HIRDETÉS
A Budapestet Kolozsvárral és Debrecent Marosvásárhellyel, illetve a kincses várossal összekötő új járatokat üzemeltető, magyarországi Aeroexpress Regional légitársaság meghívója úgy szól, hogy vegyünk részt egy Kolozsvár–Debrecen–Kolozsvár légi úton. A hajdúváros repterén sajtótájékoztató keretében mutatják be a magyar kormány által támogatott légi járatokat, illetve Debrecen polgármesteri hivatalának vendégeiként városnézésen is részt vehetünk.
Az elmúlt években több, a kelet-magyarországi turisztikai régiókat népszerűsítő PR-körúton is részt vettem. Kedvelem az európai mércével nézve is kiemelkedően szép fürdőhelyeket, ahova tömegesen mennek erdélyi magyar és román vendégek egyaránt. Ugyanakkor minden olyan kezdeményezés érdekel, amely szorosabbra fűzi az erdélyi magyarság és az anyaország közötti kapcsolatokat. A Kárpát-medencei regionális repülőjáratok előfutáraként beindított néhány légi út kimondottan ilyen.
A brazil gyártmányú, 30 férőhelyes Embraer 120-as repülőgépen a négy magyar és négy román kolozsvári újságíró mellett a debreceni sajtóeseményre utazik Peti András, a marosvásárhelyi Transilvania repülőtér igazgatója és a repteret tulajdonosként működtető Maros Megyei Tanács elnöke, Péter Ferenc is. A kolozsvári beszállás még nem megy gördülékenyen, mert a reptér informatikai rendszere nehezen ismeri fel a magyar járat beszállókártyájának QR-kódját. Ezt Marosvásárhelyen már az első járat indulásakor sikeresen megoldották, Kolozsváron viszont erre egy hét sem volt elegendő... De minden jó, ha a vége jó:
az aprócska repülőgép pillanatok alatt felszáll velünk, és már a magasból szemlélhetjük Kolozsvár zsúfolásig beépített lakónegyedeit, amelyek összenőttek Szászfenes még riasztóbb tömbházrengetegével.
Kissé előítéletes vagyok a kis repülőgépekkel szemben. A kétezres évek elején a valamivel nagyobb kapacitású, ATR-72-68Y típusú légcsavaros Tarom-géppel utaztunk Temesvárról Milánóba, és egy légörvényben úgy dobált ide-oda a gép, mint egy sebesen haladó motorcsónak a víz felületén. Az európai légi utazásban megszokott, kétszáz férőhely körüli, Airbus repülőgépeken ezt alig érzi az utas. Jelenlegi oda-vissza utazásunk azonban csendes és békés. Mire felszállunk, és megisszuk a felszolgált kávét, ásványvizet, és elropogtatunk némi száraz vagy édes süteményt, már le is kell szállni a debreceni repülőtéren.
Zilah fölött áthaladva szemrevételezem a város épülő körgyűrűjét, amelytől még messze van a Meszes alatt érkező észak-erdélyi autópálya-szakasz. Mondom is az egyik fiatal újságírókollégának, hogy ő még megérheti az észak-erdélyi autópálya befejezését, amikor Marosvásárhelyről, illetve Kolozsvárról pályán is el lehet majd jutni Debrecenbe, illetve Budapestre. A román–magyar határ közelében jól látszik a Bors2 határátkelő körüli csomópont, onnan pedig a Debrecen irányába tartó magyar autópálya-szakasz. Mire jobban szemügyre vennénk, már landolunk is a debreceni reptér kifutópályáján.
A határellenőrzésen a magyar határőr sokáig nézegeti kollégám új román személyi igazolványát, amely nagyjából mindenben megegyezik az immár évek óta forgalomban levő, uniós méretű magyar személyikkel. A csigalassúsággal haladó romániai felzárkózás eme új termékével még nem találkozott.
Végre beérkezünk Debrecenbe, ahol idegenvezetőként régi ismerősként Erdei Nóra, a polgármesteri hivatal égisze alatt működő Debrecen Turisztikai Ügynökség PR-menedzsere fogad,
ő lesz a szűk kétórásra tervezett városnézés idegenvezetője.
Az összes magyarországi város közül Debrecen a kedvencem, a kálvinista Róma, ahol lépten-nyomon a magyar reformáció történelmével találkozik az ember.
Sokszor megfordultam már itt, és mindig örömmel térek vissza e 220 ezres, egyedi hangulatú alföldi városba, amely Magyarország második legnagyobb települése. Azért is szeretem, mert
sok évszázados fennállása ezer szállal kötődik a gazdag alföldi mezőgazdasághoz, holott ma már komoly egyetemi és kulturális központ,
miközben mágnesként vonzza a multinacionális vállalatok beruházásait. Többek között itt fog felépülni kínai befektetésként Magyarország egyik legnagyobb vállalata, ahol akkumulátorokat gyártanak majd a nagy fejlődés előtt álló elektromos autógyártás számára. Magyarországi vendéglátóink szerint ezzel is magyarázható, hogy Debrecenben nagyon megdrágultak az ingatlanok: kispénzű ember nem tud lakást vásárolni, de a bérlés is egyre nehezebb.
Megnézzük a négycsillagos Lycium szálló mellett felépült Kölcsey Központot, illetve az azt kiegészítő Modern Kortárs Művészeti Központot. Következő állomásunk a Déri Múzeum, ahova hétfő lévén nem tudunk bemenni. Felejthetetlen élmény számomra a Krisztus szenvedéstörténetét bemutató Munkácsy-trilógia, amelyet ugyan kétszer is láttam a három festmény 1995-ös közös kiállítása óta. Ám ez olyan kulturális „ínyencség”, amelynek látványával az ember soha nem tud betelni. Vendéglátónk elmeséli, hogy a múzeum helyén a 20. század első két évtizedéig botanikus kert működött a református kollégium diákjai számára. Végül a város úgy döntött, ez a legjobb hely a tehetős textilipari vállalkozó és kereskedő, Déri Frigyes Debrecen városára testált gyűjteményének elhelyezésére egy gyönyörű neobarokk stílusú múzeumban, amely 1930-ra készült el.
Meglátogatjuk a reformáció érdekes emlékhelyét is, azt a fát vagy bokrot, ahol a legenda szerint a 16. század elején egy katolikus és egy református pap vitázott arról, milyen jövője lehet az új vallásnak.
A katolikus pap indulatosan letört egy gallyat a líciumfából, és a földbe szúrta, azzal a kijelentéssel, hogy akkor fog megmaradni a reformáció, amikor ez az ág kihajt. Az ág megmaradt, kihajtott, és terebélyesedett, ahogyan maga a protestáns egyház is. A reformáció korában a teljesen protestáns lakosságú Debrecent és környékét az ellenreformáció időszaka viselte meg legjobban, amikor sok lelkipásztort hurcoltak el gályarabságra. Emlékezetükre emelte a város a gályarabok emlékművét, amelyet 1991. augusztusában II. János Pál pápa is meglátogatott, és bocsánatot kért a protestáns egyházaktól a katolikusok által elkövetett kegyetlenségekért.
Megnézzük az 1538-ban épült református kollégium épületét is, amely előfutára volt a helyi egyetem kialakulásának. A Nagytemplomban pedig meglepetésként rövid orgonakoncerttel fogadnak.
Az igazi meglepetés, hogy az Aeroexpress csoportot létrehozó Somogyi-Tóth Dániel játszik az orgonán, akit a magyarországi nagyközönség karmesterként és orgonaművészként ismer,
de az ő nevéhez fűződik Magyarország egyik legnépszerűbb tematikus élményközpontjává vált ferihegyi Aeropark Repülőmúzeum létrehozása is.
A Nagytemplom igehirdetési helyként és múzeumként egyaránt működik, hiszen itt hirdették ki 1849. április 14-én a Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozatát. Megtekinthető egy kisebb Kossuth-kiállítás, illetve egyház- és templomtörténeti kiállítás is, ahol eredeti Vizsolyi Bibliát is láthat a vendég.
Felvonóval felmegyünk a 61 méter magas tornyok között kialakított, hat emelet magasságú szabadtéri kilátóra, ahonnan belátható a város nagyobb része a jórészt sétálóutcává alakított belvárostól a távolabbi lakónegyedekig egyaránt.
Taxival érkezünk vissza a sajtótájékoztató helyszínére, a reptérre, ahol már a magyarországi újságírók, tévések hada fogad. A hivatalosan bejelentett járatok indulása országos téma, közszolgálati, kormánypárti és ellenzéki sajtó egyaránt kíváncsi az eseményre. Közben elhangzik egy-két csípős megjegyzés is a hátam mögött, hogy a magyar kormány ismét kitöm pénzzel egy magánvállalkozói kört. A kolléga arról feledkezik meg, hogy egy ilyen kezdeményezés állami beavatkozás nélkül nem lehet életképes. Idő kell, amíg az utazóközönség, az emberek megszokják. Igenis,
egy nemzetben gondolkodó magyar állam feladata a Kárpát-medencei régiók közötti kapcsolatok mélyítése.
Hiába várjuk a román államtól, az nem fog ebben segíteni nekünk.
Többek között erről is beszél Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese. Úgy fogalmaz, hogy a magyar kormány az Európai Unió által elkülönített támogatásból segíti a regionális járatfejlesztést a debreceni repülőtéren keresztül, amelynek idéntől a magyar állam immár többségi tulajdonosa.
– fogalmazott a magyar kormány képviselője. A budapesti politikus szerint ma anomália egy nap alatt eljutni Budapestről Erdély szívébe vagy Románia távolabbi vidékeire, miközben repülővel bármelyik nagyváros 40–50 perc alatt elérhető. Történelmi mulasztásnak nevezte, hogy e légi-összeköttetések eddig nem születtek meg, pedig érzelmi és gazdasági szempontból óriási rá az igény.
„Kelet-Európa térsége évtizedek óta a legnagyobb növekedést mutatja. Fontos, hogy ez a térség ne csak autópályákkal és a közösségi közlekedés egyéb formáival legyen összekötve, hanem a közlekedés leggyorsabb és legbiztonságosabb formájával, a légi közlekedéssel is” – érvelt a politikus.
Magyar Levente a debreceni repülőtér hangsúlyos fejlesztését elválaszthatatlannak tartja a környék gazdasági és turisztikai fejlesztésétől. Ezt az érvet hangsúlyozta felszólalásában Széles Diána, Debrecen alpolgármestere is, aki abból indult ki, hogy aki repülővel érkezik, az valószínűleg többet is fog elkölteni a környéken.
– magyarázta a város és a megyei közös terveit a helyi elöljáró. Aki fontosnak tartotta elmondani, hogy télen nehéz idők várnak a turisztikai szolgáltatókra. Ám éppen az ilyen kezdeményezések adhatnak reményt arra, hogy szebb idők is jönnek a kelet-magyarországi vendéglátásban. Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke mindenben támogatásáról biztosította a járatok elindítását Marosvásárhelyről Debrecenbe, illetve Budapestre. Meglátása szerint
Erdélybe is szép számmal fognak érkezni Magyarország felől utasok, hiszen a vendégéjszakák számát tekintve Romániában Maros megye az ötödik leglátogatottabb megye.
„A marosvásárhelyi Kultúrpalota és a Teleki Téka, Segesvár vagy Szászkézd olyan helyszínek, amelyeket szívesen keresnek fel a hozzánk látogató turisták. Gyógyászatban Szováta a legvonzóbb, ahova eddig is rengeteg magyar turista érkezett” – fogalmazott az RMDSZ-politikus. Péter Ferenc kitért arra is, hogy a marosvásárhelyi nagyságú debreceni reptér nagyjából hasonló gondokkal küszködik, mint erdélyi társa. Kis reptérként nagy konkurencia számukra a kolozsvári, illetve a budapesti repülőtér, miközben a kis repülőtereknek is meg kell élniük. A politikus szerint ezt az elvárást a regionális összefogással lehet erősíteni.
Somogyi-Tóth Dániel, az új légitársaság ügyvezetője szerint roppant nehéz munka áll mögöttük, és a regionális repülés első állomásánál tartanak. A két hónapos próbaidőszak keretében szeretnék bemutatni, hogy melyek a regionális repülés sajátosságai, ezeket a későbbiekben szeretnék továbbfejleszteni.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
