az iratcsomó, rosszindulatúan arra utasítja az önkormányzatokat, kezdjék újra az engedélyeztetési eljárást. Ehhez képest a minisztériumban szinte futószalagon hagyják jóvá a regáti települések címereit. Azokat is, amelyek a legelemibb heraldikai szabályokat sem tartják tiszteletben, vagy nem felelnek meg az országos bizottság által támasztott követelményeknek. Mint például az ortodoxok által előszeretettel használt lóherelevél végű keresztek, illetve a helyi templomok rajzának belefoglalásával készült tervezetek.
Szekeres örömmel értesült arról, hogy a minisztériumban elmozdult a holtpontról a címerelfogadás ügye, de még egy veszélyre figyelmeztet. Sok polgármester táj­idegen, a helyi hagyományokat, történelmet nem ismerő címergyártó cégekkel készíttet településének jelképet, amely nem egyéniesíti a közigazgatási egységet. Jelezte, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesülethez bármikor lehet tanácsért fordulni, a szakemberek szívesen segítenek.

A Hargita megyei Parajd különleges esetnek számít az erdélyi címerkészítés terén. Azon kevés színmagyar települések közé tartozik, amely nem a közigazgatási tárca hanyagsága, és nem is a szakmai bizottságok szőrszálhasogatása miatt maradt címer nélkül. A sóvidéki turisztikai központként számon tartott nagyközség mintegy évtizeddel ezelőtt rugaszkodott neki a címerkészítésnek. Az önkormányzat fel is kért egy kolozsvári céget a megrajzolására, azonban a helyi tanácsosoknak nem sikerült dűlőre jutniuk a végleges formát illetően.

Így még a megyei címervizsgáló bizottságig sem jutottunk el” – idézte fel az évekkel ezelőtti meddő viták eredményezte megfeneklést a sóvidéki település volt polgármestere, Bokor Sándor. A tavaly visszavonult községgazda elmondta, nem is annyira a bukaresti bürokrácia, sokkal inkább egyes helyi képviselők konoksága vette el a kedvét a címerkészítéstől, ezért az utódja számára jegelte a kérdés újbóli terítékre tűzését. A két alpolgármesteri mandátum után „előléptetett” Nyágrus László nem mond nemet. Ellenkezőleg: állítása szerint felvállalja a címerkészítés és elfogadtatás rögös útját. Első harcát azonban a saját tanácsosaival kell megvívnia. Parajd esete különös, de nem egyedi; Kézdialmás községi tanácsosai tizenkétszer rajzoltatták újra a heraldikai szakemberrel a község címerét, míg megállapodtak a 13. változatnál.

Az Erdélyi Napló megpróbálta a jegyzők és polgármesterek, illetve címertani szakértő által jelzett kifogásaival szembesíteni Cseke Attila minisztert. Az RMDSZ-es tárcavezető válaszából kiderült, nagyjából tisztában van a minisztérium eddigi, konstruktívnak semmiként nem nevezhető álláspontjával. Azonban hangsúlyozta, az az időszak véget ért, kinevezésével új időszámítás kezdődött a közigazgatási tárcánál.
„Valóban, a minisztérium akkori meglátása miatt egy időben teljesen leálltak a dolgok, a mi célunk viszont az, hogy minden helyi közösségnek, amely saját címert és zászlót szeretne, segítsünk. Azon vagyunk, hogy minden olyan tervezetet, amelyet rendben találunk, a lehető legrövidebb időn belül a kormány elé terjesszünk. Ezt törvény szavatolja” – nyilatkozta Cseke.

Hogy mégsem minden úgy történik a minisztériumban, ahogyan Cseke Attila állítja – vagy esetleg tudja –, arra a székelyudvarhelyiek kálváriája a legjobb bizonyíték.

Amint a polgármesteri hivatal két illetékese, Venczel Attila jegyző és Zörgő Noémi szóvivő lapunknak elmondta, az igaz, hogy 2016 óta, azaz ötéves hallgatás után, 2021 márciusában a szaktárca reagált az udvarhelyiek kérésére. Bizonyos Ion Popescu tanácsos előbb telefonon értesítette a városházát, hogy pótolja a dokumentációt. Rá kis időre, ugyanaz a tisztviselő elektronikus levélben figyelmeztette az udvarhelyieket, hogy mielőbb tegyenek eleget a kérésnek. A jegyző szerint ezt újabb telefonbeszélgetés követte, amikor a minisztériumi alkalmazott már azt kérte az önkormányzattól, kezdje elölről a teljes jóváhagyatási eljárást.
„Álláspontom szerint mi jogilag eleget tettünk az előírásoknak, semmi nem indokolja, hogy elölről kezdjük a teljes eljárást. Öt éve várunk, a szaktárca nem tett semmit, most kezdjük elölről, jussunk át a három szakmai bizottságon, és aztán várjunk újabb öt esztendőt?” – kérdezett vissza a jegyző. A legutóbbi tanácsülésen a helyi képviselők a hiányosság pótlásáról döntöttek, a dokumentumba foglaltakat az új prefektus és a megyeelnök aláírásával ismét eljuttatják a közigazgatási tárcához.