Ferenczy Béni, a sokoldalú képzőművész

Ötvenöt éve hunyt el Ferenczy Béni kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremművész, grafikus, a 20. századi magyar plasztika egyik legnagyobb mestere. Szentendrén született 1890. június 18-án Ferenczy Noémi festőművész, a modern magyar kárpitművészet megteremtőjének ikertestvéreként. Bátyjuk, az elsőszülött fiú, Ferenczy Valér apja hivatását követve ugyancsak festőművész lett, ám őt inkább nagyszerű művészeti írásai és sokszorosított grafikai munkássága révén tartjuk számon.

A családfő, Ferenczy Károly, a nagybányai iskola egyik vezéralakja, az anya a rendkívüli műveltséggel rendelkező, hét nyelven beszélő Fialka Olga festőművész volt.

1896-ban telepedtek le Nagybányán, amely az egész család életére nagy hatással volt. Ferenczy Károly az 1900 körüli évtizedeknek, a modern magyar festészet első fénykorának kimagasló művészegyénisége lett. Rendhagyó alkat volt, aki semmiképp sem illett bele korának a bohém festőről alkotott elképzelésébe. Szabályos, botrányoktól mentes, már-már eseménytelen életet élt. A festészetet megszállottan hivatásnak tekintette, és életvitelének középpontjában az alkotás, a művek teremtése állt.

Ferenczy Béni indulása nagyjából egybeesett a nagybányai neósok munkásságának kialakulásával, a kubizmus, a futurizmus hazai megismertetésével.

Művészeti tanulmányait 1907-ben kezdte Réti István és Grünwald Béla irányításával. 1910 és 1911 között Münchenben, 1912–1913-ban nővérével együtt Párizsban tanult. Ezekben az években már szerepelt rajzaival a nagybányaiak jubiláris kiállításán, korai munkái néhány érmen kívül főleg faszobrok, amelyek nagyrészt elvesztek. Első legjelentősebb bemutatkozása a család 1916-es kiállítására tehető, a következő évben elkészítette ikertestvére, Noémi portréját, amely finom lélekrajzával, érzékeny mintázásával Ferenczy Béni nagyszerű portréművészetének indulását jelezte.
A Tanácsköztársaság megdöntése után menekülnie kellett. 1921-től 12 évig Bécsben élt, ekkor bontakozott ki művészetének kubista korszaka. Első házasságát is itt kötötte egy tanítványával, a frigyből két gyermeke született. Lánya aranyművesnek tanult, fia, Mátyás német katonaként 20 évesen autóbalesetben halt meg. Második feleségével, Plop Mária Erzsébettel még Nagybányán ismerkedett meg, 1932-ben Moszkvában házasodtak össze, ahol 1935-ig éltek. Itt kezdte el híres művészemlékérmeinek sorozatát, amellyel új utat jelölt a magyar éremművészet történetében.

Ferenczy Béni pályája kezdetén kísérletező művész volt, közel állt hozzá a kubizmus és szecesszió. Szobrászatában később a klasszicista stílus uralkodott.

Szobrai, kisplasztikái kiegyensúlyozottak, erőteljesek, közel állnak az archaikus görög szobrok világához. Alkotásai jellemzően az emberi testszerkezet hangsúlyozására és a mértani idomok kidomborítására épültek. Portréi lírai hangulatot árasztanak, érzelmeket sugároznak. Szobraiból árad a mozgalmasság, kompozíciói szerkezetileg szigorúan felépítettek.
Grafikusként is a magyar rajzművészet legnagyobb képviselői közé tartozik, illusztrátorként is jelentős volt tevékenysége. Számos akvarellt is készített, főleg csendéleteket festett. Kisplasztikái monumentális kisugárzásúak, éremművészete kiemelkedő, számos szobra és érme Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban látható, de néhány műve a székesfehérvári Deák Gyűjteményben is megtalálható. Írásai, a Tér és Formában, valamint a Magyar Művészet című folyóiratokban jelentek meg.
1956-ban agyvérzést kapott és fél oldalára megbénult. Életének utolsó évtizedében bal kézzel mintázott, de súlyos betegként is remekműveket alkotott. Két héttel 77. születésnapja előtt, 1967. június 2-án Budapesten hunyt el.