Örömmel várják a pápát a csángók

Amint biztossá vált Ferenc pápa csíksomlyói látogatása, az MCSMSZ rögtön nekifogott a szervezésnek, hogy a moldvai magyarok egy szektorba kerüljenek, ezért 1300 fő részére regisztrált a csíksomlyói pápai szentmisére – mondta el korábbi megkeresésünkre Ferencz Éva, a szövetség ügyvezetője. „Előre láttuk, hogy körülbelül hányan fognak jelentkezni, folyamatosan egyeztettünk a szervezőkkel, és annyi embert regisztráltunk, hogy akik autóval mennek, azok is regisztrálhattak nálunk, hogy mindenki legyen egy helyen kint a Nyeregben.” Az ügyvezető kifejtette: akik a somlyói helyszín mellett döntöttek, azért tették, mert ott szentmise is lesz. „Jászvásárban a nagy többség az utcán fog állni, és a Szentatya elvonul előttük, de nem lesz mise.

Elmondta, a Szentatya csíksomlyói látogatására több mint harminc faluból regisztráltak, a somlyói pünkösdi búcsún is körülbelül ekkora létszámban szoktak részt venni a moldvai csángók. A mintegy 35 busz a falvakból egyidőben indul, Kománfalván bevárják egymást és konvojban érkeznek Csíkba. Ferenc pápa május 31. és június 2. között tesz apostoli körutat Romániában. Ellátogat Bukarestbe, Balázsfalvára, Csíksomlyóra és Jászvásárra. A szentatya június elsején szentmisét celebrál a csíksomlyói Mária-kegyhelyen.

Áprilisban, moldvai látogatásunk során több faluban is hallottuk a helybéliektől, hogy a Iaşi-i Római Katolikus Püspökség tartományához tartozó hívek a püspökség felszólítására „kötelesek” az észak-moldvai pápalátogatási helyszínt választani – ezt több plébános is felolvasta a templomokban, március végén a bákói magyar szentmisén is elhangzott. „A faluból sokan megyünk Csíksomlyóra, de nagyon sokan Jászvásárba. A pap kihirdette a templomban, hogy Iaşi-ba szervezi a buszt, úgy hiszem, hetvenen mennek oda, Csíksomlyóra kevesebben. Amikor volt márciusban magyar mise Bákóban, akkor meg is mondta a pap, hogy a püspök azt üzente, Iaşi-ba kell menni” – magyarázta Benke Paulina, somoskai hagyományőrző.

A faluban hetente összegyűlnek egy vagy két alkalommal, gyakorolják a vallásos énekeiket. Akik Csíksomlyóra tartanak, szervezetten, viseletbe öltözve, az MCSMSZ által szervezett buszokkal mennek.

Még sokan nem is tudnak elmenni, akik szeretnének, mert sok idős szeretne elmenni. Az a baj, hogy vasárnap nincs busz, nehéz bemenni, ha nincs megszervezve. Nekünk van egy kilencszemélyes mikrobuszunk, úgy megyünk, hogy azt megrakjuk aszonyval, az öcsémék megrakják az autójukat, s bémegyünk. De az idős néniket nem bírod bévinni, ők nem tudnak bémenni buszval. A tanárok is szokták vinni autóval az embereket, aztán lássuk, hogy lesz a nyáron. Az lenne jó, ha a faluban is lenne magyar mise, a mi papunk nyitott. Volt olyan papunk is, hogy minden vasárnap kiprédikált minket, azt hittük, el kell menjünk a faluból. Olyanokat prédikált, hogy a gyermekekben meggyilkoljuk a hitet a magyarral. Mert vittük őket Csíksomlyóra is. Mondta, hogy kössünk követ a nyakunkra, s vessük magunkat a vízbe. A prédikációt úgy fejezte be, hogy vigyen el az ördög (să vă ia dracu). Nagyon rossz idők voltak. Egy pap nagyon tudja befolyásolni a falut. Mikor kettőt-hármat ilyent prédikált, nem állt meg beszélni velünk nagyon senki, hogy ne lássa meg a pap. Most van egy jó papunk, ő meg is hívott nagycsütörtökön bé a templomhoz, hogy énekeljünk magyarul szépen” – mesélte Paulina.

Márton Attila, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Moldvai Csángómagyar Oktatási Programjának koordinátora úgy fogalmazott, hogy Lészpeden is elhangzott a jászvásári püspök felhívása, de csak mint lehetőség. „Mi is külön fizetünk kisbuszt, de együtt megyünk, egy szektorba vagyunk bejelentkezve, a somlyói búcsúra is együtt szoktunk menni. Azoknak, akik Csíksomlyóra mennek, döntő volt, hogy ott mise is lesz.” Hozzátette, a pünkösdi búcsúra is elmennek, és mindig maradnak éjszakára. Reggel van Nyisztor Ilona vezetésével a keresztút a Nyeregbe, akkor jön fel a nap, van napbanézés, az fontos mozzanat.

Bogdán Klára, magyarfalusi hagyományőrző a bákói magyar mise kapcsán hangsúlyozta: amikor lehetőségük van, többen is mennek a faluból, van, hogy a tanárok viszik autóval a híveket.

Nálunk a pap kivette a reggeli misét, s ott üres a hely. Ha lenne egy olyan pap, aki eljönne, hogy reggeli misét mondjon, biztos, hogy megszaporodnék a nép egy idő után e miséken.”

Ferenc pápa csíksomlyói látogatásával kapcsolatban elmondta, ő íratta fel a regisztrációhoz a magyarfalusi embereket, akik a Szentatya miséjén részt szeretnének venni. „Vagyon ötven helyünk a buszban. Volt, aki feliratkozott, de aztán leíródtak, hogy menjenek a pappal Jászvásárba, nehogy megharagudjon rájuk. Hátha a pápa megváltoztat valamit. Meglássa, mi a csángó, mi a magyar. Én vágyakozom a változásra”.

Egy pusztinai asszony pedig anélkül, hogy elárulta volna, melyik helyszínre tervez elmenni, így fogalmazott a pápalátogatás kapcsán: „Jön ide Iaşi-ba, jön Somlyóra, megyünk mi is. Ez a legnagyobb öröm, hogy a pápa eljön. Még amelyik nem hisz Istenben, az is örül, hát akkor mi mit mondjunk?”

Harmincéves küzdelem eredményeként történelmi jelentőségű eseményként tartják számon, hogy idén január 27-én először tartottak magyar misét Bákóban, a Szent Miklós-plébániatemplomban. Azóta már harmadik alkalommal gyűltek össze a moldvai magyar katolikus hívők a magyar nyelvű liturgiára, a jászvásári római katolikus egyházfő engedélyében azonban megjelenik a „kísérleti jelleggel” megjegyzés, ami a magyar misék rendszeresítését illeti. Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) korábbi vallási ügyekért felelős vezetője úgy véli, folytatni kell a harcot, mert minden olyan csángó faluban, ahol igény van rá, szükség lenne a magyar misére.

A pusztinai Nyisztor Tinka néprajzkutató mintegy harminc éve folyamodik beadványokkal a jászvásári püspökséghez, az érsekséghez, a bukaresti pápai nunciushoz, és Vatikánba is eljuttatta azon kérésüket, hogy magyar nyelvű misét igényelnek a csángó falvakban.

Kérésüket folyamatosan elutasították különböző indokokat találva, mint például, hogy a csángó nyelv nem magyar nyelv, vagy nincs csángó liturgikus könyv.

A csíksomlyói búcsún 2017-ben átadtak Miguel Maury Buendíának, Románia apostoli nunciusának egy ismertető anyagot a moldvai katolikusok helyzetéről hangsúlyozva benne a magyar nyelv helyzetét a vallásos szolgáltatásokban. Tavaly szeptember 19-én Csíksomlyón a nunciustól és Jakubinyi György gyulafehérvári érsektől a pusztinai Szent István Egyesület kérte a magyar misét. 2018 novemberében Boros Rezső Petőfi-ösztöndíjas tanár gondozásában elküldtek egy kérést a jászvásári püspöknek. A kérésben a bakói mise volt feltüntetve, kiemelve, hogy az erdélyi magyar tanárok is szeretnének havonta gyónni – vázolta fel Nyisztor Tinka.

„Január közepén választ kaptunk, hogy Bakóban jóváhagyták a magyar nyelvű misét. Pusztináról a mai napig csend van. Én személyesen adtam át szeptemberben Csíksomlyón a püspöki konferencián a nunciusnak és Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek a kérést. Az évek során kétszer jártam a Vatikánban. 1990-től kezdve folyamatosan melegen tartjuk az ügyet, ami elég nehéz, és siker kevés volt benne. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Vatikánban ismerik a problémánkat, de ezt nem könnyű megoldani. A nuncius 2017-ben azt válaszolta, hogy elküldte az anyagomat Jászvásárra, és ott azt mondták, ők szívesen miséznének, de csángó nyelven nincs liturgikus könyv. Visszaírtam, hogy mi soha nem kértünk csángó misét, hanem magyar nyelvűt. Pusztinában van liturgikus könyv is. Van egy kis füzetünk, a régi énekeink vannak benne. 2006-ig itt a portámon voltak a magyar misék, rendszeresen minden nagy ünnepkor. Amikor ezt megtudták a Vatikánban, akkor jelezték, hogy a misének a templomban a helye. Utána az lett, hogy ha hívtam papot, akkor lehetett misézni, vagy csak a magyarországi vendégeknek tarthattak misét, a helyiek nem vehettek részt rajta” – idézi fel a néprajzkutató a viszontagságos évek egy-egy történését.

Nyisztor Tinka úgy érzékeli, hogy amióta magyar nyelvű misét tarthatnak Bákóban, nőtt a nyomás Pusztinában.

„Amikor megjött a válasz, hogy lesz magyar misénk, nem jött, hogy higgyem. Habár gondoltam, hogy előrelépés fog történni a pápalátogatásnak köszönhetően. Azt beszéltük, hogy körforgásban, szerre mindenik falu vállal egy misét. De itt szociálisan nehéz helyzetben levő népcsoportról van szó, és hatvan kilométerről elmenni magyar misére nagy áldozat. Pusztinában öt éve már, hogy minden pénteken járunk imádkozni keresztutat. Miután találkoztam a nunciussal, szeptember után ki akartak rakni a templomból. Amikor leadtam a petíciót, erősödött a nyomás itthon. Éreztem, mi történik. Programot szerveztek a keresztutunkra. Azt mondta a kicsi pap, hogy menjünk ki az utcára imádkozni (télen), mert a templomba jött egy tanár orgonát tanítani, épp pénteken és fél háromtól. Veszekedés lett belőle, kiprédikált kétszer is a templomban. Az asszonyok nem mertek többet jönni. A pápalátogatás mindenképp segíti az ügyünket. Azért is kezdtem el sűrűbben írni a leveleket és felvenni a kapcsolatot, amikor már tudtam, hogy jön. Mert most kell ütni a vasat. De a pusztinai misével valami nagyon nem stimmel. A bákói misét azért kaptuk meg, mert jön a pápa és valamit kellett adni nekünk.”