Norbert budapesti, és 13 évesen lett a kocka rabja, Balázs szigetszentmiklósi, ő is nagyjából hat éve kockázik. Egymás mellett állnak a kis asztalaik, rajta egy-egy időmérőszerkezet és különböző bűvös kockák. Merthogy az alapvető 3x3-as mellett van például 5x5-ös, vagy 11x11-es nagyságú is, de nem ritka a 12 oldalú Megaminx sem. A fiúk egyik legújabb szerzeménye egy Mirrorcube, vagyis egy tükrös koca. A szerkezet trükkös működése nem a színekre alapoz, hanem eltérő oldalmagasságokra.
A magyar kockások egyébként interneten szerveződnek közösséggé, de saját bejegyzett szervezetük nincsen. Ami összetartja őket, az a közös szenvedély. Időnként találkoznak is, ez indokolja, hogy a közösségnek nem nagyon vannak határon túli magyar tagjai. „Megosztjuk egymással a tapasztalatokat, sokat tanulunk egymástól” – mondja Norbert, de Balázs rögtön hozzáteszi: „közben nagy köztünk a versenyszellem is, de ezzel teljesen összefér a barátság, ez nem egy hiénaklub”. A fiúk a beszélgetés alatt is végig versenyeznek egymással, vezetik az időeredményeiket: „Ezzel is szórakoztatjuk magunkat, ösztökéli az embert a fejlődésre, s arra, hogy megverjük a másikat időben” – mondja Balázs, akitől azt is megtudom, hogy a kockázás teljesen egyéni sportág: nincs válogatott vagy ország szerinti megkülönböztetés, a világversenyeken mindenki saját magát képviseli.
Norbert és Balázs is 10–12 másodperc alatt raknak ki egy 3x3-as kockát. Ebben a kategóriában jelenleg a világcsúcs 5,55 másodperc, ám nem ez az adat számít igazán. Ez ugyanis az egyszeri idő, a kockások viszont az átlagot tartják számon: ez azt jelenti, hogy öt darab egymás utáni kirakás átlagát számolják ki úgy, hogy a legjobb és legrosszabb eredményt nem számolják bele. Ez az az adat, amely alapján a rangsorokat összeállítják. Ennek értelmében jelenleg a 17 éves ausztrál Feliks Zemdegs a rekordtartó, aki a 2012-es versenyen 7,53 másodperces átlaggal tudta kirakni a 3x3-as Rubik-kockát. Magyar csúcstartó is van: Endrey Marcell a 3x3 vakon kirakás kategóriában 26,36 másodperccel van az élen (a vakon kirakáskor megmutatják a versenyzőnek az összekevert kockát, majd letakart szemmel kell megoldania). Szintén világklasszis magyar versenyző Bodor Bálint, aki a dodekaéder Megaminx kategóriájában úttörő.
Adódik a kérdés: nem lesz-e egy idő után unalmas a kockázás? Norbert például szinte három évig játszott naponta órákat vele, az utóbbi időben kevesebbet. „Ha napi nyolc órát kell csinálnom sem unom meg, csak egy kicsit fáj már a kezem”. Elnézve a villámgyors mozdulatokat, ez nem is meglepő: nem kis munka órákat tekergetni, forgatni, sem szellemileg sem fizikailag. „Eléggé megedződtünk már, de persze mindkettőnknek volt már többször ínhüvelygyulladása” – mondja Norbert, aki szerint nem feltétel a hosszú ujj, de mindenképp előnyös. A kockások általában fiatalok, Balázs szerint például a 16–17 esztendős kor a legideálisabb a versenyzésre, hiszen addigra elég érett már, ugyanakkor középiskolásként még elég idővel rendelkezik az elkötelezett kockás. Átlagosan 13–25 évesek az igazi kockások. S hogy kell-e hozzá reálos agy, vagy legalábbis érdeklődés? Nem feltétlenül. Nem árt persze a matematika szeretete, de nem csak az szükséges a teljesítményhez: példa erre az egyik legjobb magyar versenyző, aki jelenleg a történészhallgató. Hisz fontos az elmélet is, de a gyakorlat rengeteget nyom a latban. Elmélet alatt azt kell értenünk, hogy a kockás megtanul fix lépéseket. A cél az, hogy minél több helyzetre tudjanak azonnali megoldást találni, vagyis elérni azt, hogy a lehető legkevesebb lépéssel jussanak el a kirakásig. Ez a fiúk szerint legalább 120 különböző algoritmus ismeretét igényli, de ők nagyjából 5-600-at alkalmaznak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.