Magyar magyarnak farkasa

Javában zajlik az erdélyi magyar pártok jelöltállítási versenye. Másfél évtizede így van ez, azóta úgymond többpártrendszer létezik az erdélyi magyar közösség számára is. Párbeszéd azonban alig lelhető fel a két vagy több magyar politikai tábor között.

Egyetlen cél van: bármi áron megerősödni vagy megmaradni a helyi önkormányzatokban. Néhány erdélyi nagyváros vagy megye esetében – ahol létfontosságúnak tartják a magyar elöljárói szék megtartását vagy megszerzését – sikerül a józan észre hallgatni, és mindkét tábor közös magyar jelöltet támogat. A legtöbb helyen azonban kemény ütközetekre, lejárató kampányra, övön aluli ütésekre és a későbbi együttműködés csíráinak kiirtására törekednek. Persze nincs új a nap alatt: az eldurvuló választási kampányoknak több évtizedes előzményei vannak az erdélyi magyar politizálásban. A nézeteltérések nem most kezdődtek, de idővel egyre jobban felerősödtek. Amint fogy az erdélyi magyar szavazóbázis, egyre ádázabb harcot kell vívni a szavazatokért.

Az idei választási kampánynak van azonban egy újdonsága. Az erdélyi magyar politikai szereplők egyre magabiztosabban kokettálnak a román pártokkal. Nyilván ez sem előzmény nélküli, de arra még nem volt példa, hogy a legerősebb erdélyi magyar párt, az RMDSZ, közös listán induljon román pártokkal. Ez most a két leginkább elszórványosodó erdélyi régióban, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében történik. Winkler Gyula európai parlamenti képviselő érvei akár el is fogadhatóak, hogy csak így tudjuk menteni a menthetőt és magyar képviselőt bejuttatni a megyei önkormányzatokba. De hosszabb távon mi lehet ennek az ára? Ez

a szemléletváltás mennyire ágyazza be az erdélyi magyar politizálást a Felvidéken fájdalmas fiaskónak bizonyult vegyes párti modellre?

Az nem vitás, hogy a pozsonyi szlovák–magyar vegyes párt, a Híd–Most megjelenése jóvátehetetlenül átrendezte a Kárpát-medencei utódállambeli régió magyar ügyeit és a szlovákiai magyarság hosszabb távú érvényesülését. Hamar kiderült, hogy a magyarság egy része vevő a „közös érvényesülés” délibábjára. Miközben a többségi-kisebbségi „összefogásból” éppenséggel a magyar érdek, a magyar közösségi immunitás megtartása hiányzik, és a folyamat újabb löketet ad a többségi nemzetbe való beolvadás felgyorsulásához.
Mi a garancia arra, hogy idén a két erdélyi szórványmegyében kipróbált román–magyar „összeborulási modell” nem talál mélyebb táptalajra, és nem fejlődik tovább a Szabad Emberek Pártja (POL) nevű megtévesztő délibábok vagy más közös, román–magyar pártok formájában? Merthogy lesz rá igény, miután a „szórványmodell” sikertörténetként fog felfutni a médiában. Mit kap ezért cserébe a magyarság? Egy súlytalan megyei képviselői mandátumot a huszonvalahány megyei tanácsos között. És soha be nem tartott román politikai ígéreteket. Az indok szerint néhány magyar civilszervezet támogatást szeretne kapni kulturális rendezvényeire. Amit eddig is megpályázhatott a határon túli magyarságnak jelentős forrásokat nyújtó magyarországi közalapítványoknál.
De

nemcsak az RMDSZ térfelén megy a román–magyar összeborulás, hanem Székelyudvarhely leköszönő „polgári” városvezetősége is román–magyar párt ölelésében keresi a boldogulás lehetőségét.

A Magyar Polgári Pártból nagy viták után kizárt Gálfi Árpád polgármester számára nem létezik helyi magyar alternatíva sem az RMDSZ, sem az MPP, sem az EMNP soraiban. Szerinte csak román párt nyújthat megmentést a szinte színmagyar székelyföldi városkának. Gondolkodom, mi lesz a sorsa a székely városnak, ha e furcsa társításban újrázik a polgármester, és megyei szinten szembetalálja magát az „ősellenség” magyar pártokkal.

Az idei helyhatósági választásoknak mindenesetre egyetlen nagy tanulsága van az erdélyi magyarság számára: elöljáróink bárkivel szövetkeznek, csak magyar párt vagy magyar politikus ne legyen a tárgyalópartnerük. Sok példát tudok Erdélyben, ahol vegyes lakosságú közösségekben az RMDSZ, valamint a közösen induló MPP és EMNP jelölteket állít egymás ellenében. Olyan magyar emberek esnek egymásnak a politikai porondon, akik egy közösségben élnek, ugyanabba a templomba járnak, és évtizedek óta ismerik egymást, netán barátok is voltak. Nem igazán tudok olyan esetről, amikor a két magyar politikai tábor közös listában, vagy koalícióban egyezett volna ki.

Erdélyben lehet román pártokkal koalíciót kötni, de magyar pártokkal gyakorlatilag kizárt!?

Erről jut eszembe egyik gazdaismerősöm, aki az Erdélyi Magyar Néppárt holdudvarában található Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége által szervezett kolozsvári termelői vásáron kínálta portékáit. A vásár bejáratánál megjelent Kelemen Hunor RMDSZ-elnök és a felesége. A magyar gazdák várták, hátha bemegy, és elbeszélget velük, vagy vásárol valamit. De nem tette. A magyar szövetség elnökének a felesége ment az asztalokhoz, és zöldséget, gyümölcsöt vásárolt. Kelemen Hunor akkor ismerte fel, hogy „rossz helyen jár”, és inkább elkerülte a kínos helyzetet, hogy a sajtó hírbe hozza az Erdélyi Magyar Néppárttal. Szomorú látlelet ez a kétezres évek Erdélyéből.