A Kraszna partján fekvő szilágysági kisvárosban sok minden emlékeztet a fejedelemre, így nem csoda, hogy a szeptember 27–29. között lezajlott fesztiválon sokszor elhangzott: Szilágysomlyó legismertebb szülöttje Báthory István. Erdély fejedelme és Lengyelország királya Somlyó várában született 1533. szeptember 25-én. Bölcsője itt ringott a Kraszna-parti településen, a Magura aljában, ahol a 16. században már állt a Báthory család vára. Miután az 1600-as évek derekán Nagyvárad török kézre került, a somlyói vár végvárként működött, és a fejedelem zsoldosai laktak benne.
Az évtizedek során a vár vesztett jelentőségéből, így az 1711-es szatmári béke után a katonaság élelmiszerraktárként használta. Az épület állaga a századok folyamán folyamatosan romlott, számos épülete hiányzik már. A vár kertjében állították fel a turulmadaras emlékoszlopot az első világháborúban hősi halált halt szilágysomlyóiak emlékére, ezt 1990 után átalakították, most román függetlenségi emlékmű. A kommunizmus idején Szilágysomlyó legjelentősebb műemlékegyüttesének területén vendéglő és nyári kert működött, gyakorlatilag senkit sem érdekelt a vár és a birtok sorsa. A rendszerváltás után a helyi magyar értelmiség által 1992-ben létesített Báthory István Alapítvány egyik céljának jelölte meg a vár megőrzését.
A rendszerváltás után a városka magyar lakói már tervezgették, hogy valamilyen formában emlékezzenek meg híres szülöttükről.
1993 elején megszületett az elképzelés, hogy a római katolikus templom falára helyezzenek el kétnyelvű feliratot. Őszire azonban ebből az aprónak tűnő gesztusból születtek meg a Báthory Napok az alapítvány szervezésében.
Akkor a rendezvények keretében Báthory István-emléktábla avatására is sor került Tempfli József és Tőkés László püspökök jelenlétében.
Báthory személye Szilágysomlyón megerősítette a lengyel–magyar–román barátságot is, ennek ellenére a kezdeti időkben a román városvezetés azt is elvárta volna a szervezőktől, hogy minden beszéd, pohárköszöntő szövegét előbb románra fordítva nyújtsák be engedélyezésre. Azóta persze nagyot változott a helyzet: 2017-ben már magyar, lengyel, román zászlók lobogtak egymás mellett a városháza homlokzatán. A kétnapos rendezvény ötnapos fesztivállá nőtte ki magát: mellé állt a polgármesteri hivatal, a városi tanács, illetve a fesztivál szervezésében részt vállalt a Turisztikai Információs Iroda is.
Idén szeptember 28-án a polgármesteri hivatal dísztermében rendeztek ünnepélyes fogadást. Ebből az alkalomból testvérvárosi nyilatkozatot írtak alá a lengyelországi Chchow és Szilágysomlyó városai között, román és lengyel katonai egységek részvételével.
Korabeli ruhákban járták be a város utcáit a középkori felvonulás résztvevői.
A dobszóval kísért felvonulás a Báthory-vár udvaráról indult, majd egy kiadós körsétát követően ugyanoda tért vissza. A felvonuláson romániai, lengyelországi és magyarországi hagyományőrző csoportok vettek részt. A menetben előkelő helyet kapott a lengyelországi Krosno város Portius Társaságának adománya, a somlyói születésű királyt ábrázoló festmény is.
A várostrom minden évben a fesztivál leginkább várt eseménye, remek szórakozást, ugyanakkor történelmi leckét is nyújt kicsinek és nagynak egyaránt. Ilyenkor szép számban kivonulnak a város lakói, hogy „szurkoljanak” Báthory hadainak, hogy legyőzzék a törököt! Remekül koreografált párbajban dőlt el az idén, hogy a keresztények győztek az ellenség felett, és a vár nem esett az ostrom áldozatává. A harcot zeneszó követte: este a városi kultúrházban A fejedelmi udvar zenéjétől a rockoperáig című zenés kalandozáson vettek részt az érdeklődők, a műsort a Nyírbátori Fúvószenekar mutatta be Fazekas Mihály vezényletével.
A Báthory Fesztivál programjában egyebek mellett kiállításmegnyitó, díszoklevelek átadása, középkori harcászati bemutató a Vörös Oroszlán Lovagrend csapat részéről, anyanyelvi és egyéb játékok, óriás-társasjáték, könyvturi is szerepelt. A római katolikus közösségi házban pedig kétnapos pedagógus-továbbképző tanfolyamot szerveztek.
A magyar–román–lengyel barátság jegyében a Magyar Ház udvarán avattak kopjafát Jerzy Popiełuszko lengyel katolikus pap, vértanú emlékére. Az emlékoszlopot a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnökének, Okos Mártonnak a kezdeményezésére állították.
Az emlékoszlop avatásán a helyi elöljáróságok mellett a lengyel állam is képviseltette magát. „A nyolcvanas évek első felében követtem a Szabad Európa rádión Jerzy Popiełuszko küzdelmét. Halálhíre mélységesen megdöbbentett. Tehetetlen elkeseredésemben akkor megfogadtam, hogy egyszer majd Erdélyben emléket állítunk neki. Mert ő a mi mártírunk is, helyettünk is küzdött. Most jött el az ideje. A kopjafával egyben szeretném felhívni a figyelmet Pálfi Géza katolikus papra is, aki szintén 1984-ben lett mártír, a Szekuritáté mártírja. Őt is megilleti a boldoggá avatás” – nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Okos Márton, aki a kopjafánál arra kérte a jelenlévő lengyel, magyar és román résztvevőket, hogy imádkozzanak és tegyenek meg mindent azért, hogy Pálfi Géza is mihamarabb a Boldogok közt legyen, ha már a pápalátogatás jelszava: járjunk együtt. Okos Márton hozzátette: bár Popiełuszko és Pálfi nem ismerték egymást, de hitben, szeretetben együtt jártak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy együtt jártak az istentagadó kommunista diktátorok is: Ceauşescu és a szükségállapotot bevezető lengyel Jaruzelski. Okos szerint „a 20. század a gyűlölet százada volt, amikor minket, közép-európaiakat hol Berlinből, hol pedig Moszkvából ugrasztottak egymásnak a nagyhatalmak. A tanulságot levonva a 21. századnak a kölcsönös megbocsátás és építkezés századának kell lennie”.
A Báthory Feszt szeptember 29-én vasárnap szentmisével ért véget a római katolikus templomban, majd az ünneplők a hagyományhoz híven megkoszorúzták Báthory István szobrát.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.