Szülők és gyerekek az Életfa biztonságában

Dénes Ida 2015. május 16., 07:11

Ünnepel idén a kolozsvári Életfa Családsegítő Egyesület, új székházba költöztek. A Kismamaklubbal kezdődő múltról és a remélhetően virágzó jövőről az egyesület vezetőivel beszélgettünk.

galéria

Pontosan emlékszem, 1999 októberében indultunk, mert akkor született a fiam – kezdi a beszélgetést Herédi Zsolt, a Kismamaklub alapítója. Férfiként és férjként talán meglepő módon ő volt az, aki nemcsak felismerte a szükségszerűséget, de tett is a megoldás érdekében. „Köztudott, hogy a magyarok száma és aránya állandóan csökken, pedig több gyermeket szeretnének, mint amennyit később vállalnak. Ez arra (is) visszavezethető, hogy amikor gyermeket vállalnak, előre nem látott problémákkal szembesülnek. A Kismamaklub tervének megvalósítására akkor került sor, amikor ezt magam is megtapasztaltam. Már a feleségem várandóssága alatt óriási változást éreztünk, az addigi társasági életünk gyakorlatilag megszűnt, mert mindenhol dohányoztak, és a kirándulások is elmaradtak. Volt feleségem egy ideig Budapesten volt várandós, ahol találkoztunk olyan hirdetésekkel, hogy hasonló korú kisgyermekeket nevelők egymás társaságát keresik. Mi is éreztük: kéne egy keret, ahol találkozhatnak a hasonló gondokkal küszködők.”

Herédi Zsolt szerint az erdélyi társadalom meglehetősen macsó, a pelenkázás, hasonlók sokaknak nem fér bele, pedig nem attól férfi valaki, hogy kerüli a gyerek körüli teendőket. „Számomra természetes volt, a régi rocker haverok körberöhögtek, amikor meghallották, milyen tevékenységet indítottam. Ma is poéntéma, de vállalom” – vallja a szociológusi diplomával rendelkező alapító, aki szerint azért is hozhatta létre épp egy férfi a Kismamaklubot, mert a lányokat, nőket nem arra nevelik, hogy társadalmilag aktívak legyenek. „Már előtte is több szervezetben közreműködtem, aktív közösségi ember voltam. A klubot a belmonostori RMDSZ körzetnél működtettem, ahol egyéb programokat is vezettem” – mondja Herédi, de azt sem hallgatja el, hogy később kénytelenek voltak elhagyni a Pro Juventute épületét.

Közösségnek szánt megoldások

Az egyik legnagyobb nehézségnek a Kismamaklub népszerűsítése bizonyult, a hétről-hétre megjelenő híreket sokszor még a hirdetéseket közlő újságírók sem értették. Volt, hogy a „beszélgetést” „előadásra” javították, mivel nem tudták értelmezni, mit is terveznek a szervezők. „Minden heti rendezvényre hívtam ugyanis egy-egy elismert szakembert. Mindenki hozhatta kisgyermekét is, oldott volt a hangulat, körbeültünk, mindenki kérdezhetett, a kicsik közben eljátszottak egymással. A nem kolozsvári származásúaknak külön gond a gyereknevelés, de a kolozsváriaknak is sokat tudtunk segíteni – meséli Herédi Zsolt. – Akkoriban még az internet sem volt ennyire elterjedt, egy idegen városban családot alapító nagyon izolált volt.”

Sok mindent menet közben tanultak meg. „A gyermekünket például úgy állítottuk át nagyon hamar az éjszakai alvásra, hogy a klubban kölcsönkapott könyvet követtük. Vásároltam ugyanis kiadványokat, amelyek körbejártak. Sokszor nem pénz kell a fiataloknak ahhoz, hogy még egy gyereket vállaljanak, hanem hasonló tanácsok.” Sok alapinformáció hiányzott: a magyarok nem tudták, hogy a románul nem beszélő gyermeküket hová vihetnék fogorvoshoz, hol dolgozik magyar szakorvos, gyermekorvos. Igyekeztek kialakítani egy adatbázist, az előadások pedig évente ismétlődtek a tanév rendjéhez igazodva.

A legnagyobb gondot a Kismamaklub fenntartása jelentette, már csak azért is, mert nem léteztek célirányos pályázati kiírások. Székházat többször is kellett váltani, meghívott előadókat biztosítani, évente egyszer ruhaosztást szervezni. 2005-ben bejegyezték a Kismamaklubnak ma is háttérintézményt biztosító Életfa Családsegítő Egyesületet, de a kismamáknak szóló levelezőlista elindítása is nagy lendületet adott a tevékenységnek.

„Én már csak nagyobb rendezvényeknél szállok be, vagy különböző ügyintézésekbe segítek be. Egyszer a két gyerekét egyedül nevelő rákos anya sírva köszönte meg a segítséget. Ezért sem akartam abbahagyni. Ma is úgy gondolom, harmonikus családok, jó körülmények kellenek, és akkor a családok valóra tudják váltani a gyerekekkel kapcsolatos álmaikat” – vallja a Kismamaklub-alapító Herédi Zsolt.

Átalakuló állandóság

Virágzó a klubélet az Életfa Családsegítő Egyesület berkeiben. A Kismamaklubon kívül működik játszóház, ikerklub, baba-mama torna, vakációs játszóház, gólyavárók klubja és egyszülős klub is. Olykor az apaklub tagjai is segítenek. Szabó Kinga a Kismamaklub vezetője, az Életfa programszervezője, de ő vezeti a Bóbita játszóházat is. „Amásodik gyerekemet vártam, amikor elindítottam a várandósok klubját, de miután megszületett az első generáció, felmerült a kérdés: miért legyen külön, így aztán egyesítettük a kettőt” – mondja a pedagógus, aki szerint az internet elterjedése, a jóval könnyebb információáramlás sem tette okafogyottá a Kismamaklubot. Igyekeznek a várandósoknak is találkozókat tartani, a kisgyerekesek számára érdekes szakembereket is hívni. Az utóbbi időben próbálják megszólítani a nagyobb gyermekeket nevelő szülőket is, olyan témák kerülnek terítékre, mint a drogmegelőzési nevelés, de szexuális nevelésben is igyekeznek segíteni a szülőknek. Nemrég például a zaklatás megelőzésének lehetőségeiről beszéltek.

„Azt tapasztaltam, hogy a legjobb népszerűsítési mód ma is a szájról-szájra terjedő információ – mondja a Kismamaklub vezetője. – Sokan barátnő, családtag, ismerős ajánlására jutottak el hozzánk. Van egy több mint 1300 tagot számláló levelezőlistánk is, ahová bárki írhat, és akad legalább tíz ember, aki válaszol is a felvetésekre. De továbbra is nagyon fontos a személyes találkozás, ebben nincs változás ’99 óta. Én is szeretettel gondolok vissza azokra az emberekre, akikkel együtt jártunk a klubba, amikor pici babáink voltak. Mai napig tudjuk egymás gyerekeiről, hogy mikor született, hány kilós volt, milyen színű volt a szeme, haja. Ezek nagyon összetartó dolgok.”

Mindenkinek, minden életszakaszra


A Kismamaklub volt az elsődleges tevékenység, de ennél ma már jóval színesebb a paletta. Az egyik legközkedveltebb program a vakációs játszóház, amely bárki számára elérhető összeg ellenében biztosítja a július-augusztusi foglalkoztatást. Közismertek Kolozsváron az Életfa gyermeknapi, adventi rendezvényei, illetve a Kolozsvári Magyar Napok alatt biztosított szolgáltatásai is. Születés hete, hordozás hete – minden szóba kerül, ami a családokat érintheti. „Az utóbbi időben a szociális jellegű segítő munkákra erősítettünk rá, elsősorban pszichológiai témakörben. Napi rendszerességgel működik összesen hat gyermekpszichodráma csoport, terápiás foglalkozás gyerekeknek, de biztosítunk fejlesztőtornát, baba-mama tornát is. Tartunk pár- és családterápiát is. Az egyszülős klubra is nagyon nagy igény mutatkozott. Bár kényes volta miatt nehezebben működik, nemcsak azzal kell foglalkozni, ami csodálatos és idilli a családokkal kapcsolatban, hanem bizony a problémákkal is” – vallja Deme Ilona pszichológus, a tízéves Életfa Családsegítő Egyesület elnöke (portrénkon). Ő a kétezres évek közepén egy kolozsvári magyar családokkal foglalkozó szervezetet szeretett volna létrehozni, aztán bekapcsolódott a Kismamaklub tevékenységébe, s végül megszületett a közös Életfa.

Születésfa
Hogyan költözött az Életfa a Magyar utcai épületbe? „Nagy szerelem volt ez, csak egy ideig egyoldalú – vázolja Deme Ilona. – Jó lett volna nyári játszóházat tartani a nagy kertben, de a törekvések elbuktak. Majd értesültünk róla, hogy az épületben működő óvoda elköltözik, ezért írtunk egy szívhez szóló »szerelmes levelet« arról, mennyire szeretnénk, mire használnánk a helyet. A tulajdonos, tizenkét kolozsvári református egyházközség pozitívan reagált, mi bérelhetjük az épületet és a közel 15 áras szép udvart. Két különálló terem áll rendelkezésünkre, továbbá egy irodai rész és egy előtér. Nem palota, de nagyon otthonos és jó helyszín.” Az udvaron már áll a nemrég elültetett születésfa (képünkön), rajta sok-sok névvel és dátummal: több száz gyerek született már ugyanis az Életfa biztonságában. A családsegítő szervezet nem zárkózik el a román társadalomtól sem. Alkalomadtán román nyelvű előadásokat is tartanak, de kívánt cél a román és magyar kisgyermekes családoknak közös teret biztosítani. „Fontos volna, hogy a gyerekek együtt is játszhassanak, hogy a magyar gyerek ismerkedjen a románnal. Párbeszédnek szeretnénk helyet adni, mert a családok közötti barátkozás a cél, nem pedig az ellenségesség” – összegez Deme Ilona.

Tíz éven át megmaradni non-profit szervezetként önmagában is öröm – tartja Deme Ilona. Hogy ez hogyan sikerült? „Most bevételeink nagy része pályázatokból származik, de a fenntartáshoz tagsági díjjal és támogatással hozzájárulnak a kolozsvári családok is. Emberi erőforrás tekintetében pedig hihetetlenül sokat köszönhetünk a családoknak. Az új székház kertjének rendezése volt számomra a legszebb »ünnep«. Mielőtt átköltöztünk volna, közmunkát hirdettünk. Kitártuk a kaput, szép volt az idő, jöttek a kisgyermekes családok. Mindenki magáénak érezte a kertet, tenni akart valamit. Remek hangulatú együttlét kerekedett ebből, s nekem az a vágyam, hogy nagyjából így folytatódjon az Életfa tevékenysége: ennyire magukénak és otthonosnak érezhessék a családok ezt a helyet” – mondja az egyesület elnöke.

Fejlődési lehetőség persze bőven van még. Az egyesület a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének és a Családlánc nevű mozgalom tagja, Erdélyi régiófelelősként a hasonló szervezeteknek segítenek képzésekkel. Az Életfa fő célja mégis az, hogy a családoknak minden életszakaszban támogatást nyújthassanak: idén kamaszoknak is indítanak rendezvényeket, és az gyerekek „kirepülése” nyomán üres fészekkel szembesülő szülőkkel is akarnak foglalkozni. A szervezet kulturális tevékenységét is igyekeznek megerősíteni: erdélyi magyar írókkal, művészekkel tervezik összehozni a családokat.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.