Unitárius pásztorlevél: pünkösd ünnepe évről évre Péter ígéretét visszhangozza bennünk

Pünkösd az első keresztény gyülekezet és egyben a keresztény egyház megalakulásának ünnepe. Ugyanakkor a szentlélek kiáradásának és befogadásának közösségi csodája által a közösség ünnepe is.

Az isteni lélek kiáradása folyamatos, csoda azonban csak akkor tud megtörténni, amikor a lélek kiáradását van, aki befogadja, amikor megszűnik lelki süketségünk és egész lényünk az isteni hullámhosszra hangolódik.

A jó Isten szeretete folyamatosan sugárzik, de ezt nem mindig vagyunk képesek befogadni.

Amikor azonban megérint a lélek, csodák születnek: próféciák, megtérések, vallásalapítók nagy felismerései, gyönyörű művészi alkotások, irodalmi művek, világmegváltó eszmék.

Még nagyobb kihatású csoda történik meg akkor, amikor a szentlélek kitöltése előtt egy egész közösség lelke nyílik meg. Amikor nem csupán egy ember érzi meg a titkot, hanem egy egész közösség. Amikor a közös lelkesedés vagy felismerés egyszerre dobbantja össze az emberek szívét, és egyszerre nyitja meg őket arra, hogy közösségileg tudják befogadni Isten kiáradó lelkét.

Ez történt az első pünkösdi közösséggel is.

Péter lelkesítő szavaira a közösség felismerte saját korábbi vakságát, bűntudattal látták be, hogy amikor Jézus ott járt közöttük, vakok voltak őt megérteni, meglátni benne az isteni gondviselés és szeretet csodáját.

Be kellett látniuk, hogy ők maguk is felelősek az ő igazságtalan kereszthaláláért, és kínzó bűntudatuk súlya alatt, a jóvátétel szándékával kérdezték: „mit tegyünk, atyámfiai”? (ApCsel 2,37b) Mit tehetnénk, hogy tévedésünk ellenére méltóak legyünk Istenhez?

Péter így válaszolt: térjetek meg! Ez a felhívás teremtette meg és teremti azóta is újjá a keresztény egyházat, ez hívta életre unitárius egyházunkat is.

Isten itt van, átölel és felemel. Változzatok meg! Engedjétek, hogy az a bűntudat, ami most átgyűrűzik a ti lelketeken, szaggassa fel bennetek a lélek megkeményedett talaját, nyissátok meg lelketeket, mert csak így tudja átjárni az isteni erő!

Pünkösd ünnepe évről évre Péter ígéretét visszhangozza bennünk, és emlékeztet arra, hogy mindennapi küzdelmünk gyakran teszi vakká és süketté lelkünket, és nem látjuk a közöttünk, életünkben megnyilvánuló isteni csodát, nem halljuk a jó Isten szeretetteljes hangját. Emlékeztet arra, hogy mindezek ellenére velünk van, vár és felemel, valahányszor visszatérünk hozzá. De emlékeztet arra is, hogy ebben az igyekezetben,

a vissza-visszatérő botlásainkból való felemelkedés vágyában nem vagyunk egyedül, hogy van mellettünk egy közösség, akikkel egy szívvel és egy lélekkel lehetünk, pontosan úgy, mint az első pünkösdi gyülekezet.

Emlékeztet arra, hogy ebben az állandó munkában egymás megváltói, segítő társai lehetünk, és ebben a közös Isten felé fordulásban tudjuk igazán befogadni Isten mindnyájunkat újjáteremtő lelkét.

Ez pünkösd örömüzenete! 2024 pünkösdjének ünnepén azt kívánom, adjunk teret életünkben az isteni gondviselésnek, engedjük meg, hogy feltétel nélküli szeretete átragyogja lelkünket, forduljunk szüntelenül kiáradó lelke felé, hogy ezáltal teljesebb, igazabb életet élhessünk, és közösségeink is közelebb kerülhessenek ahhoz a csodához, amit az első pünkösdi gyülekezet élt át.

Kovács István

unitárius püspök