Bethlen Gábor pontosan négyszáz évvel ezelőtt, 1616-ban emelte szabad királyi városi rangra Marosvásárhelyt, ezért az RMDSZ helyi szervezete egy egészalakos köztéri szobor megalkotására hirdetett pályázatot. Az már csak véletlen egybeesés, hogy a négyszáz esztendős évforduló és a romániai választások ugyanarra a 2016-os évre esnek. A szövetség nem titkolt szándéka, hogy még az őszi általános választások előtt felavassa a műalkotást. Marosvásárhely önkormányzata – amely a Bethlen-szobor helyszínét és talapzatát kellene előkészítse – még két alkotással adós a város magyarságának: a tanács által évekkel ezelőtt megszavazott Bodor-kúttal és Sütő András Herder-díjas író Színház téri szobrával.
A 2016-os a sokadik esztendő, amelynek a marosvásárhelyi magyar tanácsosok úgy rugaszkodnak neki, hogy az év folyamán újjáépítik a híres Bodor-kutat. Soós Zoltán testületi képviselő és egyben polgármesterjelölt már a helyszínnel is előrukkolt: a főtér alsó részében, a belváros arculatába egyáltalán nem illő Ismeretlen katona szocreál szobra környékén kapna helyet. Szintén Soós szerint a székely ezermester művének másolata környékén állítanák fel Bethlen Gábor szobrát is. Az idei költségvetésben újra, immár harmadik éve szerepel a Sütő András Színház téri szobrának a felállítása.
Kilnec éve halogatott kútépítés
Különböző kifogásokra hivatkozva Dorin Florea polgármester 2007 óta évről évre elodázza az első világháború előtt lebontott Bodor-kút újjáépítésére vonatkozó önkormányzati határozat életbe ültetését. Kezdetben azzal takarózott, hogy még senki nem kereste elő a szinte két évszázaddal ezelőtti terveket. Amikor mindenki számára világossá vált, hogy a létesítmény lényegében a Margit-szigeti másolat másolata lenne, a városgazda a főtér felújítási tervének hiányát hozta fel mentségéül. Amikor a terv is elkészült és a tanácsosok nem egyeztek bele sem a belváros arculatának átalakításába, sem a főtéri mélygarázs megépítésébe, a Bodor-kút felépítése újra vakvágányra került. A további helyszínkeresés megosztotta a marosvásárhelyieket: mivel a hajdani kút helyébe az Osztrák–Magyar Monarchia idejében a leendő színházat tervezték, majd az 1918-as trianoni fordulat után az ortodox katedrális épült meg, egyértelművé vált, hogy a kútnak más helyet kell keresni. Egyesek a főtér közepén, a virágóra helyében látnák szívesen, mások egy picivel odébb, a Bartók Béla utca tengelyénél. Dorin Florea a katonaszobor elköltöztetését is felvetette – s talán ez lett volna a legjobb megoldás. A központ egyszerre szabadulna meg egy oda nem illő kőmonstrumtól és nyerné vissza több mint száz évvel ezelőtti ékességét, a Bodor-kutat. Csakhogy a polgármester javaslatát azonnal letácsolták a háborús veteránokat és leszerelt katona- és rendőrtiszteket tömörítő szervezetek. Az utóbbi hónapokban további két helyszín merült fel. Peti András alpolgármester a várat vagy környékét, Csifó János nyugalmazott rádiósriporter a Bolgárok terét javasolta.
A kilenc évvel ezelőtt született tanácsi határozat kezdeményezője, Bálint István volt önkormányzati képviselő szerint attól függetlenül, hogy ki miként ragaszkodik a város épített örökségéhez, az újjáépített Bodor-kút mindenki számára látványosságot jelentene.
A tervező nem létező álláspontja
A Herder- és Kossuth-díjas Sütő András emlékére tervezett emlékműállítás valamivel kisebb „régiséggel” rendelkezik. A kezdeményezők eredetileg az író háza közelében, az egykori Zrínyi Miklós, későbbi Rooswelt, mai Mărăşeşti téren látták volna szívesen a szobrot. Miután az önkormányzat román nemzetiségű képviselői is rábólintottak a helyszínre, Markó Béla előrukkolt egy újabb ötlettel. Az RMDSZ volt elnöke szerint a neves író többet érdemel egy, a belvárostól félreeső, aránylag gondozatlan övezetben felállítandó szobornál. Azóta eltelt három év, és a városvezetés következetesen húzza a Sütő-szobor „behozását” a Színház térre. Az áthelyezésnek képletes üzenete is volna, hisz amennyiben az író helyet kapna Thália temploma előtt, Sütő András lenne az első magyar személyiség, akinek 1918 után a főtéren állítanának emléket.
Az elmúlt években Dorin Florea polgármester következetesen a Színház tér új arculatát tervező kolozsvári Planwerk tervezőirodát tette felelősé azért, hogy „az önkormányzat nem nyúlhat a térhez”. Az elöljáró nyilatkozatai szerint a kolozsváriak nem hajlandók hozzájárulni a tér módosításához. A Planwerk munkatársa, Ványolós Endre tervező ezzel szemben azt állítja, hogy az égvilágon semmiféle összefüggés nincs a Színház téri munkálatok máig meg nem történt hivatalos átadása-átvétele és a Sütő-szobor helyszínének kijelölése között. A szakember arra is rámutatott, hogy a vásárhelyi önkormányzat eddig is kénye-kedve szerint módosított a terven. Példaként a színház és a Luxor áruház közötti bútorzatot, valamint a zöldövezet kialakítását hozta fel, ugyanis egyik sem az eredeti elképzelés szerint alakult. „Ennek azonban semmi köze a Sütő-szobor vagy bármilyen más emlékmű felállításához. Függetlenül attól, hogy a Színház tér hivatalos átadása-átvétele megtörtént vagy sem, a városháza nem köteles kikérni a mi véleményünket egy szobor felállításával kapcsolatban. A törvény nem kötelezi erre az intézményt. Persze tanácsot kérhetnek, de nem kötelező” – nyomatékosította Ványolós Endre. Mindaddig, amíg a tervező meg nem szólalt a Vásárhelyi Hírlapban, az önkormányzat RMDSZ-frakciója is a polgármester által mondottakat hozta fel mentségül.
RMDSZ-pályázat: vicc vagy hozzá nem értés?
A városházi adósságok dacára az RMDSZ továbbra is derűlátóan gyártja és az önkormányzati testületben sikeresen szavaztatja meg a szoborterveket. A kisebbségben lévő frakció legutóbb a Bethlen-szobrot fogadtatta el a testületben. Ezt Soós Zoltán, Peti András és társai még az idén ősszel fel szeretnék állítani, legalábbis ez derül ki a február második felében közzétett pályázati felhívásból.
A lapunk által megkérdezett marosszéki ismert szobrászművészek szerint ahogy Sütő-szobor sincs még Marosvásárhelyen, úgy Bethlen Gábor sem lesz – legalábbis nem az őszig. Mint mondják, aki egy kicsit is ért az alkotómunkához, tudja, hogy felelőtlenség azt ígérni, néhány hónap alatt valaki a semmiből három és fél méteres egész alakos szobrot készít, majd másvalaki azt bronzba önti.
A neves marosvásárhelyi szobrászművész, Hunyadi László viccnek tekinti az RMDSZ felhívását, melynek értelmében a pályamunkákat legkésőbb április 14-ig kellene leadni. A több mint hat évtizedes munkássága alatt számos díjjal kitüntetett, máig is aktív alkotó meg sem gondolná, hogy benevezzen egy efféle pályázatra. Pedig Hunyadinak számos köztéri munkája áll már Erdélyben és az anyaországban. Ezek közül a legfontosabbak: Petőfi Sándor mellszobra (Kiskunfélegyházán), Wass Albert domborműve (Debrecenben és Budapesten), Szent István egész alakos szobra és Móra Ferenc domborműve (Kiskunfélegyházán), Klebelsberg Kuno mellszobra (Sopronban). Szülőföldjén, Erdélyben az ő nevéhez és kezéhez fűződik az agyagfalvi 1848-as emlékmű befejezése, Apor Vilmos püspök mellszobra (Segesváron), Orbán Balázs egészalakos szobra és Márton Áron püspök mellszobra (Székelyudvarhelyen), Kemény János domborműve és Wass Albert síremléke (Marosvécsen), Bernády György domborműve és Petőfi Sándor egész alakos szobra (Marosvásárhelyen), Domokos Géza domborműve (Csíkszeredában), valamint Kossuth Lajos mellszobra (Havadon).
Hunyadi László szovátai pályatársa, Bocskai Vince még markánsabban fogalmaz. Szélhámosság – jellemzi egy szóban azt, amit az RMDSZ ígér a választóinak. „Mi más lenne? Elhitetni az emberekkel, hogy nyolc hét alatt el lehet készíteni egy makettet, majd röpke fél év alatt egy egész alakos szobrot… Ilyen nincs. Ha csak valaki már ki nem öntötte Magyarországon a szobrot” – jegyzi meg a szovátai művész, aki Hunyadihoz hasonlóan gazdag névjeggyel rendelkezik. Szülővárosában Petőfi Sándor és Nicolae Bălcescu büsztje, valamint Márton Áron félalakos szobra áll, és ugyanitt látható a két világháború és a kommunista diktatúra áldozatainak emlékműve. Sepsiszentgyörgyön egy egész alakos Mikó Imre-szoborral, Zágonban Mikes Kelemen portrészobrával, Felsőcsernátonban Bod Péterről készített mellszobrával büszkélkedhet. A ’89-es fordulatot követően 1994-ben Marosvásárhelyen az általa megálmodott Bernády György egész alakos szobra volt a forradalom utáni első, magyar személyiséget ábrázoló köztéri alkotás, amit a városban felállítottak. Az egyik legsikerültebb alkotása Márton Áron püspök egész alakos szobra, amelyet 2009-ben állítottak fel Kolozsvár főterén, a Szent Mihály-templom bejárata mellé. Magyarországon, Sopronban Sütő András portrészobra, Gyulán báró Apor Vilmosé fűződik a bekecsalji fürdővárosban élő művész nevéhez.
A fiatal nemzedék egyik legtehetségesebb képviselője, Pokorny Attila kampánykapkodásnak tartja az RMDSZ pályázati feltételeit. A Vársétányon felállított II. Rákóczi Ferenc büsztjének alkotója úgy véli, csak abban az esetben készítheti el valaki az őszig az erdélyi fejedelem egészalakos szobrát, ha nem 2016, hanem 2017 őszéről van szó.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.