Megállítanák a nyugati befolyásszerzést: két nemzetközi szervezet is komoly kihívás elé állítja az Amerikai Egyesült Államokat

Szeptember elején ülésezett a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) immár 22. alkalommal. Az SCO több mint két évtizede aktív szereplője a nemzetközi politikának, azonban a mostani ülésre különös figyelem hárult, hiszen az orosz és kínai államfő mellett a NATO második meghatározó tagja, Törökország elnöke is jelen volt az eseményen. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy Vlagyimir Putyin megbeszéléseket folytasson Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárral és Narendra Modi indiai elnökkel is. Mindez azért fontos, mert a Nyugaton elszigetelt orosz államfő tovább építhette kapcsolatait a NATO-tagországot vezető Erdogannal és a két nagy ázsiai hatalommal.
Felmerül a kérdés, hogy az SCO – valamint a BRICS nevű gazdasági együttműködés – milyen szerepet játszik az euroatlanti világgal szemben, és mennyire tudja befolyásolni a világ történéseit. Európában – az Európai Unió és a NATO tagjaiként –

hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nálunk van minden gazdasági és politikai döntés központja, és mi határozzuk meg a világ történéseit. Pedig nem éppen így van.

Az SCO a világ lakosságának 41 százalékát és a termelés 30 százalékát adja. A BRICS szintén a világ lakosságának nagyjából 40 százalékát képviseli, és a világ össztermelésének 20 százalékát teszi ki. A szorosabb katonai együttműködésre hozták létre a Sanghaji Ötök nevű informális szervezetet Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Tádzsikisztán részvételével. Fontos cél volt a közös határ menti régiókban állomásozó haderő csökkentése. Borisz Jelcin orosz és Csiang Cö-min kínai elnök 1997-ben aláírt egy nyilatkozatot a többpólusú világról.

A Szovjetunió összeomlása után néhány évvel az orosz és kínai vezetők már az Egyesült Államok által uralt világot is kezdték kétségbe vonni.

Hivatalosan 2001-ben alapította meg a Sanghaji Ötök Üzbegisztánnal kiegészülve. 2007-től az SCO gazdasági, kulturális és pénzügyi területen is bővült. 2015-ben új tagokat vett fel: a világ egyik legnagyobb és legnépesebb államát, Indiát, valamint a vele szemben álló atomhatalmat, Pakisztánt. Ez jelentős lépés volt az SCO számára, és nem túl jó hír az euroatlanti világnak.
Azóta Irán és Fehéroroszország is bejelentette csatlakozási szándékát, és 14 másik állam is partnerországnak számít, közülük néhányan később csatlakoznának a szövetséghez. Olyan jelentős regionális hatalmak is vannak a várakozók között, mint Egyiptom, a Nyugattal jó viszonyt ápoló Szaúd-Arábia vagy éppen a NATO-tag Törökország, amely EU-tagjelölt is volt. Meglepő, hogy az Egyesült Államok egyik szoros szövetségese, Izrael is partnerországnak jelentkezett.

Védelmi területen a tagok közös hadgyakorlatokat tartanak, fellépnek a terrorizmus ellen, és megosztanak egymással bizonyos hírszerzési információkat. A gazdasági együttműködés kiterjed közös energetikai projektekre, bankok és pénzügyi szervezetek közös munkáira is. A BRICS olyan feltörekvő hatalmakat tömörít, amelyek 2009-ben azzal a céllal álltak össze laza szövetségbe, hogy összehangolják gazdaságpolitikájukat, megreformálják a nemzetközi pénzügyi intézményrendszert, és

bejelentették: globális tartalékvalutát hoznak létre. A résztvevő országok: Brazília, Oroszország, India és Kína. 2013-ban a Dél-Afrikai Köztársaság is csatlakozott a társasághoz.

A New Development Bankot (NDP) 50 milliárd dolláros alaptőkével 2014-ben hozták létre, ezt később megduplázták. A monetáris alap szintén 100 milliárd dollárral rendelkezik, amely fizetési problémák esetén nyújt segítséget a tagországoknak. A bank a BRICS-országokban és a hozzájuk közel álló más államokban támogat fejlesztési beruházásokat az energetika, a környezetvédelem, vagy az infrastruktúra területén. A bank különálló szervezeti rendszer, tehát olyan államok is csatlakozhatnak hozzá, amelyek nem BRICS-tagok. Tagja még Banglades, Egyiptom, az Egyesült Arab Emirátusok és Uruguay is. Az NDP azt is tervezi, hogy Oroszországot a közelmúltban kizáró SWIFT-rendszer megfelelőjét hozza létre. A SWIFT-en keresztül lehet nemzetközi banki kifizetéseket intézni, és a BRICS-tagokat megnyugtatná, ha saját rendszerüket használhatnák a nyugati befolyásoltság helyett.
Az SCO-hoz hasonlóan a BRICS-országok köre is bővül olyan a nemzetközi politikában nagyobb súlyra vágyó országokkal, mint Indonézia vagy Törökország. De érdeklődik a csatlakozás iránt Argentína, Egyiptom vagy a nyugati tömbbel jó kapcsolatokkal rendelkező Szaúd-Arábia.

A BRICS-országok optikai szálas tenger alatti kommunikációs kábelrendszert is terveznek az egymás közötti távközlési kapcsolatok erősítésére.

A terv azért született meg, mert kiderült, hogy az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynöksége kémkedett a területére be- és onnan kilépő távközlési kábeleken keresztül.

A BRICS és az SCO láthatóan laza együttműködést biztosít tagjai és partnerei számára. A konkrét tevékenység mellett fontosak az évente megrendezett csúcstalálkozók, ahol számos aktuális világpolitikai kérdést tudnak megtárgyalni a tagok. Így történt ez idén szeptemberben is, amikor a fő téma Kína, Oroszország és Törökország között az ukrajnai háború volt. A sajtóban megjelent találgatások szerint a háború aktuális kimenetelére ható fontos megállapodások is születhettek a találkozón. Az SCO csúcstalálkozóin egyre gyakrabban adnak ki közös nyilatkozatokat, amelyek főleg biztonsági kérdésekkel foglalkoznak. A szervezet helyet követel magának a világpolitikában, és befolyásolni akar bizonyos nemzetközi folyamatokat.

Érdemes figyelni, hogy más nemzetközi szervezetekhez hasonlóan az SCO is igyekszik egyre inkább beilleszkedni, és a kezdeti katonai-biztonsági ügyek után már a gazdasági együttműködés is előtérbe került. Azonban még így is laza, a saját tagállami érdekeket és szuverenitást tiszteletben tartó intézményről van szó. Ezt mutatja, hogy a tagok között számos nézeteltérés létezik, Kirgizisztán és Tádzsikisztán között a közelmúltban fegyveres összetűzés is kialakult. Ezekben az SCO nem kíván bíráskodni.

A BRICS és az SCO igyekszik kerülni annak a látszatát, hogy a NATO vagy más szervezet ellenpólusa kíván lenni, de a folyamatosan terjeszkedő atlantista nyomulás elé bizonyos gátat képez.

A külső szemlélő számára is egyértelmű: a célok között a nyugati expanzió megállítása is szerepel.
Tény, hogy a világ egypólusú működése számos közepes és nagyhatalmat zavar, ezért maguk mellé állítanak olyan államokat, amelyek kritikusak a fennálló világrenddel szemben. Ez az irány a mostani orosz–ukrán háború miatt várhatóan csak erősödik.