HIRDETÉS

Unokáink legnagyobb ellensége a klímaváltozás

Kádár Hanga 2017. augusztus 22., 23:12 utolsó módosítás: 2017. augusztus 22., 23:17

Romániában öten haltak meg a nemrég elvonult Lucifer-hőhullám miatt. Budapesten és Amerikában is megdőlt a melegrekord, a svájci gleccserek pedig hamarosan teljesen elolvadnak. A meteorológiai tanulmányok nem sok jóval biztatnak: unokáinknak már az ivóvíz beszerzése is gondot jelenthet a jövőben.

Egyes szakemberek szerint az üvegházhatású gázok jelentős visszaszorításával sem javulna a klíma Fotó: Pixabay.com

Nemrég vonult el a szó szerint gyilkos, 39–40 Celsius fokos hőmérséklettel járó Lucifer-hőhullám, amely miatt Romániában öten haltak meg hőguta következtében. Miközben az egyik legtöbb üvegházhatású gázt kibocsátó ország, az Amerikai Egyesült Államok elnöke szerint nincs negatív klímaváltozás, és Romániában is eltörölték a gépjárművekre vonatkozó környezetszennyezési adót, a globális felmelegedésnek bizony sok köze van az életveszélyes hőséghez. A hőmérsékleti rekordok értékei évről évre emelkednek: Budapesten az elmúlt napokban megdőlt a hajnali melegrekord, a magyar fővárosban 1948 óta nem volt ilyen hőség, a hónap elején ugyanis egyik éjszaka mindössze 24,3 fokig hűlt le a levegő.

Ugyancsak idén nyáron a föld legforróbb pontján, a kaliforniai Halál-völgyben is újabb hőmérsékleti csúcs született: itt 1917 óta nem volt ilyen meleg, az átlaghőmérséklet eddig 41,9 Celsius fok volt, napközben átlagosan 48 és 52 fok között ingadozott a hőmérséklet, éjszakánként is csak 35 fokig hűlt le a levegő. A hőmérsékleti világrekordot, azaz 56,7 Celsius-fokot 1913-ban mérték ugyancsak a Halál-völgyben, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kutatói szerint azonban egyre közelítünk a múlt századi csúcshoz.

HIRDETÉS
Gyilkos hőhullámok

A WMO szerint a gyilkos hőhullámok gyakorisága is növekedni fog: a Nature­Cli­mate­Change tudományos folyóiratban közölt adataik alapján – ha tovább növekszik a károsanyag-kibocsátás – a század végére természetes jelenséggé válhat, hogy a kánikula miatt több százan veszítsék életüket, ugyanis a világ négy emberéből háromnak pusztító hőséggel kell majd szembenéznie. A trópusi területeken már most a küszöbérték felé közelít a hőmérséklet, amely fölött az emberi szervezet már nem képes lehűteni magát, a hőség pedig a nyári hónapokon is túlterjed. A szakemberek szerint évről évre nő az olyan térségek száma, ahol küszöbérték feletti szintet mérnek húsz vagy annál több napon át egy évben, ugyanakkor a WMO több tudósa úgy véli, a környezet- és légszennyezés olyan káros szintre került, hogy a jövő helyzetén már az üvegházhatású gázok jelentős visszaszorításával sem lehet változtatni.

Mindezen az sem segít, hogy Donald Trumpnak köszönhetően az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből annak ellenére, hogy a világon kibocsátott üvegházhatású gázok 15 százaléka Amerika számlájára írható. Mika János éghajlatkutató ugyanakkor még korábban, a téma kapcsán kijelentette: az amerikai cégek továbbra is igyekeznek nem fosszilis energiákkal dolgozni. A párizsi megállapodáshoz csatlakozott országoknak vállalniuk kell, hogy iparukat csak annyiban bővítik, amellyel a légkör átlaghőmérsékletének növekedését 2 Celsius-fok alatt lehet tartani. Mint ismert, Donald Trump nem hisz a globális felmelegedést hangsúlyozó szakértők kutatásainak, a környezetvédelem helyett pedig új, az üvegházhatást csak tovább növelő szénbányák megnyitásában gondolkodik munkahely-teremtési céllal.

Olvadó gleccserek, lakhatatlan Dél-Ázsia

A globális felmelegedés nemcsak kiszáradással és vízhiánnyal, de árvizekkel is fenyeget: idén júliusban szakadt le a világ egyik legnagyobb, hatezer négyzetkilométer kiterjedésű, A68 nevű jégtömbje az Antarktiszról, és mára már öt kilométerre távolodott a félszigettől. Az Antarktisz és az úszó jégmező közötti öt kilométeres nyílt vízen egyre több kisebb jéghegy jelenik meg, amelyek az úszó A68-asról és a kontinensről szakadtak le. Az antarktiszi kutatók szerint a leválás nem feltétlenül a környezeti tényezők miatt következett be, hanem a selfjegek gyarapodásának és fogyatkozásának természetes folyamata miatt. Ám ha a selfjegek feltöredezése nyomán az általuk feltartóztatott gleccserek szabad utat kapnak az óceánba, az befolyásolja a tengerszint növekedését. A 350 méter vastagságú tábla, bár egyelőre még nem okoz mérhető globális tengerszint-emelkedést, a hajózást már jelentősen veszélyezteti. Az úszó jégmező feldarabolódása ugyanis számos veszélyes jéghegyet hagy maga után, amelyeket az áramlatok a hajózási útvonalakra sodorhatnak. További jégmezők leszakadása azonban látványosabban kihatna a tengerszintre, az egyre emelkedő átlaghőmérséklet miatt a déd- és ükunokáinkat már árvízveszély fenyegetné.

Aggasztó a svájci gleccserek helyzete is: glaciológusok szerint még a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentésével sem lehet megakadályozni, hogy 2100-ra eltűnjön a svájci gleccserek 80–90 százaléka.

Ezúttal azonban nem kérdéses, hogy a jelenség hátterében a negatív klímaváltozás áll: mindössze 166 év alatt a felére csökkent az említett gleccserek mérete, a jégmennyiségük pedig már hatvan százalékkal kevesebb. A gleccserek olvadása érezhetően hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez is, a század végére akár 100 centiméterrel is megnőhet a vízszint, s bár a gleccserek évmilliók során olvadnak el, az elmúlt 150 évben felgyorsult a folyamat.

A Massachusettsi Műszaki Egyetem kutatóinak számítógépes modelljei szerint, ha a globális felmelegedés a jelenlegi ütemben folytatódik, 2100-ra Ázsia déli országai lakhatatlanul forró övezetekké válnak.

India, Pakisztán és Banglades egyes részeit rendszeresen halálos hőhullámok sújthatják, a térség ellátásának szempontjából kulcsfontosságú Indus és a Gangesz völgyének mezőgazdasági területei is kiszáradnának éhezéssel fenyegetve a lakosságot. A dél-ázsiai hőhullámok már napjainkban több mint 3000 ember halálát okozzák évente. Ha nem csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása, Dél-Ázsia lakóinak milliói kényszerülnek arra, hogy a perzselő hőség és az élelemhiány miatt elhagyják otthonukat – olvasható az MTI által idézett tanulmányban.

Gazdasági károkat okozó állatfajok szaporodnak

Az egyre növekvő hőmérséklet nemcsak szárazsággal és hőgutával jár, de nem őshonos állatfajok inváziójával is.

Ennek már látható jeleit figyelhetjük meg: az Egyesült Királyságban például nemrég megjelent egy igen agresszív hangyafaj. Az egyre fokozódó általános felmelegedés miatt eltolódnak az éghajlati övezetek határai zöld utat nyitva számos idegen növény- és állatfaj elszaporodásának, amely jelentős károkat okozhat a helyi flórát, faunát, mezőgazdaságot tekintve. Bár az argentin hangya néhány populációja eddig is élt Londonban, az utóbbi években a faj úgynevezett házi példányai egyre sűrűbben előfordulnak a szabadban. A betolakodó hangyák az őshonos fajtársaikat másfajta mozgásra kényszerítik, ez pedig könnyen felboríthatja a növények és rovarok már kialakult, finoman rendszerezett ökoszisztémáját. Az argentin hangya ugyanakkor nagyon agresszív állatfaj: ahogy számuk növekedik, szuperkolóniákat alakítanak ki, és mindent elpusztítanak maguk körül.

Új-Zélandra és Japánra számos új faj érkezik, főleg, hogy e szigeteken kevesebb az őshonos faj az egyébként is magas átlaghőmérséklet miatt. Ezért az ökológiai hiányt az új fajok könnyedén betöltik. Az Egyesült Királyságban ugyanakkor az elmúlt években megjelent és egyre szaporodik a japán kagyló, az óriás medvetalp és a nyérc, amely évente több milliárd gazdasági kárt okoz. A harlekin katicabogár is ismert, invazív kórokozónak számít, amely ugyanakkor számos európai országban elterjedt, például Magyarországon is. S bár ez a fajta katica aktívan pusztítja a levéltetveket, azonban felborította a már korábban itt tartózkodó fajtársai természetes szerepét.

A szürke mókus a vörös ellen

Magyarországon a Balatonban agresszíven terjedő kvagga kagyló is komoly veszélyt jelent, 2014 óra már a briteknél is megállíthatatlanul szaporodik. A kagyló megváltoztatja mind a sós, mind az édesvíz kémiai összetételét veszélyeztetve az őshonos fajok élőhelyét. S bár az Egyesült Királyságban az ázsiai lódarazsat sikeresen visszaszorították, az intenzíven szaporodó szürke mókus mára szinte teljesen kiűzte Angliából az őshonos vörös fajtársait nem beszélve a rágcsálók egyéb káros tevékenységeiről.

Az aszály miatt továbbá a Közép-Európában költő madarak is szenvednek: Magyarországon például a Körös-Maros Nemzeti Parkban a kevés csapadék miatt egyes vízállások teljesen kiszáradtak, s emiatt rétek, legelők maradtak víz nélkül.

Az Origo tudományos rovatában megjelent cikk szerint a térségben fészkelő vízi- és parti madarak hamar elhagyták a területet, nagy részüknél sikertelen lett a költés, csupán néhány korán költő faj tudta utódokkal gazdagítani a parkot, a vízimadarak és a parti madarak pedig már el is hagyták a térséget. Emellett a hirtelen érkező erős viharokban sok gólyatojás is elpusztul, de a helyzetet csak súlyosbítja a klímaváltozás miatti, kiszámíthatatlan időjárás a hirtelen, késő tavasszal érkező hidegfrontokkal.

Amiknek jót tesz a szemetelés

S bár a fejetlenül szétdobált szemét rengeteg szabadon mozgó állatot sodor életveszélybe, valamivel vidámabb zárszóként meg kell említenünk, hogy a foltos kézhalaknak még jót is tesz, ha a vízbe dobálják az üvegpalackokat. Ausztrál kutatók szerint a tasmaniai Derwent folyó medrében a foltos kézhal a szaporodáshoz megfelelő menedékre lelhet a vízbe dobott, lesüllyedt üvegekben, miután természetes élőhelyét az ember és néhány más kártékony faj, mint a tengeri csillag, elpusztította. Miután a tengeri csillagok nem tudják megenni az üvegből készült sörös palackokat, a halak búvóhelynek használják. A foltos kézhal volt az első súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánított tengeri élőlény a világon.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS