A józan ész esélyei járvány idején

Az emberi gondolkodás jellegét figyelve tanulságos kísérlet lehet közösségi médiákon követni az emberek véleményét a jelenlegi Covid-19-járványról. Ott azt olvassuk és látjuk, amit bárki megoszthat saját véleményként vagy mások szövegének továbbításával. Néha követni tudjuk, mi a fizetett hirdetés, és mi nem, de még ezt sem pontosan. Összegezve, ömlesztve kapunk hihetetlen mennyiségű szamárságot. Egymással vitatkozó szakértői és politikai vélemények keverednek a laikusok spekulációival, a csodadoktorok próbálkozásaival és a szenzációt keresőkkel. A koronavírusról többek között leírták már azt is, hogy nem létezik. Volt, aki azt is vállalta, hogyha egy egész kádnyi vírusba feküdne bele, úgysem betegedne meg. Mások a vírusfertőzést már gyógyítják alkohollal, C-vitaminnal és forró italokkal.

Ezeknek az okfejtéseknek a lényege: a vírust a képzett orvosokon kívül mindenki képes kezelni. Időnként csábító, hogy e képtelenségeket el is higgyük.

Nem szabad leértékelni az ismeretlen veszéllyel való szembesülés lelki terhét. A mai nemzedékek csak olvasmányélményeikből és filmekből ismerik az ilyen állapotokat. Bár az elmúlt negyven évben világviszonylatban legalább tíz olyan járvány volt, amely könnyen globális méretűvé válhatott volna, az orvosi tudásnak és az egészségügyi erőfeszítéseknek köszönhetően a globális katasztrófa elmaradt.

Egy járvány alapvető lényege az ismeretlen. Attól válik járvánnyá, hogy orvosilag nem korlátozható a terjedése.

A terjedésről, a patogén vírus vagy baktérium jellemzőiről és a kezelés lehetőségeiről pedig nem rendelkezünk megfelelő orvosi adatokkal.
Alapvető gond, hogy rosszul tűrjük a bizonytalanságot. Zsigerileg tiltakozunk ellene: letagadjuk, hárítjuk, és a megalapozatlan magyarázatot is jobban elfogadjuk, mint a tudás hiányát. Ez vezet a hibás döntésekhez és viselkedéshez, aminek ára van. Ha ezt politikusok teszik, akkor még inkább. Egy államelnök vagy a kormány döntései, kijelentései nevetségesnek tűnhetnek, ha a televízió képernyője előtt, úgymond „kívülállóként” értelmezzük azokat az általunk megfogalmazott követelések tükrében. Láttuk, mi történt, amikor a román belügyminiszter az olcsó politikai tőkekovácsolás lehetőségét látta az ortodox egyházzal való egyezkedésben. De azt is megtapasztalhattuk, miként vált ez azonnal vallásos gyűlölködéssé, sértegetéssé, a feszültségkeltés forrásává, azaz online hisztériává. Meghallgattam az ortodox egyház képviselőit, akik most sem értik a felháborodás okát. Pedig nem az első ilyen eset.

Saját tudásunk korlátai magunk számára vakfoltot jelentenek. Amiről nem tudunk, amit nem értünk, vagy amire nem figyelünk, azt nehezen fogadjuk el igaznak és fontosnak. A jelenlegi állapot tipikus példája azoknak a helyzeteknek, amelyek meghaladják értelmünket. Legalábbis egyelőre. Utólag persze mindenki okos lesz.
A koronavírus-járvány többféle ellentmondást hordoz számunkra. Egyrészt hatalmas információáradat ér, másrészt a mindenféle tartalmú hírekből szinte lehetetlenné válik külön választani az értéket és a jól felépített logikai csapdákat. Vagy nagyon odafigyelünk a hírek korlátozására, és a megbízható forrásokat követjük, vagy véglegesen elveszítjük az ellenőrzést.

Nem ártana, ha ellent tudnánk állni annak, hogy mi értesítsünk másokat a napi világmegváltó lehetőségekről. A szamárságok így kevésbé fertőznének.

A jelenlegi járvány megérté­sének alapvető dimenziója a tu­dományos orvosi tudás. Ez a járványokra tekintve elsősorban statisztikai és genetikai jellegű. A történések adatai bonyolult statisztikai jellegűek. Nem olyan információkról van szó, amelyet a valaha tanult statisztikai ismereteinkre alapozva kezelni tudunk. Nem elég az, ha egyetemi kurzuson évekkel ezelőtt megtanultuk a statisztika alapjait. Itt az tud érdemben megszólalni, aki mind tudásában, mind szakmai tapasztalatban jártas a szigorúan orvosi statisztikákban. Vagy bennük bízunk, vagy magunkkal tolunk ki.
A szakemberekbe vetett bizalom ma történelmi mélyponton van. Naponta látjuk a különböző csatornákon a szakértők által elkövetett hibákat. Belelátunk a szakértők vitáiba anélkül, hogy a véleményeket értékelni tudnánk. Annyit tudunk, hogy nem mindig a legkarizmatikusabb, a legcsinosabb és a legmeggyőzőbb szakértőnek van igaza. Nehéz így szakértőkben bízni, de mondjon valaki jobbat. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a járvánnyal kapcsolatos orvosi tudás napról napra fejlődik. Folyamatosak a járványt és a vírust kutatók újabb eredményei. Az viszont nem ellen­őrizhető megfelelően, hogy ez a tudás miként tükröződik a sajtóban. A miénknek nem erőssége a száraz tudományos hírek objektív közlése. Ha mégis, akkor az annyira száraz és technikai jellegű, hogy kevés ember figyelmét kelti fel, és kevesen tudják azt helyesen értelmezni.

Az orvosi tudás további ellentmondásokat rejt. A logika roppant fontos, de korlátozott eszköze az orvoslásnak. Hogy ezt megértsük, érdemes figyelemmel követni a laikusok víruskezelési vitáját a közösségi médiában. Ez a gondolkodási logika az orvoslás történetében is felbukkan. Megjelent egy hír, miszerint a SARS Covid-19, „mint minden vírus, köztudottan érzékeny a hőre”. Jött az állítólag orvosi ajánlat a forró italok csodás gyógyító hatásáról, mert a vírus huszonvalahány fokon elpusztul. Jól hangzott, de közben jöttek az örök lélekrombolók, akik arra emlékeztettek, hogy az egészséges emberi test 36 fok körüli. Akkor pedig miért nem pusztul el a vírus azonnal, amikor a testünkbe kerül? Főleg, ha lázas az ember, amit a fertőzés jeleként hirdettek? Akkor miért nem pusztul ki magától két nap alatt az emberből a koronavírus? Ilyen forgatókönyv alapján már illogikussá vált a meleg italos gyógymód.
Aztán jött az életfilozófiai értekezés a vírusról, amely állítólag nem is élőlény. Ez a szerző lehetett egyike azoknak, akik nyilvánosan megkérdezték: miért kell a vírusokról tanulni az iskolában, ha úgyis olyan kicsik? A felsorolt laikus érvek és ellenérvek megmosolyogtatóak, de szerkezetükben ilyen a valós orvosi problémák tényleges jellege is.

Logikusan keressük a válaszokat, de megbízható tudásnak csak az számít, amit kutatásokkal lehet igazolni. A mai orvostudomány irányzata nem hiába követi a „bizonyítékokra alapozó gyógyítás” elvét.

Fontos az elmélet, de fontosabbak a bizonyítékok. Úgy tűnik, középiskolai biológiai és életfilozófiai műveltségünk most sem elég az orvosi Nobel-díj megszerzéséhez. Ennek ellenére az emberi természet olyan, hogy jobban hisz abban, amit megérteni vél, mint a hivatalos tudásban. Érthetőnek és értelmesebbnek tűnik számunkra a népi gyógyítás fokhagyma- vagy pálinkakúrája, mint a orvosi elméletek felületes és technikailag érthetetlen kommunikációba ágyazva.

Jelenlegi helyzetünkben az egyik legfontosabb erény a megalapozott türelem és a helyzet elfogadása. Érdemes türelmesnek és elfogadónak lennünk a szakértőkkel és döntéshozókkal szemben még akkor is, ha azzal szembesülünk, hogy folyamatosak a tévedések és a változtatások. Az orvosi tudáshoz idő, munka és sok türelem szükséges. Ha saját türelmetlenségünknek és a bizonytalanságból származó azonnali választ kereső késztetésünknek engedünk, akkor kitesszük magunkat annak, hogy lelki erőforrásainkat, cselekvőképességünket és akár pénztárcánkat még azelőtt leterheljük, hogy a jó és megbízható válaszok megszületnének.

A szerző pszichológus és pszichoterapeuta