Az új tanév megválaszolatlan kérdései – székelyföldi pedagógusokat kérdeztünk az új iskolai évről

SÁNDOR ÉVA
magyar szakos tanár, Nyárádmente

„Az új tanév kezdetekor részletes beszélgetésekre lesz szükségünk. Amennyire lehet, fel kell dolgoznunk az elmúlt hónapokat. A gyermekek minden tanév elején lármásak, egymás szavába vágva mesélik el vakációs élményeiket. Idén nálunk nem volt tanévzáró, csak az iskola internetes oldalán egy rövid kiértékelő és díjazás. A jutalomkönyvek csak ezután kerülnek átadásra, ezért sok behozni való lesz a tanár-diák kapcsolatban. Ezért előbb az elmúlt tanévet kell lezárni tanárok és osztályok között, és csak azután tudunk belevágni az újba. Elmondani mindenkiről, hogyan teljesített. Kiemelni a példaértékű magatartást, értékelni a kitartást és a diákok helyes hozzáállását. Nálam ezután fog következni az olvasmányélmények feldolgozása és az ismétlés.
Az új tanévkezdést a bizonytalanság jellemzi. Azért érezzük ezt így, mert

mert ha a gyermek ezt az érzést hazaviszi, a szülő nem tud mit kezdeni, csak fokozza aggodalmaival a problémát, főleg a végzősök esetében, ahol teljesítményt várnak el. A kicsiknél, ahol az óvónéni és tanító néni szava sok esetben szentebb, mint a szülőké, ott tudni kell minden kérdésre megnyugtató választ adni. Akár arra is, hogy meddig tart a járvány, és ugye nem lesz többet otthontanulás. Nehéz lesz ilyen nyomás alatt tanítani. E helyzetben biztos pont lehet a saját tapasztalatainkra való hagyatkozás. A pedagógusnak bíznia kell önmagában még akkor is, ha a környezetétől erre nem kap megerősítést.
A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a rendkívüli helyzetben elvesztődhet a nevelés lényege, vagyis az, hogy viselkedésünkben kevés lesz a példaértékűség. Szabályoknak, előírásoknak fogunk megfelelni, ami sokszor ellentmondásos helyzetbe hoz mindannyiunkat. A gyermekek kibúvót kereshetnek a tanulás alól, hiszen az elmúlt tanévben mindenki átment, nem volt pótvizsgás, sem osztályismétlő, legalábbis nálunk nem. Nem egyformák a szociális helyzetek még vidéken sem. Léteznek nehéz helyzetben élő gyermekek, akik rá vannak utalva az iskola kulturális és civilizált környezetére, mások pedig okosórától saját laptopig jobban fel vannak szerelve, mint akár a pedagógusaik, és sokszor bátrabban is kezelik ezeket az eszközöket.
A problémák ellenére bízzunk benne, hogy működni fog az egymástól tanulás, hiszen a gyermekek leleményesek, és sokszor egy kivételes helyzet hihetetlen jó dolgokat is ki tud hozni belőlük, csak kellőképpen kell irányítani a közösséget. A pedagógustársaknak nyújtott szakmai segítség mellett a pozitív megerősítés szintén motivációt és lendületet adhat ahhoz, hogyan tudunk majd a leghatékonyabban értelmet adni a munkánknak.”

NAGY MIKLÓS KUND nyugalmazott szerkesztő

„A járvány előtt is több sebből vérzett a romániai közoktatás: anyagi gondok, szervezetlenség, következetlenség, folyamatos kapkodás jellemezte. A felmérések, vizsgák, nemzetközi összehasonlítások évről évre azt jelezték, hogy romlik az oktatás színvonala. Az iskola elvesztette korábbi súlyát, vonzerejét, csökkent a pedagógusok társadalmi megbecsülése, szűnőben a tanári tekintély.

Az új tanévvel kapcsolatos általános bizonytalanság pedig még kilátástalanabbá teszi a továbbiakat, hiszen mindenki azt remélte, hogy csak pár hónapig lesz szükség távoktatásra, és aztán vissza lehet térni a régi kerékvágásba. A kényszer nyilván a becsontosodott, szemléletében lemaradt, a skolasztikus tudást erőltető oktatás megújítását is elősegítheti.
Tapasztalhattuk az eltelt hónapokban, hogy egyes tanítók, tanárok és szülők milyen gyorsan és hatékonyan, találékonyan tudtak alkalmazkodni az új helyzethez, és ki tudták használni a digitalizálás előnyeit. A gyermekek meg eleve nyitottak az új technikára, a szokatlan megoldásokra, fogékonyabbak az újításra. Erre hosszabb távon is lehetne alapozni, még ha a felnőttek nehezebben is idomulnak a digitális világhoz. De ha a hagyományos iskolába járást a járvány ellehetetleníti, máris nagy késésben van az ország az alternatív oktatási formákhoz szükséges műszaki alap biztosításában. Rengeteg gyerek kerül emiatt hátrányos helyzetbe, és nem élhet a tanuláshoz való jogával.
Véleményem szerint azonban mégiscsak jobb lenne, ha sikerülne úgy megszervezni az iskolai oktatást, hogy elhárítva a fertőzés veszélyeit, a tanulóknak a tanintézetekben biztosítsák a módszeres tanulás és ismeretszerzés, felkészülés lehetőségét. Beleértve a test­edzést, a sport különböző szak­ágait is. Az eredményesség igazi motiváló tényezője a közvetlen, harmonikus diák–tanár kapcsolat, a kérdezéses, párbeszédes mester–tanítvány viszony lehet.
Mert

Egykori tanárként a tanítás, tanulás kérdéseit szem elől sohasem tévesztő újságíróként is megtapasztaltam ezt. És az is káros lenne, ha a járványtól való félelem jegyében megpróbálnák a fiatalokat elkülöníteni egymástól, kizárva így a közösségi tudat, az egymásra hatás kétségtelen erejét. Talán a hagyományos iskolai jelenlét és a digitális oktatási eljárások egyensúlyban tartott ötvözése lehetne a legajánlatosabb, amíg a világjárvány elmúlik. De aligha valószínű, hogy a biztos megoldás bárkinek a birtokában lenne mifelénk. A biztató próbálkozásokra viszont oda kell figyelni, és mihamarabb átvenni. Mindannyiunknak, akiknek szívügyünk az anyanyelvű oktatás, az ilyesmikre is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk.”

TAMÁSI ZSOLT JÓZSEF
tanár, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója

„Az idei tanév előkészítése a bejelentett három forgatókönyvnek megfelelően történik. A marosvásárhelyi katolikus líceum tantermeiben a szabadságukat megszakító kollégák segítségével kimértük a javasolt távolságokat, és átrendeztük a termeket. Ezt sikerült úgy kialakítani, hogy egy váltásban a diákok, osztálybontás nélkül elkezdhessék a zöld forgatókönyv esetében a tanévet. Az iskola székhelyeként működő Klastrom utcai ingatlan mellett az egy éve az elemi tagozatot befogadó belvárosi katolikus plébánia Deus Providebit Tanulmányi Háza lehetővé tette, hogy kellő számú tanterem felhasználása álljon a rendelkezésünkre. Átmenetileg az egyik osztály így a tornaterembe került, és sikerült biztosítani egy termet az esetleges megbetegedéskor szükséges elkülönítőnek is. A sárga forgatókönyv esetére biztosítva vannak az online közvetítéshez szükséges technikai eszközök, ezek beszerzése különböző pályázatok, szerződések révén sikerült. A piros forgatókönyv esetére az iskola egységes online-platformjának a kialakítása folyamatban van, ennek véglegesítésére a napokban kerül sor.
Mindezek mellett

Ennek szervezési és költségvetési vonzatai is vannak, és bízom benne, hogy kellően rugalmasan tudjuk e szervezési lépéseket megtenni. Együttműködünk a kollégákkal, diákokkal, azok szüleivel, illetve a hivatalos szervekkel.
A vásárhelyi katolikus iskolát a közelmúltban gyakran előforduló nehézségek kellően rugalmassá tették ahhoz, hogy várt és nem várt helyzetekben is biztosítani tudja az oktatás minőségi megszervezését. Ugyanakkor olyan közösség formálódott, amelyre számítani tudunk, és úgy érzem, hogy kialakult az a bizalmi hangulat, amely révén az iskolai közösség minden szereplője – vezetőség, tanárok, diákok, szülők – képes az együttműködésre a felmerülő nehézségek kezelésekor.
A járványhelyzetre való tekintettel a tanévkezdő ünnepségre is igyekszünk olyan forgatókönyvet előkészíteni, hogy az ünnepség ne maradjon el, és az iskolai tanévkezdés mellett a tanévnyitó szentmisére, az újonnan érkezett diákok fogadalomtételére is sor kerülhessen. A diákjaink létszámára való tekintettel ezt várhatóan nem egyszerre minden diák részvételével tudjuk megoldani, de azt mindenképp szeretnénk, hogy a tanévkezdés ünnepi hangulatát mindenki érezze. Kiemelten a cikluskezdő diákok és szüleik számára szeretnénk ezt biztosítani, hogy az iskola hangulatát, szellemiségét már az első nap megtapasztalhassák.
Fontosnak tartjuk, hogy bármilyen körülmények közt a diákok jól érezzék magukat, és a lehetőségekhez mérten a normalitáshoz közeli hangulatban kezdjék az előttünk álló tanévet. Úgy, ahogyan a szabályozások változásait követve, az első lehetséges alkalommal biztosítani tudtuk a ballagási ünnepség megszervezését a tanév végén, azon leszünk, hogy mindent megtegyünk egy hagyományos tanévkezdésért.”

NAGY-B. TAMÁS
a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium magyar szakos tanára

„Romániában az új tanév mindig a bizonytalanság jegyében indul. De nem szeretném túldramatizálni a helyzetet. A valóság és a mindennapok bőven megteszik azt. A napi sajtó, a hírek a vírust öklendezik elénk. De mit tehet az ember? Ezt a témát az idén egyszerűen nem lehet megkerülni, ha a szeptemberi iskolakezdésről akarunk beszélni. Mi lesz az oktatással? Milyen lesz, milyen lehet majd? Hogyan lenne jobb?
Márciustól a tanév végéig online oktatás zajlott Kézdivásárhelyen is, a Nagy Mózes Gimnáziumban. Viszonylag hamar és sokan bekapcsolódtunk. Tanárok, diákok egyaránt. Még azt is ki merném jelenteni, hogy az elején az új helyzet, az új kihívás érdekesnek, izgalmasnak tűnt. De aztán hamar kellett szembesülnöm a tényekkel. A közvetettség, a kényelem, a tudat, hogy nem igazán látjuk egymást, hamar megmutatta a helyzet igazi arcát: a diákok jelentős része nem tudott vagy nem akart lépést tartani. Erős akaratot, elszántságot, tudatosságot feltételezek azokban, akik tudták tartani a lépést, állni a sarat. Sőt olyat is tapasztaltam, hogy egyesekből az új helyzet dacos lendületet, még erősebb ráfigyelést váltott ki. De persze nem ez volt a jellemző.
Azt hiszem, a fura helyzet csakis fura reakciókat válthatott ki. Főleg, hogy minderre a minisztérium kezdeti döntései és sok szülő hozzáállása is rátett egy jókora lapáttal. (Miért bohóckodjék a gyerek a számítógéppel, ha van itthon elég komoly munka?)
Mindenesetre

Amúgy szerencsésnek vallom magam. Magyar nyelvet és irodalmat tanítok. Hiszem, hogy olyan értékek állnak mindennapjaink alapjaiként, amelyeket nem tud megingatni, kimozdítani a ma uralkodni látszó bizonytalanság. József Attilával vallom:
Az én vezérem bensőmből
vezérel!
(...)
Jöjj el, szabadság! Te szülj
nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is
engedd
szép, komoly fiadat!
Ezt kívánom minden diáknak, tanárkollégának, mindenkinek az új tanévben. Hiszek abban, hogy a mi életünk is nemsokára vissza fog rendeződni a megszokotthoz. És akkor nagyobb biztonsággal nézek majd iskolára, oktatásra, mindenre.”

BENEDEK ZSOLT
tanár, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója

„A tanévre felkészülni a jelenlegi állapotok figyelembevételével lehetséges. A román tanügyminisztérium három forgatókönyvet dolgozott ki, amelyet az adott településen az ezer főre eső megbetegedések függvényében kell alkalmazni. Egyelőre Marosvásárhelyen a zöld forgatókönyv szerint készülünk, vagyis mindenki fog járni iskolába. Nekünk ebből kiindulva kell nekifognunk az iskolai év előkészítésének. A minisztérium az önkormányzatok és az iskolák vezetőségének a vállára helyezte át a felelősséget, viszont jelenleg, még nem létezik teljes hivatalos forgatókönyv, még minden csak közvitán található. Először szó volt arról, hogy az osztályban 1 m távolságnak kell lennie a diákok között. Ez viszont azt jelenti, hogy azokban az osztályokban, ahol harminc-harminckét diák van, nem fér el az egész osztály. Ezért a minisztérium a tanfelügyelőségen keresztül felmérte, hogy osztálybontások esetén – ami délelőtt-délutáni tanítást feltételez – még hány tanári állásra van szüksége az iskoláknak. A mi esetünkben majdnem megkétszereződnének az állások száma. Valószínű rájöttek, hogy ez nem kivitelezhető: nincs elég pedagógus, és amellett meg rengeteg anyagi kiadással jár. Ekkor jött az ötlet, hogy a diákokat műanyag­üvegekkel kell elválasztani az osztályteremben. Erre viszont még nincs semmi konkrétum, hogy ki fogja fedezni az anyagiakat ezeknek az üvegeknek a beszerzésénél. Mert az iskolák nem rendelkeznek ekkora összegekkel.

A fertőtlenítőszereket elméletileg fedezi a polgármesteri hivatal. Az elválasztásokról még nem volt szó. Ugyanígy a szükséges maszkok is kérdésesek. A kormány kijelentette, nem tud mindenkinek ingyenesen maszkot biztosítani. Ezeken a gondokon kívül még ott van a takarítószemélyzet hiánya. Ki fog folyamatosan fertőtleníteni, felmosni, takarítani az intézményekben, ha erre nincs elegendő személyzet? A kormány azt is elvárja, hogy az osztályok különböző időpontokban menjenek be az első órára, hogy ne találkozzanak egymással a diákok. Vajon a kormány részéről belegondolt-e valaki, hogyan kivitelezhető ez ott, ahol van negyven–ötven osztály? Mikor fog bemenni az első órájára az utolsó osztály? Valamikor este? Mi történik az ingázó diákokkal, akik sok személlyel találkoznak, amíg elérnek az iskolába, illetve amíg haza mennek? És a kérdéseket lehetne még sorolni, kérdés kérdést szül…
Összevetve,

Megpróbáljuk alkalmazni a hagyományos oktatási módot, de ehhez szükséges a minisztérium határozott hozzáállása és a metodológiák, konkrét útmutatók gyors kidolgozása, amelyeket használnunk kellene.”

 

Nagy-Bodó Tibor