Királyi becsben tartanák a harmadik gyereket

Makkay József 2019. február 22., 16:32 utolsó módosítás: 2019. február 22., 16:35

Demográfiai mélyponton van Románia lakossága: az utóbbi hatvan esztendő viszonylatában a legkevesebb gyerek született tavaly, de az erdélyi magyarság helyzete sem rózsás. A kiútkeresésről és a történelmi tapasztalatokról szakembereket kérdeztünk.

Az erdélyi magyarság lélekszáma folyamatosan csökken. Hol vannak a harmadik királyfi k és királylányok? Fotó: Áldás, népesség Egyesület

Szakértők szerint Románia demográfiai katasztrófa küszöbén áll. Az idén nyilvánosságra hozott adatok szerint tavaly kevesebb, mint 200 ezer gyerek született, ami az utóbbi hatvan esztendő demográfiai mélypontja. Az erdélyi magyarság sincs jobb helyzetben: habár erdélyi magyar demográfusok szerint a magyar közösség természetes szaporasága egy fokkal jobb, mint a románságé, az erdélyi magyarság lélekszáma is jelentősen csökken. Egy friss kolozsvári kimutatás szerint a kincses városban született magyar gyerekek tavalyi részaránya 10 százalék körül mozog, ami előrejelzi, hogy a magyarság jelenlegi 15 százalékos részaránya rohamosan csökken.

A demográfiai hullámvölgy természetesen nem új keletű. Csép Sándor televíziós újságíró, a bukaresti magyar adás egykori munkatársa 1970-ben készítette el dokumentumfilmjét a kalotaszegi egykézésről. A kommunista rendszer korában erre senki nem figyelt, a rendszerváltás után a kolozsvári közszolgálati rádió és televízió magyar adásának főszerkesztőjeként azonban egyre többet foglalkozott demográfiai kérdésekkel, innen pedig egyenes út vezetett az Áldás, népesség nevű mozgalom megalakításához.

Harmadik királyfi és királylány

Ebből a kezdeményezésből született az Áldás, népesség egyesület 2007-es bejegyzése. Az egyesület vezetőjének, Simon Csabának – aki Csép Sándor halála után vette át a civil kezdeményezés elnöki teendőit – sikerült elérnie, hogy egyesületük az elmúlt tíz esztendőben több, Erdély-szerte ismert rendezvény keretében népszerűsítette a gyerekvállalás fontosságát és a nagycsaládok szépségét.

Közismert programjuk, a Harmadik királyfi vagy királylány irodalmi és rajzversenypályázata nemcsak az erdélyi, hanem a Kárpát-medencei magyar fiatalokat is megmozgatta.

Az utóbbi öt évben rekord számú pályázat érkezett be: a 2011-es középiskolai indulástól mára eljutottak az óvodásoknak, illetve az egyetemistáknak történő kiírásokig is. A program fővédnöke, Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke legutóbb Kolozsváron az Egyetemiek Háza nagytermében adta át a díjakat.

Simon Csaba, az egyesület elnöke és Varga Mihály rádiós szerkesztő, az egyesület ügyvezető igazgatója úgy látja, a Harmadik királyfi vagy királylány erdélyi sikere megmutatta, hogyan lehet a gyerekek révén érzékennyé tenni a szülőket a harmadik testvér, a harmadik gyerek fogadására. Az irodalmi, a rajz- és az egyetemistáknak meghirdetett filmes pályázatok után tavaly a meddőséggel küszködő fiatal párok felé is nyitott.

„Míg Magyarországon a kormány a meddő párok kezelésére hét programot hirdetett meg állami támogatásból, Romániában egyetlen program fut, emiatt is óriási a várólista.

Idén júliusban adnák át Inaktelkén a Csép Sándor oktatási központot Fotó: Áldás, népesség Egyesület

Tavaly úgy döntöttünk, hogy magyarországi segítséggel elindítjuk az alternatív in vitro programunkat”

– magyarázza Varga Mihály. A háromszoros túljelentkezés alapján összesen hét, 25–35 év közötti fiatal párnak tudták fedezni az előzetes vizsgálatok a beültetés és az ezt követő gyógyszeres kezelés költségeit, amely páronként 3500 euróba kerül. A magyarországi Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság ígérete szerint az egyesület által gondozott idei keretet jelentősen megemelik, ami újabb erdélyi párokat hoz közelebb a gyerekáldáshoz.

Mindent a harmadik gyerekért

Az egyesület vezetői úgy látják, demográfiai szempontból azzal lehetne a legtöbbet tenni a népesedés növekedéséért, ha sikerülne különböző támogatásokhoz juttatni a harmadik vagy ennél több gyereket vállaló erdélyi magyar családokat. „Többféle elképzelés született, kutatások is készülnek az erdélyi gyerekvállalást leginkább befolyásoló tényezőkről. A mi

célunk az, hogy egy dadaprogramot hozzunk tető alá, amelynek Kolozsvár viszonylatában például az volna a lényege, hogy az itt tanuló magyar egyetemisták besegítsenek két, három, illetve ennél több gyereket vállaló családoknak.

Az egyetemista és a család is jól járna” – magyarázza Simon Csaba, aki a keresztszülő programban is fantáziát lát. E kezdeményezéseket szeretnék több civilszervezet részvételével átbeszélni, és olyan csomagot összeállítani, amelyhez magyar üzletemberek, illetve a magyar kormány támogatását igényelnék. Varga Mihály úgy látja, a demográfiai kérdés körüli vitákat ki kell venni a konferenciázgatók hatásköréből, mert erre már nagyon sok pénz elment. Konkrét, életképes tervekre van szükség, amihez a megszerzett pénz különféle szolgáltatások keretében egyenesen a családokhoz kerülne.

A kalotaszegi Inaktelkén a befejezéséhez közeledik a magyar állami támogatásból felépített Csép Sándor Oktatási és Művelődési Központ, amelynek mintegy 800 négyzetméteres hasznos felülete az erdélyi nagycsaládos programok fogadóállomása lesz.

Simon Csaba szerint a júliusban átadásra kerülő központ pályázat alapján egész Erdélyből fogadná a nagycsaládosok gyerekeit, de magyarországi gyerekek számára is szervez majd kalotaszegi túrákat. A központ egyféle demográfiai műhelyként működne, ahol szakemberek és civilek rendszeresen megoszthatnák egymással a különböző programok tapasztalatait.

Történelmi tapasztalatok

A nagycsalád kérdése már a két világháború között foglalkoztatta a magyar politikai elitet. Több olyan idős erdélyi magyarról tudunk, akinek Horthy Miklós kormányzó volt a keresztapja a negyvenes évek elején. Igaz, akkor nem a harmadik gyerek volt a tét, hanem a hetedik gyerek születésekor kérték fel a kormányzót, hogy vegye pártfogásába az újszülöttet. Nyáry Gábor budapesti történész lapunknak elmondta: Horthy Miklós e felkéréseket általában örömmel vállalta, bár természetesen személyesen nem ismerte keresztgyermekeinek többségét. Azonban nem feledkezett meg róluk, születésnapjukra kisebb ajándékcsomagot küldetett édességekkel, ruhákkal.

A kormányzói keresztapaság egyszerre jelentett kitüntetést és egyfajta biztos segélyezést is, hiszen a kérvényezők általában a szegényebb rétegekből kerültek ki.

A történész a két világháború közötti magyar családpolitikáról úgy fogalmazott, hogy a szociális rendszer merőben másképp nézett ki, mint manapság. „Nem beszélhetünk egységes „nagycsaládos politikáról”, mivel a szociális juttatások mértéke a társadalmi rétegtől függött, így más besorolás alá esett a földműves, a gyári munkás vagy a hivatalnok. A mindenkori kormányok ugyanakkor igyekeztek segíteni, a különböző intézkedések pedig a 30-as évek második felétől kezdték jobban éreztetni hatásukat.

A legfontosabb lépés talán az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, az ONCSA létrehozása volt, amely nagycsaládok ezreit támogatta, egyebek mellett lakásokat, földeket juttatott.

Kiemelkedési lehetőség volt továbbá az oktatás. A szegényebb sorsú, de tehetséges fiatalokat felkarolták, ösztöndíjakkal, állásokkal segítették. Valamint arról sem feledkezhetünk meg, hogy a mainál jelentősebb volt az adományozási hajlandóság. Számos, akár országos lefedettségű jótékonysági egyesületet hoztak létre, amelyeket a korszak ismert családjai, gyárai, intézményei bőkezűen támogattak” – fogalmazott a történész.

Hogy az 1940–1944 közötti magyar időben Észak-Erdélyben és a Székelyföldön mennyire volt hangsúlyos a nagycsalád, pontos kimutatások nincsenek, azonban Nyáry Gábor szerint az 1941-es népszámlálás adatai elárulnak ezzel kapcsolatban néhány fontos adatot. „Míg a trianoni Magyarország területén a 14 év alatti gyermekek aránya 26% volt, addig a visszatért országrészeken 31,6%. Több volt a gyerek, tehát minden bizonnyal nagyobb volt a nagycsaládok aránya is. Ennek okai egyrészt a magyarság hagyományos családszeretetében és családtiszteletében keresendőek, másrészt a mezőgazdasággal, állattartással foglalkozó székelyeknél magasabb volt a sokgyermekes családok száma. A trianoni Magyarországon ezt az arányt a nagyvárosok, főleg Budapest rontotta le. Csak megjegyzem, hogy a mai Magyarországon a 14 év alatti gyermekek aránya körülbelül 14–15%” – mondta a budapesti történész

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb
Hallgassa online rádióinkat