Pszichodrámával útban önmagadhoz

Szucher Ervin 2019. január 18., 13:21 utolsó módosítás: 2019. január 31., 14:01

Dr. Konrád Zsuzsánna pszichiáter több mint tíz éve vezet önismereti- és személyiségfejlesztő csoportokat. A Marosvásárhelyen élő szakember azt vallja, a pszichodráma nem feltétlenül a pszichés zavarral küzdő személyeknek szól, hanem az egészséges emberek pszichoterápiájában alkalmazható kiváló eredményekkel.

Az önismereti csoportokban sokszor hatékonyabb a gyógyulás, mint az egyéni terápia Fotó: Makkay József

– Mitől jobb a pszichodráma, mint az egyéni terápia?
– A pszichodráma elsősorban csoportterápiás módszer, jóllehet monodráma is létezik, amikor egyetlen klienssel dolgozunk. Nem feltétlenül pszichés betegségben szenvedő egyéneknek szól, hanem az egészséges embereknek is. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az önismeret és személyiségfejlesztés az egészséges ember pszichoterápiája. Az önismereti csoport talán a legismertebb, azonban a pszichodrámának még számos alkalmazási területe létezik, mint például a kommunikációs tréningek, de használható a személyes hatékonyság fejlesztésére, közösségformálásban, szervezetfejlesztésben vagy éppenséggel oktatásban.

– Miért van erre szüksége annak, aki jól érzi magát a bőrében, és békében él a világgal?

A pszichodráma a lelki karbantartásban segít, és olyan változásokat képes előidézni bennünk, amelyek növelik pszichés komfortunkat.

Az önismeret egyik alapvető szükségletünk. Hozzájárul ahhoz, hogy jobban elfogadjuk önmagunkat, önkifejezési készségünket, spontaneitásunkat, kreativitásunkat fejleszti, ezáltal jobban érezzük magunkat a saját életünkben, függetlenebbé tehet.

– A rohanó világ embere – aki sok mindenben kipróbálja magát – mégsem tud eleget önmagáról?

– Ez a villanófény – itt is vagyok, ott is vagyok – típusú élet oda vezet, hogy semmiben sem tudunk elmélyülni megfelelőképpen. A gyorsuló idő egyik következménye az elidegenedés, ennek a világában pedig elfelejtjük meglátni másokban visszatükröződő önmagunkat és észrevenni önmagunkban másokat. Mindezek megélésére ad lehetőséget a pszichodráma önismereti csoport: megteremti a valahová tartozás biztonságát.

– Kik jelentkeznek a csoportfoglalkozásokra, vagy nevezzük mégiscsak terápiának?


– Általában önismereti és személyiségfejlesztő csoportokat vezetek. Egyrészt olyanok jelentkeznek, akikben munkál valamiféle kíváncsiság önmaguk iránt. Másrészt olyanok, akik valahol elakadtak az életben. Vagy változtatni szeretnének a kapcsolataikon azáltal, hogy hatékonyabb magatartásmódokat sajátítanak el. De hangsúlyozom: lelki egészség, érzelmi befogadóképesség és -teherbírás szükséges hozzá.

– Miért jelentkezik valaki csoportterápiára az egyéni terápia helyett, ami talán sokkal intimebb környezetben zajlik?

A pszichodrámacsoport egy védett, biztonságos közeg, ahol a keretek betartása – mint például a titoktartás, pontosság, egyes szám első személyben való közlések, egymás meghallgatása, a személyes autonómia tiszteletben tartása, önkontroll lehetősége – létrehozza az úgynevezett csoporthálót.

Ez biztosítja egymás elfogadását és teret ad a különböző érzelmek megnyilvánulásainak. Annak, aki önismereti csoportba jelentkezik, elsősorban nyitottnak kell lennie önmaga és a világ felé egyaránt. Hiszen a csoportban nemcsak önmagamért, hanem a csoportért is vagyok jelen. Fontos tudni: a pszichodráma a játékra épül. Az ülések kezdetén a bemelegítő gyakorlatok teszik nyitottá a csoporttagokat egymás iránt és fogékonnyá a játékra. Bizonyos személyiségtípusoknál fejlettebb a játékra való készség, elsősorban ők jelentkeznek csoportba.

Dr. Konrád Zsuzsa pszichiáter: a pszichodráma csoport működése ráhangolódik a személyiségére Fotó: Nemes Attila

– Mekkorák a csoportok?
– A csoportlétszám változó lehet, a csoport céljától, illetve attól függően is, hogy azt egy vagy két személy vezeti. Ha egyedül vezetek önismereti csoportot, hat-nyolc személlyel dolgozom, ha vezetőtárssal, akkor tizenkét-tizennégy jelentkezőt fogadunk. Témacentrikus csoportoknál ennél nagyobb létszámmal is jól működik a pszichodráma.

– Időben mit jelent a pszichodrámázás?
– Általában egy évet tart egy önismereti csoport úgy, hogy havonta egy-egy hétvégét szánunk rá. Például a péntek délutánt és a teljes szombati napot. Ez mintegy 150 órát jelent. Ez viszont nem feltételezi azt, hogy a kevesebbnek nincs hozadéka; ez mindig attól függ, mi a csoport kitűzött célja.

– Lemorzsolódás létezik?
– Előfordul, általában tíz és tizenöt százalék közötti.

– Feltételezem, hogy ha egy csoport heterogén, a gondok, érdeklődési körök is különbözőek. Mégis melyek a találkozási pontok?
– Az nem baj, sőt nagyon jó, ha a csoport heterogén. Az életkori, nemi, szakmai sokszínűség kimondottan jót tesz a csoportnak. A csoportokban többnyire megjelennek azok a mindnyájunkat foglalkoztató univerzális témák, amelyre minden tag rá tud hangolódni. Emellett felbukkannak az egyéni problémák is, amelyek feltárásában és a megoldáskeresésben részt vesz a csoport is. A protagonista játékban résztvevő csoporttagokat segéd éneknek hívjuk – ugye milyen szép ez az elnevezés! Ők valóban segítik a protagonistát, hogy jobban rálásson a saját problémájára és jobban megértse az adott helyzetet.

– Általában melyek a közös gondok? Hogyan működik az önismereti csoport?
 – Önismereti csoportban nincsenek behatárolva a témák, viszont annak egyetemesen emberi témák. A témaválasztás a szerint történik, hogy adott időpontban mi az, ami több személyt is foglalkoztat, miáltal több csoporttag is bevonódik érzelmileg a közös munkába. A módszer lényege, hogy itt nemcsak beszélsz a problémáidról, hanem színpadra viszed, megjeleníted belső konfliktusaidat, kapcsolati mintáidat. Amennyire lehet hitelesen, az „itt és most”-ban újrajátszol különböző helyzeteket kiválasztva a csoport tagjaiból az adott jelenetben számodra fontos személyeket – ők a segéd ének –, és kifejezheted azokat az érzéseidet, gondolataidat, amelyeknek akkor nem tudtál hangot adni. Ebben a legfontosabb eszköz a szerepcsere, miáltal nemcsak magadat látod a másik helyzetéből, hanem a másik szempontjait is átéled, jobban megérted.

– A csoportot irányító szakember mennyire vesz részt érzelmileg a csoportmunkában?
– A csoportvezető ugyan tehet személyes közléseket saját tapasztalatairól, de csakis olyan mértékben, hogy az a csoporttagokat ne terhelje, hanem a csoportfolyamat előrehaladását szolgálja, illetve a terápiás cél megvalósítását segítse.

– Előfordul, hogy házastársak vagy élettársak jelentkeznek együtt?
– Előfordul, például kommunikációs tréningeken. Az önismereti csoportban ez kimondottan ellenjavallt, mert rosszat tehet a kapcsolatuknak. És nemcsak a házastársakra gondolok, hanem a gyerek–szülő, főnök–beosztott párosokra is. Ezek az emberek ugyanis oly közeli kapcsolatban állnak egymással, hogy az önismereti munka hozadéka kevésbé tud megvalósulni. És itt

nem arról van szó, hogy egy férj nem szereti a feleségét, vagy titkai vannak előtte. Adódhatnak viszont olyan helyzetek, amelyek leterhelhetik a legjobban működő kapcsolatot is.

A csoport biztonságos erőterében többet tudunk önmagunkból megmutatni, mint más élethelyzetekben.

– Évekkel ezelőtt egy csalódott férj mesélte, hogy amióta a felesége belevágott a pszichodrámázásba, megromlott a kettejük kapcsolata. Lehetséges, vagy mindössze véletlen egybeesés?
– Mit jelent az, hogy megromlott a kapcsolatuk? Talán arról van szó, hogy megváltozik két ember kapcsolata az évek során. Például ha az egyik fél, amelyik addig soha nem járt színházba vagy hangversenyre, hirtelen elkezd mindenféle művelődési esemény iránt érdeklődni, az a másik fél számára furcsán fog hatni. Az életben gyakran előfordul, hogy a partnerek ideig-óráig közös irányba haladnak, aztán az addigi közös útjuk egy adott ponton elkezd szétválni. Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy az a házastárs, aki jobban megismeri önmagát, egy idő után megpróbálja asszertíven képviselni saját érdekeit. Azaz a bólogatás helyett megtanul időnként nemet mondani az olyan dolgokra, amelyekkel nem ért egyet, s ez feltűnő lehet a partnere számára.

– Miért éppen a pszichodrámára esett a választás?
– A pszichodráma az első hivatalosan elismert pszichoterápiás képzések között indult Kolozsváron. Noha eredetileg egyéni terápiás képzésben szerettem volna résztvenni, hamar rájöttem: a pszi­chodrámacsoport működése ráhangolódik a személyiségemre. Segítségével jobban megértettem, hogy a cselekvés mennyire fontos a hiteles önkifejezésben. A pszichodramatikus játék a szavakkal alig vagy egyáltalán el nem érhető belső mezőinket képes érinteni, a spontaneitás és kreativitás felszabadítása által. A pszichodráma megerősítette azt a hitemet, hogy csak önismeret által van esélyünk megvalósítani a test-lélek-szellem egységét. Müller Péter szavait idézve, „önismeret nélkül bármiféle spirituális útra lépni nemcsak élet-, de lélekveszélyes is”.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat