Autonómia: gyakorlatias tervek összessége

– Lehet-e követendő példa a székelyföldi autonómia szorgalmazóinak Dél-Tirol, amelynek hosszú, konfliktusokkal tele történelmi háttere van?
– Minden etnikai kisebbség és minden kisebbséghez kapcsolódó helyzet különbözik egymástól Európában. Így kijelenthető: a dél-tiroli autonómia is lényegesen különbözik a többi megoldástól. Ugyanakkor adott a lehetőség arra, hogy működjön a tapasztalatcsere, és a megfelelő gyakorlati megoldásokat máshol is hasznosítsák. Mi csak arról tudunk beszélni, milyen a mi történetünk, jelenünk, hogy miként találtuk meg azokat a békés megoldásokat, amelyekkel az első világháború utáni konfliktusokat rendezni tudtuk.

Büszkék vagyunk, hogy kultúránkat, anyanyelvünket, közösségünket meg tudtuk tartani. Meg vagyok győződve, vannak olyan dél-tiroli megoldások, amelyeket e térségben is hasznosíthatnak. A legfontosabbnak azt tartom, hogy minden kisebbség megtalálja a számára legjobb megoldásokat, a legmegfelelőbb utat, amely eredményhez vezet. Ezekről nem lehet egyik napról a másikra dönteni, sokkal inkább egy folyamatról van szó. A határokon átívelő együttműködést ugyanakkor erősíthetjük az Európai Unión belül. A kisebbségben élő nemzeti közösségek együttműködése erősíti az európai integrációt. Így aztán úgy gondolom, erősíteni kell a közös munkát.

– A napokban szándéknyilatkozatot írt alá Dél-Tirol helyettes kormányzójaként Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzatainak elnökeivel Sepsiszentgyörgyön. Milyen konkrétumokról szól ez a megállapodás?
– A kölcsönös információ-, illetve tapasztalatcseréről szól, de ez egyelőre csak szándéknyilatkozat. Fontos megtalálni azokat a döntéseket, megoldásokat, amelyek máshol is hasznosíthatók, megvizsgálni, hogy azonos vagy hasonló gondokat miként oldottak meg a partnereink. Egész Európában probléma például, hogy nagy a bürokrácia. A döntéseket minél közelebb kell vinni az emberekhez, főleg ha egyszerű kérdésekről van szó.

A gazdasági növekedés biztosítása a szülőföldön rendkívül fontos, hiszen a helyi közösségeknek gazdasági szempontból is világos jövőképpel kell rendelkezniük. Nemcsak nagy cégeket kell behozni a régióba, hanem minden egyes személynek meg kell adni a lehetőséget, hogy fejlődjék. Támogatni kell a kis gazdaságokat, a kézművességet, a faluturizmust is. Mi ebben hiszünk.

– Romániában a kormányzat tárgyalni, párbeszédet folytatni sem hajlandó az önrendelkezés ügyében, mivel alkotmányba ütközőnek tartja a területi autonómiát. Mi a teendő e helyzetben?
– Tapasztalatunk azt mutatja, hogy kizárólag a közös munka segít a helyzeten. Ráadásul ennek az együttműködésnek az alkotmányosság keretein belül kell zajlania. Ezt mi is így tettük Olaszországban. Dél-Tirol státusát az olasz alkotmány keretein belüli törvények szabályozzák. Ez a természetes, és ez a helyes eljárás. A lényeg, hogy az oktatásunkra, kulturális életünkre vonatkozó döntéseket mi hozhassuk meg. Ehhez elengedhetetlen a párbeszéd. Dél-Tirolnak csupán néhány képviselője és szenátora van az olasz parlamentben. Erőből mi sem tudunk elérni semmit a hatszáz fős olasz parlamentben. A kisebbségbe került német közösség autonómiaharca 1918-ban kezdődött, hiszen ezt a régiót is az első világháborút lezáró békeszerződések juttatták Olaszországnak. Ehhez képest csak 1971-ben született meg az a szabályzat, amely a dél-tiroli autonómia alapját képezi.

– Csak a román alkotmány megváltoztatása után érdemes tárgyalni az autonómiáról?
– Amikor hosszú folyamatról beszéltem, akkor erre is gondoltam. Tisztázni kell, mit is jelent az autonómia: speciális törvények az alkotmányos kereteken belül. Az autonómia csak lépcsőzetesen valósítható meg. Hogy egy példát említsek: a közutak felügyeletét csak 2000-ben vette át a tartomány, és sok év kellett a rendszer jó működéséhez.

Az idő pénz – szokták mondani. Rengeteg időt spórolunk meg, ha a konfliktusos kérdések erőltetése helyett konkrét, könnyen megvalósítható, emberközeli megoldásokra helyezzük a hangsúlyt. Nekünk, politikusoknak ebbe az irányba kell elmozdulnunk.