Mitől népszerű, és miért kritizálják a Most vagy soha! című filmet? Kolozsvári közönségtalálkozón Rákay Philip producer

Rákay Philip forgatókönyvíró és producer volt vendége a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári Tordai úti épületében a Most vagy soha! című magyar film közönségtalálkozójának. A márciusi ifjak egyetlen napjának, 1848. március 15-nek a történéseit bő két órában (135 percben) végigkövető játékfilmet az idei nemzeti ünnep előestéjén, március 14-én mutatták be Budapesten. Az azóta eltelt két hónapban összesen 160 ezer magyarországi, és mintegy ötvenezer erdélyi, felvidéki és délvidéki néző látta.

A vetítést követő közönségtalálkozón Rákai Philip részletesen mesélt a filmkészítésről, a szereplők, illetve a megfelelő forgatási helyszínek kiválasztásáról, és a filmet ért fogadtatásról.

,,Öt évvel ezelőtt kezdtük el a munkát, amikor egyféle lajstromot készítettünk arról, hogy az 1100 éves magyar történelmi események közül mit lehetne, mit kellene megfilmesíteni. Nagyon sok téma felmerült, többek között az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc eseményeit bemutató, és azt a fegyverletétel mozzanatával befejező játékfilm, illetve szerepelt a listán a március 15. nap történetének feldolgozása is. Végül erre a témára esett a választás, ennek forgatókönyvével pályáztunk a Nemzeti Filmintézetnél” – foglalta össze az előzményeket Rákai. A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk írta, a filmet Lóth Balázs rendezte.

A közönségtalálkozón elhangzott, hogy a film négy főembere követte végig az alkotás minden mozzanatát. Ők hangolták össze annak az 1400 embernek a munkáját, akik kivették részüket a film elkészítéséből. A megszólaló száz színésszel száz napon át tartó forgatás során készült el a rendszerváltás utáni legnagyobb költségvetésű magyar film, amelyet Komáromban, Sopronban és Budapest belvárosában forgattak, de a külső helyszínek nem voltak elegendőek a korhű épületek és terek megjelenítésére. A film alkotói időutazásnak szánták a játékfilmet, ezért

Fóton felépítettek egy több hektáros díszletvárost hollywoodi minőségben, ahol meg tudták jeleníteni a 176 évvel ezelőtti Pest-Buda korabeli épületeit, többek között az eredeti Pilvax kávéházat.

A Nemzeti Múzeumhoz kötődő események már az eredeti helyszínen játszódnak, amit zöld háttérrel vettek körbe, hogy digitális technológiával rávihessék a korabeli épületek látványát. Amit a filmben látunk – a Széna tér felhozatalát szürke marhákkal, lovakkal és sárral –, az a helyszínre cipelt korabeli történelmi vásári valóság a mai Budapest szívében. A producer szerint a felvételek úgy zajlottak, hogy a zöld kerítésen túl dübörgött a budapesti forgalom.

A legtöbb forgatás azonban a fóti díszletvárosban készült, ahol a dunai ponton-hidat is kialakították, majd a filmvásznon speciális digitális technikával megnövelték ,,normál” méretre.

Rákay Philip szerint a filmben elhangzó párbeszédek zöme valódi, amelyek Petőfi Sándor, Jókai Mór vagy Bulyovszky Gyula visszaemlékezései alapján maradtak az utókorra.

A korabeli világ hangulatát hűen tükröző díszlet mellett a Pilvaxban a Petőfiéknek felszolgált ételek is korhűek, akárcsak a régi kosztümök. A néző számára aligha lehet kétséges, hogy a látványterv 1848 valódi Pestjét hozza közelképbe, ami számos történésszel, szakértővel folytatott egyeztetés alapján született meg.

Van a filmnek egy sokat kritizált mellékszála is, amit a titkosrendőr és csapatának kalandfilmbe illő akciózása jelenít meg. Ignaz von Lederer, a Budapesten szolgálatot teljesítő császári-királyi tábornagy, főhadparancsnok titkosrendőre, a korabeli magyar bűnözői világból kiemelt Farkas üldözőbe veszi Petőfi Sándort, és nejét Szendrey Júliát. Az emeleti ablakon kiugorva először a lakásukból kell menekülniük, de később Júliát elfogják, hogy ezzel zsarolják a forradalom szikrájának számító Petőfit. A titkosrendőri tervek végül dugába dőlnek.

Rákay Philip elismerte, hogy a mellékszálnak nincs köze a történelmi valósághoz. ,,A fiktív kalandtörténetes szálat azért írtuk bele, mert szerettük volna megszólítani a fiatalokat. Másrészt a korabeli események alapján nehezen értelmezhető a vértelen, békés forradalmi nap története. Több történész részben meg is erősített bennünket abban, hogyha egy nappal korábban Bécsben Metternich fiatalokba lövetett, akkor nehezen hihető el, hogy Ignaz von Lederer hadseregtábornok karban tett kézzel nézte, hogy néhány fiatal hatalmas ribilliót csinál Pesten” – fogalmazott a budapesti előadó.

A Horváth Lajos Ottó által zseniálisan alakított titkosrendőr kalandfilmekbe illő jelenetein lehet ugyan vitatkozni, de az nem zavarja meg a március 15-ei közismert történések menetét, sőt, a filmben egyértelmű kontrasztot ad a békésnek tűnő eseményekhez.

Rákay arról is beszélt, hogy a fiatal színészek 95 százaléka első filmesként vett részt a Most vagy soha! forgatásán. Arra törekedtek, hogy a márciusi ifjak vezéregyéniségeinek – Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál – megformálói jól hasonlítsanak az eredeti hősökre. ,,Ahányszor a forgatáson a Jókait alakító Koltai-Nagy Balázzsal találkoztam, mindig az volt az érzésem, hogy most lépett elő a Barabás Miklós festményéről” – érvelt az előadó, aki azt is elmondta, hogy a száznapnyi forgatáson remek hangulat uralkodott a munkatársak között: mindenki legjobb tudása szerint igyekezett megformálni a szerepét.

Kiemelte a Pilvaxban először elszavalt Nemzeti dal című Petőfi-vers forgatását. A másfél napos megfeszített munka során a Petőfit alakító Berettyán Nándornak több tucatszor kellett újra és újra elmondania a költeményt, hogy az úgy hasson, mint amikor először hallja a szerzőtől a közönsége.

A filmmel kapcsolatos negatív kritikákról is kérdezték az előadót, aki a lejárató kampányt azzal magyarázta, hogy a film fő bűne a hazafiság. Rákay időben visszament a Rákosi-rendszerig, amikor a diktatórikus kommunista hatalom átvette az ország irányítását, és elsőként a kultúrára, a film- és színházművészetre tenyerelt rá. A baloldali hatalomátvétel az évtizedek során kitermelte saját embereit, akik viszont 1990 után is vezető beosztásban a helyükön maradtak.

,,A filmvilágban csak az elmúlt években kezdődött el valamiféle rendszerváltoztatás. Az új magyar filmek megjelenésével most döbbennek rá, hogy a régi balos gárda kezd kiszorulni, ezért nagy a tiltakozás. A Most vagy soha! filmünkkel az a bajuk, hogy túl hazafias. Végre olyan történelmi filmek készülnek Magyarországon, amelyek vetítésén nem azon röhög a nézők kétharmada, mint amihez az elmúlt 34 évben szokva voltak, hogy fogatlan, semmirekellő, lúzer proletárokat mutatnak be, hanem olyan alkotók jönnek, akik meg akarják mutatni, hogy kik vagyunk. Hogy van amiért felemelt fejjel járjunk” – mutatott rá Rákay Philip a zömében baloldalról érkező kritikákra.

Nézői kérdésre válaszolva, hogy a film elnyerhetne-e rangos nemzetközi díjat, a film producere a közönség derültsége közepette úgy fogalmazott: ,,ha a filmben Jókai mondjuk beleszeretne Vasváriba, akkor talán esély volna rá”.

Rákay szerint a Most vagy soha! nem illik bele a nemzetközi fősodorba. Az ilyen filmek osztályrésze az elhallgatás.

,,Nem látom magam előtt Bécsben, a mozik előtt a tömeget, akik meg szeretnék nézni. Ez egy elég speciális magyar történet” – fogalmazott az előadó.

A további tervekről szólva, Rákay Philip kiemelte, hogy feldolgozásra vár az 1848 –1949-es forradalom tágabb filmes változata, de a témát valószínűleg megelőzi a mohácsi csatáról tervezett film, amelynek most véglegesítik a forgatókönyvét. Azt tartotta ideálisnak, ha a filmet sikerülne elkészíteni a csata 500 éves évfordulójára, 2026-ra.