Megmentenék a Kornis-birtokot – a szentbenedeki műemléképület Erdély egyik legjelentősebb reneszánsz kastélya

A Kolozs megyei Szentbenedek Déstől hat, Kolozsvártól pedig 54 km-re fekszik. A települést Scenbenedek néven 1308-ban említik először. Várkastélyának romjai a Szamos jobb partján emelkedő dombon láthatóak. Valamikor bencés kolostornak épült, de 1592-ben felvonóhidas védelmi erődítménnyé alakították.

A 17. században kapta jelenlegi formáját, a következő századokban többször átalakították.

Kapuja felett a pálosok csensztohovai fekete madonnájának domborműve, kegyképe látható. Alatta, az út mellett a 12. századi késő gótikus templom áll.
A falu első birtokosa valószínűleg egy szolnoki várjobbágy lehetett, akinek 1319-ben bekövetkezett halálával a koronára szállt birtokot Károly Róbert Mika comes bálványosi várnagynak adományozta. A család kihalásával a birtok 1393-ban ismét királyi kézbe került, és Bálványos várához csatolták.
V. László király 1456-ban a koronára szállott Bálványos várát Várdai István kalocsai érseknek, királyi alkancellárnak és rokonainak, Losonczy Dezső Dénes fiának, Lászlónak és Zsigmondnak adományozta. Az új birtokosokat 1457-ben a Szántai Laczkók leányági utódai perrel támadták meg. Ennek ellenére Mátyás király a birtokot Vingárti Geréb János erdélyi alkormányzónak adományozta.

Báthory István fejedelem 1573-ban Keresztúri Kristóf kamarai prefektusnak adományozta. Amikor 1589-ben Báthory megerősítette birtokaiban Keresztúri Kristóf kapitányt, a korabeli feljegyzések a nemesi udvarházat is megemlítik.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk, hogy Keresztúri nevéhez fűződik az első várkastély reneszánsz épületének felépítése, ahogy a bejárat feletti C.K. monogram és az 1593-as évszám hirdeti. 1599-ben a várkastély már özvegyének birtoka volt, akinek leányát Kornis Boldizsár vette feleségül, így Szentbenedek 1602-ben már a Kornis családé lett.

A 17. század folyamán a várkastélyt folyamatosan bővítették: a régi épület mellé újabb szárnyakat emeltek, a kapu fölé pedig pártázatos részt készítettek.

Nagy gondot fordítottak a belső díszítésekre is, és ekkor festették a nagyterem „gerendákra pakolt” deszkamennyezetét, 1673-ban pedig Molnár Albert faragta az emeletre vezető falépcső oszlopait.
Udvarhelyi György és Kászonli János, a királyi táblajegyzői által 1696-ban felvett inventáriumában sorolják fel a néhai Kornis Gáspár szentbenedeki várkastélyában talált javakat.

A várkastély kaputornyát 1720-ban Kornis Zsigmond építette. Jókai Mór 1876-ban tett erdélyi utazásai alkalmával Szentbenedeket is felkereste, és az Úti táskámból című cikksorozatában így kezdi a várkastély leírását:

hegyes tornyai, ódon falai magasra emelkednek ki a környező terebély fák közül. Sánczárok, felvonóhíd, még nem rég vaságyuktól őrizett kapubejárat vezet udvarára. A főépület udvarajtaja fölött az egyszarvú címer C.K. 1593 évszámmal, visszhangzó folyosók, boltíves templomterem régi freskókkal emlékeztet a kastély első lakóira…”.

A kastély belsejének legérdekesebb része volt a magyaros ornamentikájú tiszafából faragott lépcsője és a reneszánsz ajtón át megközelíthető rajzos padlójú, festett gerendás nagyterme. Utolsó tulajdonosai: gróf Kornis Károly és felesége, bethleni gróf Bethlen Berta. A kastély utolsó lakója gróf Kornis Gabriella volt. A kastély utolsó felújítására 1886-ban került sor, amit gróf Kornis Viktor vezetett. A család 1945-ig lakta, az ún. öregkastély az államosítás után elhagyatva elpusztult, értékeit széthordták. Az öreg kastély helyreállítását az 1970-es években kezdték el, azonban a munkálatok rövid időn belül megszakadtak. Az épületek állaga ma is rohamosan romlik, a kastély nagy része már menthetetlen.

Az épületeket a 19–20. században nem lakták folyamatosan, mert nehezen volt fűthető. A család egy régi magtárat épített át, és így jött létre a húsz szobás, minden korabeli komforttal – fűtés, víz, csatorna, villany, telefon – felszerelt, klasszicista „új kastély”.
A 19. században a Kornisok többször is kijavították az épületeket. A felvonóhíddal ellátott kaputornyot – annak felirata szerint – 1886-ban gróf Kornis Viktor, az ún. Zöld (Keleti) bástyát gróf Kornis Károly III. 1906-ban renováltatta. 1909-ben létrejött a Szentbenedek Elektromos Művek Rt. melynek kezdőtőkéje 600 ezer korona volt. A társaság alapítója gróf Kornis Károly III. (1869–1918). A részvénytársaság célul tűzte ki, hogy a Szamoson a már működő vízimalom mellé felépítsenek egy vízierőművet.

1910-ben beindult a közvilágítás Désen, Désaknán, Szamosújváron és a környező településeken. A közvilágítás szamosújvári beindításán jelen volt gróf Kornis Károly III. is, akit vastapssal fogadott az ünneplő lakosság.

A gróf részvénytársasága ingyen biztosította a szentbenedeki lakosok számára az elektromos áramot, valamint ingyen égőkkel és vasalókkal ajándékozta meg az embereket.

Kálmán Attila történész az Erdélyi Naplónak elmondta: az államosítás után az ingatlan a többi erdélyi kastély sorsára jutott. Az épületeket először gazdasági célra használták, illetve a helyi iskola is működött a kastélyban. Berendezési tárgyait azonban széthordták.

A család tagjai közül gróf Kornis Gabriella (1921–2014) sikeresen visszaperelte a kastélyt: a kilencvenes évek elején elkezdődött per bő év múlva hozott sikert a család számára.

A birtok új tulajdonosa Kornis Gabriella fia, a Magyarországon élő Géher Ferenc. A kastély állapota rendkívül lehangoló. Több épület megsemmisült. A ma is álló részek esetében két nagyobb épületrészt – az úgynevezett ókastélyt – teljesen újra kellene építeni, de az újkastély is sürgős felújításra szorul. Szakemberek szerint az újkastély, a kaputorony és a keleti bástya még menthető, azonban kérdés, hogy a család talál-e forrásokat a hatalmas költségekkel járó felújításra.

A történelmi kastélyok körül a legfontosabb a figyelemfelkeltés. Ezt kezdték el néhány évvel ezelőtt a Kornis-kastély esetében is a család és különböző civilszervezetek. A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum diákjai és tanárai az elmúlt években több olyan rendezvényt szerveztek, amelyek a figyelemfelkeltést szolgálták – szemétszedő biciklitúra, Kornis-napok, szórványnap stb. E rendezvények alkalmával derül ki, milyen nagy az érdeklődés a kastélyok iránt – habár nem mindig azok részéről, akik tehetnek is valamit megmentésük ügyében.
Időközben

létrejött a Kornis Kastély Egyesület, amelybe a család mellett több civilszervezet, intézmény is betársult, tehát immár több minden adott ahhoz, hogy elkezdődjön a mentés.

A tulajdonos többször elmondta a nyilvánosság előtt, hogy a felújításra kerülő épületeknek a szórványmagyarság érdekeit kell szolgálniuk.
Tény azonban, hogy a kastély állapota továbbra is romlik. Ennek egyik oka, hogy a helyiek nagy része nem tartja sajátjának, nem látja a fontosságát és értékét. A kastély megmentéséért dolgozó civilek szerint azonban remény van arra, hogy a legfontosabb állagmegőrző munkálatokat hamarosan elvégezzék.