HIRDETÉS
– A Nemzeti Gyűlést a nemzeti identitás elkötelezettjeként sokan szélsőséges pártként tartják számon. Hogyan látja ön ezt a bélyeget?
– A francia politikai pártok közül Marine Le Pen elnök asszony megközelítése miatt választottam e tömörülést. Gondjainkra tőle kaptam a legmegfelelőbb válaszokat. A mi világunk az európai kontinenstől nemcsak földrajzilag, hanem életmódjában is távol esik. Szigetvilágként élünk, egymástól elkülönülten, így lehetőségeink és gazdaságunk e behatároltságnak a függvénye. Az európai parlamenti választások eredményeként vagyok jelen térségünkből, ahol éppen ez a párt könyvelt el meglepő sikert. Ha szélsőjobboldalinak tekintenék, akkor a térség választói nem biztos, hogy rászavaznának. Szavazóink barna és fekete bőrűek – magam is bevándorlók gyereke vagyok, szüleim az indiai Pondicherryből érkeztek. Meggyőződésem, hogy a Nemzeti Gyűlés nem fajgyűlölő.
– Hogyan tekintenek önökre mint egykori gyarmatra a mai Franciaországban?
– Sajátos, karib-szigeteki gondjainkkal a franciaországi pártok érdemben nem foglalkoznak. Korábban, a francia parlamentben tett kezdeményezéseimre egyedül Marine Le Pentől kaptam támogatást. Európai parlamenti megválasztásom is cáfolata annak, hogy a párt elnöke fajgyűlölő lenne.
A szigeteken élők számára fontos megélhetés a mezőgazdaság, de a mezőgazdasági dolgozók nyugdíja megoldatlan ügy, amit hosszú idő óta hiába várunk Párizstól. Ez azonban csak egy gond a sok közül, amit a francia államnak orvosolnia kell.
– A migráció fontos kihívás, amire a különböző uniós országok más és más módon reagálnak. Kérdés, hogy az Európai Unió egységesen lépjen fel, vagy a kis országoknak is legyen döntő szavuk ebben?
– A mi felfogásunkban nincsenek kis országok. Európában népek és nemzetek vannak, így Franciaország sem szabhatja meg másoknak, hogyan döntsenek migrációs vagy más kérdésekben. Minden országnak megvannak a nép által választott képviselői, és azok kötelessége saját népük érdekeit védelmezni.
– A közelmúltban Franciaország-szerte erőszakba torkolló, hosszú tüntetéssorozat tanúi lehettünk. Az elégedetlenségi hullám mennyire gyűrűzött be a szigetvilágba?
– Ami Franciaországban régóta megválaszolatlan kérdéseknek számít, az a tengerentúli területeken hatványozottan érvényes. A szigetcsoport folyamatosan legalább kétéves lemaradásban van a kontinentális országhoz képest.
Egyik legsúlyosabb gondunk a barna algák elburjánzása. Ez nemcsak a tengerpartot és a közvetlen vizeket teszi élhetetlené, hanem mérges gázokat termel. Tömeges jelenléte megbénítja a turizmust és az ebből származó megélhetést. A francia társadalmat aggasztó problémák mellett ezek a mi sajátos gondjaink, és mivel Franciaországhoz tartozunk, értelemszerűen Párizstól várjuk a megoldásokat is.
– Sokat harcol a szigetek mezőgazdasági termelésének közvetlen támogatásáért, ahogyan az Franciaországban is bevett gyakorlat. Hogyan boldogulnak a Karib-szigetek gazdái?
– Földrajzi viszonyaink adottságai miatt a gazdák rendszerint tíz hektár alatti mezőgazdasági területeken termelnek, jellegzetes családi gazdaságokban kell gondolkodniuk. Ez a fajta gazdálkodás nem követheti a mezőgazdasági nagyüzemek módszereit. Elsősorban a helyi piacok ellátásában van fontos szerepük, de a kiviteli termelésre is alapozunk. Európához tartozunk, így élnünk kell ezzel a lehetőséggel is. Nem szabad elhanyagolnunk a nagyobb területet igénylő cukornád termesztését sem: a szektor igényeit összhangba kell hozni a helyi önellátást szolgáló termesztés követelményeivel. A cukornád biztosítja a rum gyártásának az alapanyagát is, szigeteinknek ez az egyik legfontosabb kiviteli terméke.
– Hogyan tekintenek az Unióban prioritásként elkönyvelt ökológiai kérdésekre?
– Számomra ez nem új keletű. Már gyerekkoromban figyelemfelkeltés folyt az ózonlyuk veszélyeiről, és azóta a helyzet csak bonyolódott. A sarkvidékek jégolvadása minket, szigetlakókat közvetlenül érint, nem beszélve az „új kontinens” megjelenéséről: az óceánokban egyre hatalmasabb műanyaghulladék-szigetek alakulnak ki. Parlamenti csoportunk teljes mértékben nyitott a megoldáskeresés minden formájára, de előnyben részesítjük a helyi lehetőségeket.
– Az utóbbi időben Közép-Kelet-Európa és Brüsszel között eltérő megközelítést tapasztalunk több kérdésben, elsősorban a mezőgazdaság terén. Ön szerint kit terhel a felelősség az egyre élesebb nézeteltérések miatt?
– Egy huszonhét tagot számláló közösségben nem az egymásra mutogatás a megoldás, hanem a kialakult helyzet közös megoldása a járható út. A mi körülményeink között a családi gazdaságok támogatásának kell előtérbe kerülnie, ugyanakkor ahol nagyüzemek vannak meghonosodva, a kölcsönösség szellemében ott az Európai Uniónak azt kell támogatnia.
– A francia államberendezkedés egyik jellemzője az erős központi hatalom, amelynek sarokköve a francia nyelv egyeduralma. Annak idején Jacques Chirac államfő a regionális nyelveket azonban francia kultúrörökségnek nevezte. Mi a helyzet a szigetvilágban?
– A tengerentúli területek Franciaország részei, és a francia politikai élet határozza meg mindennapjainkat. Természetesen a helyi szintű döntések kérdésében a magunk előnyeit tartjuk szem előtt, de ezt nem tehetjük mások kárára, és ezt várjuk el a központi hatalomtól is. Regionális nyelvként a szigeteken az őslakosság a kreolt használja, amelynek hivatalosan elismert státusa van. Egyetemen oktatják, nyelvészek kutatják, de
– A nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli szerződés szintén vita tárgya az uniós tagországok között. Több kelet-európai állam elutasítóan viszonyul hozzá. Osztja-e fenntartásokat?
– Elvben nem vagyok egy megalapozott egyezmény ellen, ugyanakkor több ezzel kapcsolatos kérdés nem egyértelmű számunkra. Mivel több pontban is szeretnénk világosabb képet kapni a helyzetről, elvárjuk, hogy a baloldal részletes magyarázattal szolgáljon például a genderelmélet és a migránsok befogadása ügyében.
– Ön és párttársai többször is szóvá tették, hogy az Európai Unió országainak szorosabb integrációja helyett a nemzetek Európájára van szükség. Mit jelent ez a gyakorlatban?
– Le kell szögeznünk, hogy nem vagyunk Európa-ellenesek. A Nemzeti Gyűlés célja, hogy jöjjön létre a nemzeti államok szövetsége. Huszonhét állam döntsön, és ne a francia–német tengely határozza meg Európa politikáját. Franciaként határozottan ellenzem a kilépést az Európai Unióból, de egy más Európa híve vagyok.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
