HIRDETÉS
Szalma László Zsolt Kolozsváron született és tanult. Elektronikus távközlési központok karbantartását sajátította el. Jelenleg a fizikaintézetben (Nemzeti Izotóp- és Molekulatechnológiai Kutató-Fejlesztő Intézet – INCDTIM) dolgozik üvegtechnikusként. Amikor a desztilláló készülék, a kémcsövek, az Erlenmeyer-üvegedény meghibásodnak, eltörnek, javítani vagy pótolni kell azokat. Szalma Zsolt mosolyogva megjegyzi, ő akkor dolgozik, ha baj van. Ő az intézet üveges karbantartója.
Az üveges mesterség több ágazatát ismeri.
Van, aki csak gömbkészítéssel foglalkozik. A muranói üveggel való munka, a vázák, poharak, üvegszobrok, karácsonyfadíszek más-más üvegtechnikai módszerrel készülnek.
Ezek külön szakmát képviselnek, akárcsak a laboratóriumi üvegesség, a muranói üveg lángban való formázása vagy a kályhában rogyasztott üveges munka. Riportalanyom az elmúlt 24 évben autodidakta módon sajátította el a különböző üvegkészítési módszereket. Termékei általában vásárokon kaphatóak. Rendszerint az idősebb korosztály tagjai vásárolnak tőle. Valószínűleg a nosztalgia is közrejátszik egy-egy alkotás megvásárlásakor, amikor a vevő kancsó, váza vagy mécses mellett dönt. A fiatalok inkább az ékszerek iránt érdeklődnek.
Az üveg csillogása már gyerekkorában elvarázsolta Szalma Zsoltot.
Szülei elmondása szerint ötévesen egy sörösüveg-darabkát talált a földön, amiről kijelentette: beteszi a kályhába és beolvasztja. 1997-ben 20 évesen barátja édesapjának a tanácsára beiratkozott a kolozsvári Arta Jucăriilor kézműves szövetkezetbe. Itt sajátította el az üvegfúvás kezdeti lépéseit. A szövetkezetnél százezrével fújták a gömböket, bár emlékei szerint inkább tojás- vagy tökalakja volt az első daraboknak. A szakmába első látásra beleszeretett, s ennek hatására szobrászatot is tanult a kolozsvári népművészeti iskolában.
A mesterember kétfajta üvegkészítési technikába avatott be. Mindkét esetben az alapvető készítési mód a fúvás. Az egyik a hutás üveges munka, ahol a mester az üvegolvasztó kemencéből, a hutából hosszú üvegfúvó pipával veszi ki az olvadékot. Ilyen módon készülnek az üvegedények és üvegpalackok. A forró anyagból üveggömböt fúj, azt alakítja és lóbálás közben egyenletes vastagságú üvegtestté formázza. A másik eljárás az asztali üveges munka, azaz „lámpán dolgozás” – az üvegfúváshoz fontos a gáz és oxigén keverésére alkalmas üvegfúvó lámpa –, ami Szalma László Zsolt fúvómester szerszámai között is megtalálható.
A szövetkezet után üvegfúvóként egy olasz cégnek kezdett el dolgozni 2001-ben. Ekkor vágott bele az üvegszobrászatba, az üvegfigurák készítésébe. Ékszerek, hamutálcák, vázák mellett ma már kisállatokat, lovat, hattyút, pókot vagy bármilyen állatfigurát is el tud készíteni.
2005-ben egy frissen megalakuló, muranói vezetőségű céghez szegődött el alkalmazottnak. Elmondása szerint még videófelvételt sem kapott arról, miként kell a muranói anyaggal dolgozni: megkapta az alapanyagot, amit fel kellett használnia. A cégnél töltött évek alatt több embert is megtanított a mesterség fortélyaira. Az akkori időszakot sikerként könyveli el, hiszen
ha Muranóba kellett volna mennie technikát tanulni – amit itthon autodidakta módon sajátított el –, az több ezer eurójába került volna.
Az alapanyag az üvegcső és az üvegrúd. Ezeken kívül technikai csipeszeket, grafit anyagú peremezőket és segédpálcákat használ. Az üveg lehet színes vagy átlátszó. A muranói üveget a fémoxidok teszik színessé. „Ez azt jelenti, hogy készen kapom az Olaszországból rendelt színes üvegrudat” – magyarázza a mesterember.
Világviszonylatban három üvegfajta ismert: a lágyüveg, amelynek olvadáspontja 600 Celsius fok körül van (ilyen a muranói is, amiből a karácsonyi gömbök készülnek); a hőálló üveg 1200 fokos olvadásponttal (főleg a laboratóriumi felszerelések és a gyertyamécsesek üvege) és a kvarcüveg, amely csak laboratóriumi felhasználásra alkalmas, olvadási pontja 1700 fok fölött van.
A második legfontosabb dolog az égő, azaz a láng. Az üveget állandóan forgatni kell a lángon. Figyelni kell az előmelegítésére, mert a lágyüveg hirtelen lángba kerülve elrepedhet. Az üvegcsövet vagy rudat megolvasztja a lángban, és utána az üvegcsőnek két segítőszárat alakít ki, ebből készül a gömb. A kehelygömbnél az üvegfúvó mester az egyik segédszárat lehúzza, és a vége összecsomósodik, összegyűl a lángban. Az üveg tulajdonsága, hogy amikor olvad, megpróbálja felvenni a lehető legkisebb térfogatot és gömbbé alakul. Amit a mesterember a lángban forgatva, fújva alakít kerekké vagy lapossá. A határ a csillagos ég.
Annál tartósabb az üveg, minél egyenletesebb a tárgy falvastagsága. A feszültség ott lép fel, ahol az üveg vékonyodik vagy vastagodik. Nincs két egyforma fúvás: másodpercek töredékén múlik, hogy sikerül-e vagy sem. Ez elsősorban a tapasztalattól függ. Szalma Lászlót úgy tanították, hogy ne csak lássa, hanem érezze is az üveget. Az üveg pár másodperc alatt kihűl, ezért kell vele gyorsan dolgozni. A hőálló üveg általában megedződik a lángban, így sokkal egyenletesebben kerül bele a feszültség. A vékonyfalu üveg ütésállóbb, mint a vastag. Vendéglátóm elmeséli, egy galériában, ahol üvegtárgyakat állítottak ki, megszólították, hogy átverte őket. „Egy primitív formájú kis ókori típusú vázát készítettem.
bizonyítva, hogy valójában üveg, csak jól el volt készítve” – meséli Szalma László Zsolt.
Szalma László 2005 végén indította el saját cégét. Szatmárnémetiben először vett részt egy sikeres tíznapos karácsonyi vásáron. A vásárokon az üvegfúvás mindig népszerű mesterség, a látványosságnak közönsége is akad. Ilyenkor magával viszi a gázpalackot, az égőt és az átlátszó üveget.
Aki az üvegfúvást szeretné kipróbálni, megteheti. Gömböt, poharakat, üvegvázát szoktak készíteni a mesteremberrel közösen az érdeklődők, akiknek a keze alatt forog az üveg. Arra is volt példa, hogy valaki reggeltől késő délutánig ott állt mellette és figyelte, mit dolgozik. Nappal a gyermekek, késő este vagy éjszaka a felnőttek próbálgatják az üvegfúvást. „Nagyváradon már be volt sötétedve, és elég fárasztó egy ilyen vásáros napot végigdolgozni, árulni és még a gyerekekre is figyelni üvegfúvás közben. Miután az utolsó gyermek is elment, megjelentek a szülők. A gyerekeket lefektették, és ők visszajöttek kipróbálni az üvegfúvást. A 12 órai munka után nem lehetett nemet mondani, így éjjelig tartott a bemutató. Később elmondták, szégyellték a gyerekekkel együtt kipróbálni, de a kíváncsiság nem hagyta őket nyugodni” – meséli egyik vásáros élményét az üvegfúvómester, aki gyerektáborokba is szívesen ellátogat előadóként.
Amióta forró üveggel dolgozik, Szalma László Zsoltot nem érte baleset munka közben. Kisebb súrlódások történtek, de komolyabb sérülésnek nyoma sincs. A kezei annyira megedződtek, hogy ujjai megszokták a magas hőmérsékletet. Aki nem foglalkozik üveggel, és elégeti magát, a bőre felhólyagosodik. A mester kezén ilyenkor bőrkeményedés alakul ki az égési sérülés helyett.
Persze itt is vannak veszélyek. Kényelmetlen és veszélyes zárt helyen gázpalackot használni, de ezt jó szellőztetéssel lehet ellensúlyozni. Az is kellemetlen, ha a vásárokon szembe fúj a szél.
– magyarázza. Mégsem panaszkodik. Úgy tartja, hogy a munkát el kell végezni a kedvezőtlen időjárás és körülmények ellenére is.
„Tizenegy üvegest gyűjtöttem össze, akik hasonló technikával foglalkoznak. Nem vagyok a legjobb és az egyedüli sem e ritka szakmában” – mondja interjúalanyom szerényen. Akinek az elképzelése az, hogy összehívja az erdélyi üveges mestereket egy egyesületbe. Olyanokat vár jelentkezésre, akik asztali üvegfúvással foglalkoznak. A szakma kihalófélben van, ezért is lenne jó, hogy ha a szakmabeliek segítenék egymást, tudnának a többiek munkájáról. Találkozókat, látogatható műhelyeket szerveznének üvegfúvó bemutatókkal, hogy az üveges mesterséget továbbadják a fiatalok számára.
Szalma László az Erdélyi Naplónak azt is elmondta, hogy a
Kolozsvártól 13 km-re fekvő Kajántón épül a műhelye, ahol szívesebben dolgozik majd megrendelésre. Az új műhelyben rogyasztásos kemencét is beüzemel,
amiben Millefiori-üvegmedálokat készít muranói technikával. Ez a fajta üvegmedál a muranói üvegművesek specialitása: nem lángban, hanem kályhában-kemencében készülnek. Arra szeretne összpontosítani, hogy saját stílust dolgozzon ki.
Szalma László Zsoltnak nincsen két egyforma alkotása. Munkásságát egyediség és különlegesség jellemzi. Olyan termékeket készít, amelyekből a vásárló biztosan nem talál még egy hasonlót. Minden terméke más: az ékszerek készítésekor összeszövődnek a különféle technikák, így lesz páratlan a kapott termék. Mint mondja, szereti, ha alkotásain látszik, hogy az kézi- munka, és nem 3D-s nyomtatóval legyártott tucattermék. Minden kézzel készített darab különbözik az előzőtől. Hiába rendelnek tíz egyforma üvegszobrot tőle. Összességében egyformák lesznek, azonban mindegyiken látható egy kis eltérés. A kézzel készített dolgokat nem lehet tükörmódszerrel ugyanolyanra „gyártani”: az egyik termék oválisabb, a másik hosszúkásabb.
A kézműves szakmának éppen ez a szépsége.
Szalma László Zsolt szavaival élve ez a mesterség számára tanúságtétel és istenkeresés is. Az alkotás és a munka csúcsa az Istennel való találkozás. „Nem minden embernek adatik meg az alkotás öröme. Sok ember nem látja saját munkájának az értelmét. Én bárhol legyek, teljesen transzba esek, hogy ezzel foglalkozhatok” – zárja beszélgetésünket az üvegfúvómester.
Jakab Mónika
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
