Így ír Victor Giurgiu akadémikus a Revista pădurilor 2010/2-es számában a hazai erdőirtó hagyományokról: minden olyan jelentős politikai esemény után, amikor Románia sorsa kedvezőbbre fordult, masszív erdőirtásba fogtunk, és az erdőterületek drasztikusan csökkentek. A távoli múltban Románia területének 80 százaléka volt erdős, ez az arány a 19. század elején 55-60 százalékra csökkent, a Statisztikai Hivatal 2009-es adatai szerint pedig 27 százalékra. Az akadémikus szerint az eredeti erdőörökségünknek mindössze egyharmadát kaptuk a 21. század elejére. A legkegyetlenebb erdőtlenítés a Partium (3,2 százalék erdő), a Bărăgan (3,5 százalék), a Moldvai Alföld (4,1 százalék), Olténia (5,3 százalék) és az erdélyi Mezőség (6,8 százalék) vidékén történt. Miközben az erdőterületek optimális arányának 20-25 százaléknyinak kellene lennie az alföldeken, nálunk ez 3-10 százalékra zsugorodott, a dombvidéken a 40-60 helyett 20-30 százalékra, a hegyvidéken pedig 60-80 helyett 55-60 százalékra.
A nagy újjáépítéseket és a gazdaság újraindítását mindig az erdő feláldozása révén finanszírozták. Így történt a római hódítások, a román kenézségek és vajdaságok megalakulása után, erdőirtás folyt a drinápolyi béke után (1829), a román fejedelemségek egyesülését követően (1859), 1878, 1918 után – és természetesen 1989 után is. Az 1858–1890-es időszakban az erdőterület 3 millió hektárral csökkent, az 1919–1937-es agrárreformok idején 1,3 millió hektárral, a kommunizmus idején 600 ezerrel. Az akadémikus azt állítja, a legnagyobb gond ma a feldaraboltság: 1922-ben még 80 ezer erdőtulajdonos volt, 183 ezer 1930-ban, 500 ezer tulajdonos 1947-ben és körülbelül egymillió erdőtulajdonos 2010-ben. A jelenlegi erdőtörvénnyel képtelenség gazdálkodni, változtatni kell rajta.
Vészharangok
A már említett számvevőszéki jelentés hivatkozik a 2012-ben közzétett Greenpeace jelentésre is, miszerint „Romániában óránként 3 hektárnyi erdőt vágnak ki”, továbbá egy állami erdészeti (Romsilva) jelentésre is, amelyben az áll, hogy naponta átlagosan 41 hektár erdőt termelnek ki „többnyire illegálisan.” A Greenpeace adatai szerint a féktelen erdőkitermelések leginkább Suceava, Hargita, Argeş, Máramaros és Kolozs megyét veszélyeztetik.
A szervezet 2012-ben azzal fordult Rovana Plumb tárcavezetőhöz, hogy sürgősen lépjen az erdők védelmében. Az általuk vizsgált évtizedben, a 2000-2011-es időszakban, a letarolt erdők közel fele, 48,95 százaléka természetvédelmi területekhez tartozott, de még súlyosabb, hogy az erdőirtás a legértékesebb, szűz erdőségeket is érinti.
Vészharangokat mások is megkongattak korábban, például Marian Ianculescu, az Erdészeti és Agrártudományi Akadémia titkára, 2010 februárjában. Szerinte be kell erdősíteni legalább 700 ezer hektárnyi olyan területet, ami már nem használható mezőgazdasági célokra – abból a több mint 3 millió hektárnyi, természeti csapás sújtotta területből, ami a hazai szántóterület egyharmadát teszi ki. „Azért kell ezt megtennünk, hogy helyreállítsuk a felületeket, megvédjük a további áradásoktól, de a szén-dioxid megkötésében is fontos szerep jutna ezeknek az erdőknek” – mondta Ianculescu, aki szerint a földcsuszamlások, a sivatagosodás vagy bizonyos meteorológiai jelenségek felerősödése részben a kilencvenes évek kíméletlen erdőpusztításának következményei.
A rönkexport története
Fát exportálni rönk formájában a legkifizetődőbb. Így csak ki kell vágni, és kamionra helyezni, majd mehet a hajókra, s irány – legtöbbször – Ázsia, miután a kínai faipar hatalmas kereslete jelentkezett a hazai piacokon. Tízévi kíméletlen erdőirtás után 2001-ben adta jelét a Năstase-féle kormány, hogy a hazai bútoripar védelmére be akarja tiltani a rönkexportot. Született is erről egy kormányhatározat 2001 januárjában Dan Ioan Popescu ipari miniszter kezdeményezésére, de első pillanattól kezdve szisztematikusan megkerülték azt, a rönkszállítmányok vidáman indultak továbbra is a külföldre. Victor Ghircoiaş, a bútorgyártó patronátus vezetője akkortájt úgy nyilatkozott, hogy a rendelkezés hatása nem látszik, a nyers fa ára nemhogy csökkent volna, hanem nőtt, az exportőrök kéregtelenítik a rönköt, és máris kezükben az exportlicenc.
Az akkori fellendülés oka az volt, hogy az ukránok és az oroszok csökkentették a faexportot, s az ázsiaiak kénytelenek voltak más források után nézni. A válság éveiben, 2008 után ráadásul a tűzifa exportja is megnőtt, a 2009-2010-es időszakban 305 ezer tonnányit exportáltunk.
A Számvevőszék szakemberei a famennyiség értékét a legalacsonyabb, vagyis a tűzifa árán, köbméterenként 70 euróval számolták ki – így jött ki az 5 milliárd euró körüli összeg. Az említett jelentés megjegyzi, hogy ez a becsült ár valószínűleg alacsonyabb, mint a valós, mivel a kivágott famennyiség legnagyobb részét külföldön, Európában, Észak-Afrikában, Ázsiában értékesítették a tűzifáénál sokkal magasabb áron.
Miniszteri vesszőfutás
2013 márciusában Lucia Varga vizekért, erdőkért és halászatért felelős tárca nélküli miniszter kijelentette: „Módosítjuk az erdészeti törvényt, a jövendőbeli jogszabály szigorítja a törvénytelen erdőirtásért járó szankciókat, és jobban szabályozza majd a kisebb tulajdonokat, tekintve, hogy több megyében ellenőrizhetetlenné vált az erdőirtás jelensége.” Marian Ianculescu korábbi kijelentését viszont néhány hónappal később, 2013 októberében így finomította: „Legalább 20 ezer hektáron kellene sürgősen erdősíteni, hogy megakadályozzák a földcsuszamlásokat és árvizeket.” De hozzátette, hogy „2030-ig egymillió hektár területet fognak fával beültetni.” Akkori számításai szerint egymillió hektárnyi tönkrement, leromlott erdő volt az országban.
A liberális politikust 2013 márciusában azzal bízták meg, hogy az illegális fakivágások és az erdőirtás megakadályozása érdekében ejtse meg a szükséges módosításokat az erdészeti törvényen. Március végén bejelentette, az új erdészeti törvény meg fogja tiltani a fa lábon való eladását, az értékesítés csak raktárakból és rámpákról történhet, hogy megakadályozhassák a kereskedők behatolását az erdőkbe. Egy másik fontos módosítása az volt, hogy – egyéb hatékony büntetőeszköz hiányában – szabálytalanságok esetén megvonható legyen az erdészetben dolgozók szakmai működési engedélye. Lucia Varga több ízben is beszélt a sajtónak arról, hogy az erdőirtásokban a tolvajok és a hatóság összejátszik, sőt, a politikum megvédi a rablókat.
2013 októberében a kormány elfogadta az új erdészeti törvényt a Lucia Varga által beiktatott módosításokkal. Ennek következtében az értékesített famennyiség felét 2014. január elsejétől csak rámpáról és raktárakból lehetett volna értékesíteni, 2015 januárjától pedig a teljes mennyiséget. Bevezették volna a kötelező szakmai engedélyeket, az állami erdészet, a Romsilva feladata lett volna a kicsi, őrizetlen erdők védelme, de az erdősítés is, olyan módon, hogy az állami erdőalap ne csökkenhessen 3 millió hektár alá. Az erdészetek képviselői hevesen ellenezték a szakmai engedélyek bevezetését, szerintük ez a szakma átpolitizálását jelentené, a faipar képviselői pedig azt állították, nem szabad a lábon való eladást megállítani, mert nincs elég rámpa vagy raktár.
A törvénytervezetet, amelyet sürgősségi ütemben kellett volna a parlamentben elfogadtatni, a szenátus mezőgazdasági bizottsága „kigyomlálta” – elsősorban azokat a részeket húzták ki, amelyek a szakmai engedélyekre, illetve a lábon álló eladásra vonatkoztak. Egy évvel eltolták a lábon álló eladásra vonatkozó tilalmat, és azt is csak a köztulajdonban lévő erdőkből. A bizottság által javasolt módosítások szerint 2015-től a famennyiségnek csupán egynegyedét kellene rámpákról és raktárakból értékesíteni, mert a Romsilvának erre nincs pénze – szólt az indoklás. A Ziarul Financiar című lap A gazdaság legnagyobb szereplői 2014-ben című kiadványa szerint a Romsilva tavaly a második legnagyobb fafeldolgozó cég volt, 325,8 millió eurós forgalommal, 17 351 alkalmazottat foglalkoztatott és 15,8 millió eurós profittal dolgozott: azt állítani tehát, hogy nincs pénze raktárakat és rámpákat építeni, enyhén szólva túlzás.
A bizottság a kötelező erdősítést is kivágta a törvénytervezetből, és az erdők védelmére vonatkozó passzust is, szintén a pénzhiányra hivatkozva. Varga miniszter asszony 2014 februárjában lemondott: „Választanunk kellett: magunkért vagy a polgárokért kormányozunk.”
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.