HIRDETÉS
Tordátfalva a Fehér-Nyikó mentén lévő Siménfalva községhez tartozik. A főútról letérve köves út vezet Tordátfalváig, az útviszonyokat viszont kárpótolja a táj szépsége, a csend, a természet közelsége és harmóniája. A vendég útközben nemigen találkozik turistával, de nagyobb esély van arra, hogy egy-két falubeli gazda traktorral jöjjön szembe a szűk útszakaszon. A határban őzek és rókák is megjelenhetnek, nem beszélve a medvékről: a nagyvad napjainkban egyre gyakrabban tűnik fel a székely falvakban.
A látogatásom előtti napon kétszer is figyelmeztető jelzést kaptam telefonomra arról, hogy Tordátfalván medve járt, ezért kérik a lakosságot, óvatosan közlekedjen a faluban. Másnap délben már a tájház tisztaszobájában beszélgettem Pop Annával, amikor kislányok sikítására lettünk figyelmesek. Vendéglátóm rögtön tudta, hogy medve lehet a sikítás oka, hiszen Tordátfalva csendes hely.
Sajnos a gyanú beigazolódott:
fényes nappal medve járt a szomszédban. A kislányok hazafelé tartva pillantották meg a vadat, és ijedtükben sikítozni kezdtek. Szerencsére nem történt baj: a medve a meggyfa alatt maradt a bocsával, azonban kárt tett a gyümölcsösben és előző éjszaka a falubeliek állatállományában is.
A medvelátogatás után nehezen terelődött a szó a tájházra, pedig jócskán volt miről beszélni a mesebeli házikó kapcsán. Szerencsére a tisztaszoba adta nyugalom és a ház hangulata visszazökkentett a tájház világába. Kíváncsian hallgattam Pop Annát, aki olyan szeretettel és lelkesedéssel mesélt a tájházról, mintha a legkisebb, harmadik gyermekéről beszélne.
Pop Anna családjával Tordátfalván él a tájház szomszédságában. A régi parasztház 1935-ben épült, lakói vendéglátóm rokonai voltak. Mielőtt a telket megvásárolták, megszületett az ötlet, hogy kellene egy múzeumi szoba, ahová ki lehet állítani a magángyűjteményt. Pop Anna hobbija ugyanis a régi tárgyak gyűjtögetése és megmentése. Bár a múzeumszoba ötlete nem valósult meg, Pop Anna nem adta fel álmát: 2009-ben vásárolta meg a szomszédban lévő területet, ahol a későbbiekben a tájház létesült. Az óvónő szerint a telekre családi okok miatt volt szükség, az udvaron lévő két épület közül a kisebbikben viszont meglátta a tájház lehetőségét. Tudta, az lesz hobbijának a kultúrhelye. „Számomra a tájház testesíti meg a kikapcsolódást, immár szerves része az életemnek” – fogalmazott vendéglátóm.
Szakmája révén tanítja és neveli a gyermekeket, oktatói munkájában így fontos szerepet tölt be a tájház is. Amikor a telek megvolt, már csak a régi ötletet kellett kivitelezni. Nevetve jegyezte meg, hogy sok mindent összegyűjtött, ami itt-ott porosodott a házban. Bevallása szerint, ha vendégségbe megy, nem arra emlékszik, milyen függönyt vagy szőnyeget látott, hanem olyan tárgyakra, amelyek a tájházba illenének. Nemrég egyik ismerősét látogatta meg, ahol a vitrinben régi csupor ékesedett, de sajnálatára kiderült, családi ereklyeként vigyáznak rá.
Emlékei szerint a régi tárgyak, az antik darabok iránti vonzalmat mindig magában hordozta. A tájház ötletét megosztotta családjával is, így a tájház családi támogatással jött össze. Ahol az első nagyobb összejövetelre 2014-ben került sor.
Tordátfalván 2009-ben állított faragott székelykapu várja a tájház látogatóit. A kapun betérve kékre meszelt mesebeli ház fogad. Ablakain tárva-nyitva zsalugáterek, kis fakerítés a tiszta szoba előtt, muskátli az ablakban, régi pad a konyha és a kemence bejárata között. A jelenlegi tájház berendezése ugyanolyan, mint a régi falubeli házak. A tordátfalvi tájház a helybéliek egykori életvitelét-életmódját, tárgyi kultúráját és a ház körüli környezetet mutatja be.
Pop Anna üknagyanyja is Tordátfalván élt. Akkor halt meg, amikor Anna nyolcadik osztályba járt, 2-3 nap híján töltötte volna 100. életévét. Gyerekkorából jól emlékszik, hogy a mama tisztaszobája ugyanígy nézett ki. Nem csoda, hogy vendéglátóm a tájház berendezését felmenője házáról mintázta.
A 19-20. századi falusi embernek a konyha volt az élettere: ott főztek, szőttek és aludtak.
A tisztaszobát – ahol az értékeket tartották – hétköznap nem használták, csak abban az esetben, ha a családnál vendégjárás volt.
A tisztaszoba elmaradhatatlan darabja a vetett ágy, a kaszten, amelyben a szőtteseket tartották, illetve a nagy kétajtós szekrény, ebben az ünneplőruhák sorakoztak. A bútorzatot az asztal, a székek és a képek egészítették ki. „Habár nem volt annyi kép, mint manapság, mégis nagy szerepük volt, mindig ott álltak a falakon egyféle kapocsként a két világ között” – részletezte Pop Anna. A bekeretezett gyászjelentő is évekig a falon állt emlékeztetve a családot az elhunyt hozzátartozóra. A könyvek, a tükör és a kanapé sem hiányzott, amelyben a szőtteszsákokat tartották.
A tájház jelenlegi tisztaszobájába lépve a látogató visszarepül néhány évtizedet az időben. A vetett ágy, a komód – rajta az 1800-as évekből származó könyvek – és a bölcső az egykori házat idézi, amelynek udvarán a kemencében ropogós karajú kenyeret sütöttek. Szinte éreztem, ahogy áll az idő. A tájház olyan nyugodtságot és meghittséget árasztott, ahová néhány percre is érdemes betérni és megpihenni.
A tordátfalvi tájházban fellelhető berendezés Pop Anna saját gyűjteménye mellett falubeli és környékbeli – Siménfalva, Tarcsafalva, Kobátfalva, Rugonfalva – adományokból áll. A tájházhoz tartozó téka (könyvespolc) és hozományos láda az 1800-as évekből maradt fenn. A legtöbb kiállított tárgy a tulajdonos elődeié volt, köztük a tisztaszobában található éjjeliszekrény és tükör, amely az 1875-ben született üknagyanyától származik. A szobában lévő díszes lámpa és a szőttesek a dédnagyszülőktől származnak.
A tájház udvarán berendezett melléképületben kender- és gyapjúfeldolgozás eszközei, kézi szövőszék, illetve állattenyésztéshez tartozó kellékek láthatóak. Ahol juhnyíró ollóval vagy füljegyző gépezettel is megismerkedhet a látogató.
Kérdés, mi volt az első darab, amiből tájházi kiállítássá nőtte ki magát a gyűjtemény. Pop Anna szerint nem is volt első darab, hanem egyszerre gyűjtött mindent. Üknagyanyja házából már fiatalként megmentett értékes eszközöket, amelyeket különben kidobtak volna. Ezek lehettek az első darabjai a későbbi gyűjteménynek, amely betekintést enged egy olyan letűnt világba, amelyet már csak könyvekből és filmekből ismerhet az Y és Z generáció.
A tordátfalvi tájház fontosabb szerepei közé tartozik a kulturális élet felpezsdítése. Az elmúlt évek során jó találkozóhelynek bizonyult. Teret ad olyan összejöveteleknek, ahol gyerekek és felnőttek családias hangulatban jól érzik magukat. Pop Anna szerint vannak vendégei, akiknek tordátfalviak az ősei. A falakon lévő régi felvételeken felfedezik elődeiket, a képeken lévő emberek valamennyien a falu szülöttei.
A látogató szívesen nosztalgiázik a tisztaszobában. Az is, akinek rokonai, családtagjai éltek a faluban, és az is, aki idegenből jött turistaként lépi át a tájház küszöbét.
A gyerekeknek is szívesen elmagyarázzák, hogyan éltek elődeik. Körbevezetik őket, és a kiállított régi tárgyakról beszélnek. Rengeteg olyan tárgy van, amit a mai fiatalok már nem ismernek.
Számomra is akadtak ismeretlen eszközök, mint például a gyapjú feldolgozásához használt szerszámok. Kiderült, a tájházhoz látogató gyermekek kedvence a kukoricaültető gépezet, de kíváncsian figyelik a régi fadörzsölő deszkát is, amelyen elődeink mostak. A mostani automata mosógéphez viszonyítva egy mai gyerek számára kicsit hihetetlennek tűnik, hogy valamikor ezeket használták az emberek.
Támogatók nélkül nem lehet ezt vállalni – vallja Pop Anna. Nagy János polgármester évek óta támogatója a tájháznak, de székelyudvarhelyi pékség és környékbeli magánszemélyek is szívesen támogatják a tájháznál szerveződő rendezvényeket.
A falubeliektől rengeteg segítséget, támogatást kapott, hogy a tájház eredeti szépségében működhessen. Amikor az épületet megvásárolták, a tisztaszobában csak egy ágy volt. A környékbeli asszonyok segítségével tapasztották ki a falakat, habár a föld mozgásától folyamatosan repedeznek.
A Hargita Megyei Forrásközpont is segíti a tájházak tulajdonosait. Pop Anna tájházánál is szerveznek különböző programokat, mint például a Mesterségek-napja eseményt. Ezt évente egy-egy tájháznál rendezik meg: a program keretében gyermekeknek tanítanak különböző népi mesterségeket, mint például a kosárfonást és bútorfestést. Gyermeknapot is szerveztek, a rendezvényen csuhéfonó, kosárfonó és korondi keramikus is megörvendeztette a gyermekeket.
Hargita megyében a pünkösd előtti hét a tájházak hete.
A tordátfalvi tájházban immáron hagyománnyá vált a pünkösd előtti szombaton tartandó ünnepség, ahol évente mintegy száz vendég is megfordul. A legutóbbi ünnepségen a kobátfalvi és siménfalvi amatőr színjátszó csoport vett részt. A programhoz ilyenkor hozzátartozik a tájházbemutató, a kézműves foglalkozások, a kobátfalvi iskolások pedig Kányádi-verseket is szavaltak. A programot kiegészítették gyógynövény- és levendulabemutatóval, a közös ebéd után pedig tánctanulás vette kezdetét.
Pop Annában a legelső tájházünnepség után tudatosult: megérte ez eddigi küzdelem, hiszen az első rendezvénytől kezdve minden találkozó „csoda volt, ahol a résztvevők remekül érzik magukat.”
A tájház legnagyobb problémája a padlózat feljavítása, amit magánszemélyként nehéz kivitelezni. A tervek közé tartozik egy egyesület bejegyzése, amelyik majd pályázhat. A fejlesztési tervek között szerepel egy régi osztályterem létrehozása a tájházhoz tartozó egyik melléképületben. Az óvónő régi tárgyak, rádiók, tévék, fotók, diavetítők és lemezjátszók által idézné fel az egykori pionírkorszak világát.
Jakab Mónika
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
