Választási megfigyelőként Közép-Afrikában – afrikai mélyszegénység, ahol a koronavírus-járvány sokadrangú probléma

2021. január 07., 07:07 utolsó módosítás: 2021. január 08., 08:49

Szinte biztos, hogy nem rendeződik a polgárháborúval küzdő Közép-Afrikai Köztársaság sorsa, dacára annak, hogy a napokban elnök- és parlamenti választásokat tartottak, és a nemzetközi közösség is ugyanabba az irányba tolná a világ egyik legveszélyesebb országának sorsát. Választási megfigyelőként jártunk Afrika egyik legszegényebb államában.

Választási megfigyelőként Közép-Afrikában – afrikai mélyszegénység, ahol a koronavírus-járvány sokadrangú probléma
galéria
Hosszú sorok a választókörzetek előtt. A lakosság hisz abban, hogy jóra fordul a sorsa Fotó: Tamás Gergő Samu

A 623 ezer négyzetkilométer területű, 4,6 millió lakosú, gyéren lakott – Kongóval, a Kongói Demokratikus Köztársasággal, Csáddal, Szudánnal, Dél-Szudánnal és Kamerunnal határos – közép-afrikai ország számtalan problémával küzd, és ezek közül csak az egyik a politikai stabilitás hiánya. Persze minden összefügg.

A Közép-Afrikai Köztársaságot polgárháború, gazdasági, humanitárius, politikai és egészségügyi problémák sújtják.

Az elmúlt vasárnap választási megfigyelőként ismerhettem meg valamelyest az országot. Annak is csak kisebb részét, ugyanis az állami hatalom a fővárosra, Banguira, valamint annak környezetére és kisebb exklávékra terjed ki. Magyarországról rajtam kívül Szabó Balázs újpesti önkormányzati képviselő, külügyi tanácsnok volt jelen megfigyelőként.

Megosztott, szétesett állam

Francois Bozizé tábornok 2003-ban került hatalomra, aki mögött hol Csád, hol a franciák álltak (vagy egyszerre mindkettő). Utána nehezen kibogozható szövetségek tarkították a polgárháborúba süllyedt országot. Különböző nemzetközi béketeremtő műveletek születtek. Megalakult a Séléka mozgalom, amely elsősorban az északi – főleg muzulmán – lázadókat egyesíti. Velük szemben áll az anti-Balaka mozgalom, amelyben főleg keresztényeket és törzsi vallásúakat tömörít, és szintén jelentős területeket birtokol. Az állami rendfenntartó szervezetek gyengék, így az ország nagy részét nem tartják ellenőrzésük alatt.

Szavazóhelyiség. Nagy intimitása nincs a voksolónak Fotó: Tamás Gergő Samu

A franciák nemrég kivonultak az országból, és az ENSZ BT felhatalmazta Oroszországot, hogy fegyvereket szállítson az országba, így támogatva a biztonsági erők felfegyverzését a lázadókkal szemben. A jelenlegi elnök, Faustin Archange Touadera 2016-ban került hatalomra. Bozizé is indulni akart a mostani elnökválasztáson, azonban indulását a legfelsőbb bíróság elutasította. December 17-én ellenzéki összefogás jött létre hat felkelő szervezet megállapodása alapján, amely megpróbálta kikényszeríteni Touaderától, hogy halassza el a választást. Az ellenzékiek nyomatékosítani próbálták követelésüket: több támadást is indítottak, falvakat és városokat foglaltak el. Minden bizonnyal valamelyik csoportjuk állhat a múlt heti támadás mögött is, amelynek során három burundi ENSZ-békefenntartót öltek meg. Bozizé kizárásával Touadera egyetlen esélyes kihívója Anicet Dologuele maradt.

Az erőszak megakadályozására az Afrikai Unió, az ENSZ és Oroszország is erősítést küldött az országba.

Legnagyobb létszámban az oroszok, valamint a ruandaiak mozgósították erőiket. Az orosz magánbiztonsági vállalat, a Wagner is jelen van az országban és Touadera testőrségében.

Választási események

A választás napján több szavazókört is meglátogattunk Banguiban, és a fővárossal szinte összenőtt Bimbo városában. Mindenhol hatalmas sorok álltak annak ellenére, hogy csak az előzetesen regisztrált szavazók élhettek választási jogukkal. A lázadó szervezetek területein nem tudták megszervezni a választást: az emberek az összes szavazókör 85 százalékában tudták leadni voksaikat. A választókat a személyi okmányaik mellett a regisztráció során készített fényképpel is ellenőrizték. Szintén fényképpel voltak ellátva a körzeti parlamenti jelöltek, valamint a 13 elnökjelöltet – köztük Jean-Bédel Bokassa fiát – mutató szavazólapok. A hivatalos intézményekben, de sokszor csak azok udvarán kialakított szavazókörökben mindenhol jelen voltak a jelöltek választási küldöttei, akik nem számoltak be problémákról. Az általunk megkérdezett szavazók szintén nem tapasztaltak visszaélést. Bizonyos esetekben azonban előfordult, hogy a választási bizottság tagjai kevésbé elkötelezetten végezték a dolgukat, így hiányosságok keletkeztek a részvételi számításokban. Más esetben az átlátszó szavazóurnák nem voltak rendesen lezárva. A hibák azonban nem voltak rendszerszintűek, inkább egyes hivatalos személyek mulasztásai vagy esetleg szándékos befolyásolási kísérletei. A visszaélések elkerülése érdekében minden szavazó ujjára hosszabb ideig lemoshatatlan tinta került.

A megkérdezett szavazók mindegyike örült, hogy élhet demokratikus jogával, és volt, aki nagy reményeket fűzött a választáshoz.

Tájékoztató választási plakát a szavazóhelyiség falán Fotó: Tamás Gergő Samu

Mások azonban úgy vélték, hogy a politikusok nem tudnak érdemben változtatni az ország sanyarú helyzetén.
Az ENSZ éppen aktuális közép-afrikai missziója, a MINUSCA is örömmel fogadta a választás hírét, a magas részvételt – amelyre buzdított is –, és elítélte a választási kampány megzavarását.
„Az emberek nagy számban jöttek, hogy éljenek szavazati jogukkal. Ezt ünnepelni kell, mert tudjuk, hogy sokan vannak, akik mindent megtettek a választások elkerülése érdekében” – nyilatkozta Mankeur Ndiaye, az ENSZ főtitkárának közép-afrikai képviselője.
Az Afrikai Unió és a Közép-afrikai Gazdasági Közösség választási megfigyelői szerint magas volt a részvétel, és a választások békések voltak, habár olyan szavazóhelyek is akadtak, amelyeket biztonsági okok miatt nem értek el. Az ideiglenes jelentésben a megfigyelők köszönetet mondtak a Közép-afrikai Köztársaság politikai érettségéért és a választások lebonyolításáért.
A főváros és környéke egyébként fejletlen képet mutat.

A helyiek többnyire kunyhókban élnek, és ivóvízhez közösségi kutakból jutnak. Gyakran láttam, hogy a nagyobb létszámú családok a kunyhók mellett a szabadban élték mindennapi életüket.

Ott játszottak, beszélgettek, valamint tüzet gyújtottak, és főztek. Óriási a szegénység. A szemetet összekaparják, majd meggyújtják. Más esetben a csatornákban gyűl össze a hulladék. A fővároson kívül vélhetően még rosszabb a helyzet.

Koronavírus és jövő

A mostani vírusos helyzetben nem könnyű eljutni a Közép-afrikai Köztársaságba. A biztonsági előírások betartásával és a zsebemben 4 nap alatt összegyűjtött 3 negatív teszttel sikerült csak. A tesztek a 11 érintett repülőtéren elegendőnek bizonyultak a továbbjutásra. Voltak azonban olyan helyek, ahol az előírásokat nem igazán tartották be. És nem csak Afrikában.

Banguiban úgy tűnt, a koronavírus csak egy sokadrangú probléma az országban. Sokkal inkább foglalkoztatja a helyieket az élet minden területét sújtó válság.

Az államelnökválasztás szavazatainak urnája Fotó: Tamás Gergő Samu

Egészségügyi téren valószínűleg nagyobb veszélyt jelentenek a bakteriális gyomorfertőzések, a malária, a HIV, a sárgaláz, a hepatitisz vagy a Dengue-láz. Az ország alig kiépült egészségügyi rendszere és a meglévő egészségügyi infrastruktúra gyenge színvonala nem tudja kezelni a súlyos egészségügyi kihívásokat. A koronavírus-járvány elleni védekezésként csak kevesen viseltek maszkot, és a kézfertőtlenítés is esetleges volt. Ami már csak azért is elszomorító, mert ezzel a két védekezési „eszközzel” valószínűleg rengeteg más, elterjedt betegség is megelőzhető lenne.
Sokan talán elítélik az orosz jelenlétet, amely nyilván nem puszta jószándékból foglalkozik az ásványkincsekben gazdag országgal. Azonban látni kell, hogy a franciák az elmúlt évtizedekben és évszázadokban nem éppen kifinomult módszerekkel oldották meg a helyi problémákat. A térség szakértői szerint erős a bizalmatlanság velük szemben, így a helyiek többsége örömmel fogadja az oroszokat. Amennyiben az orosz támogatás képes lendíteni az ország sorsán, és tisztelettel tud viszonyulni a politikai elithez, valamint a lakossághoz, akkor az segíthet a Közép-afrikai Köztársaságnak. Meglátjuk, így lesz-e.

Közép-afrikai mélyszegénység. Az emberek közös kutakra járnak ivóvízért Fotó: Tamás Gergő Samu

Az ország jelenlegi helyzetét vélhetően nem javítja nagy mértékben egy olyan választás sem, amelyet nem követnek erőszakos eredmények. Csakhogy a választási eredmények közzététele utáni erőszak egyáltalán nincs kizárva. Egy új lakossági felhatalmazás, a lázadókkal szemben eredményesebben fellépő kormány és – szükség esetén annak hadserege – talán ki tudja terjeszteni hatalmát, és valamelyest javíthat a közép-afrikai országban élő életszínvonalán. A választás végeredménye január 19-én várható.
A január 4-én közzétett előzetes eredmények szerint az előzetes regisztrációhoz kötött részvétel 76,3 százalékos volt. A választásokat a hivatalban levő elnök, Faustin Archange Touadéra nyerte a szavazatok 53 százalékkal. Második helyen Anicet George Dologuele végzet, ő a szavazatok 21 százalékát kapta meg. Az Afrikai Unió békéért és biztonságáért felelős biztosa, Smail Chergui nagykövet, a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségének elnöke, Gilberto Da Piedade Ver nagykövet, az Egyesült Nemzetek Békeműveleti Főtitkára, Jean-Pierre Lacroix és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Josep Borrell tudomásul vette a Nemzeti Választási Hatóság által január 4-én kihirdetett december 27-i elnök és parlamenti választások első fordulójának ideiglenes eredményeit.

A szerző a főváros, Banguin repülőterén Fotó: Tamás Gergő Samu

Tipikus afrikai múlt: núbiai, muzulmán, darfúri és francia hódítók
A 19. századig az ország területén élőket elsősorban muzulmán rabszolga-kereskedők hurcolták el északra. Már ekkor is rengeteg népcsoport és törzs élt a területen. A núbiai keresztények, majd a muzulmán hódítók és a darfúri szultánság után a franciák határozták meg a térség életét egészen a közelmúltig. A 19. század végén jelentek meg a francia telepesek, akik Banguiban helyőrséget hoztak létre. A gyémántban, aranyban és más kincsekben gazdag területeken különös kegyetlenséggel bántak a lakosokkal. A legismertebb lázadást a bennszülöttek Papka néven ismert vezetőjének kivégzése okozta. A 20. század legismertebb pozitív alakja Barthélemy Boganda katolikus pap, aki később Bangui polgármestere, majd a francia Nemzetgyűlés tagja lett. 1958-ban Boganda elnök lett, majd érdekes módon repülőgép-balesetet szenvedett, amelyet a franciák valószínűleg nem nagyon bántak, ugyanis Boganda a függetlenségi küzdelmek vezéralakja volt. Utódja David Dacko lett, aki már barátságosabb viszonyt ápolt a franciákkal. 1960-ban kikiáltották a függetlenséget. A francia befolyás továbbra is erős maradt, és támogatásukkal Bokassa ezredes átvette a hatalmat Dackotól, aki a franciák számára elfogadhatatlan diplomáciai lépéseket tett. Bokassa 14 éven át uralkodott elnökként, és császárrá is koronáztatta magát. Tönkretette az ország gazdaságát, a franciák is megunták a tevékenységét. A Barrakuda-hadművelet során elmozdították a császári székből, és az elnöki székbe visszakerült Dacko. Lázadás, puccsok, puccskísérletek, gazdasági összeomlások követték egymást, amelynek okai a francia befolyás éppen aktuális érdekei, a környező országok beavatkozásai, az időnként önállósodó, de egymással rivalizáló vezetők hatalmi harcai, az etnikai megosztottság, valamint a gazdasági viszonyok voltak.

Samu Tamás Gergő

A szerző politológus, a strasbourgi Európa Tanács Önkormányzati Kongresszusának tagja és bizottsági alelnöke

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.