HIRDETÉS
A hagyományoknak megfelelően a Kolozsvári Magyar Opera nagytermében ünnepélyes nyitógálával vette kezdetét az idén 13. kiadásához érkezett Kolozsvári Magyar Napok. A megnyitón beszédet mondott Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Országos Önkormányzati Tanácsának elnöke. Az ünnepi beszédeket követően a Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar Szerelmünk, Kalotaszeg című produkcióját láthatta az opera nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség.
A hivatalos megnyitót követően a magyar napok lényege immár az utcákon, tereken, különféle intézményekben zajlott tovább.
Naponta várták a szervezők izgalmas programokkal a résztvevőket, a járványügyi megszorítások vége az egész rendezvénysorozaton, de leginkább az eseményekre kilátogatókon látszott meg. Voltak programok, melyeken egy tűt nem lehetett elejteni a tömegtől, előadások, melyekre be sem fért az összes érdeklődő, koncertek, melyeken tízezres nagyságrendben vettek részt a rajongók. Az emberek újra önfeledten tudtak örvendeni a találkozásoknak, ismét félelem nélkül ölelhették át régen nem látott barátaikat, ismerőseiket, és gondtalanul sétálhattak végig az ünnepi hangulatot árasztó Kolozsváron.
A megszokott, hagyományos programokon kívül az idei eseménysorozat újdonságokkal is szolgált. Így például a kincses város adott otthont az első Magyar Egyházzenei Fórum hat napon átívelő különleges zenei rendezvényeinek is, melyek szerves részét képezték a 13. Kolozsvári Magyar Napoknak. A résztvevők szakmai csoportja, egyházzenészek, kántorok, kórusok, szólisták, hangszeres előadóművészek és zeneszerzők méltán érezhették: zenetörténeti jelentőségű volt ez a találkozás a szerzők, előadók, művek és közönség között. A fórum az augusztus 17-i koncerttel zárult a Farkas utcai református templomban, ahol kortárs magyar zeneszerzők művei csendültek fel.
A fórum idején a Kárpát-medence magyar egyházzenei kórusai európai színvonalú templomi koncerteket adtak a kolozsvári templomokban.
De talán a meghitt, liturgikus alkalmakon való zenei szolgálatban vált valósággá a Magyar Egyházzenei Fórum legfontosabb törekvése: elősegítette az egyházzenei alkotások találkozását a hívő közösségekkel.
A Farkas utca, a Kolozsvári Magyar Napokra kilátogató tömeg egyik legkedveltebb színhelye jelenleg járhatatlan. Kolozsvár patinás utcája egy építőtelepre hasonlít, ám a munkálatoknak van egy pozitív hozadéka is: a földrétegek alól sorra kerülnek elő a város múltját idéző emlékek, egykori épületek alapkövei. A földhalmok, ottfelejtett kábelek, törmelékek közötti séta – szerencsére az utóbbi napokban nem esett az eső, és nem lett nyakig érő sár – felér egy időutazással. A református templom előtt például előbukkantak a földből egy soha meg nem épült torony alapjai, ami bizonyítja, hogy évszázadokkal ezelőtt is hosszú volt az út a tervezéstől a megvalósításig, az elképzelések nem mindig váltak valósággá. Elnézve a feldúlt utca mostani képét csak reménykedhetünk, hogy az építőtelep kerülgetése megéri a fáradságot, és amikor befejeződnek a munkálatok, ismét nyugodtan és büszkén sétálhatunk végig a kincses város egyik legismertebb és legjobban szeretett, határokon túl is híres utcáján.
Noha a kézműves-és könyvvásár hagyományos színhelye felújítás alatt áll, a magyar napok résztvevői így sem maradtak kedvenc olvasmányaik és kézműves termékeik nélkül. Az árusok csupán arrébb költöztek, a Farkas és Király utcákat összekötő kisutcákba, melyeket az építők már hamarabb felújítottak. Igaz, a kolozsváriaknak néha úgy tűnik, a munkálatoknak soha nem érnek a végére, és olykor érthetetlen, hogy egy száz méteres utcaszakasz rendbetétele miért tart évekig, de örvendjünk, hogy Kolozsvárott is egyre több a sétáló utca, és nem kell minden talpalatnyi helyen gépkocsikba botlani. Az átrendezéssel zsúfolt lett a helyszín, de az Apáczai-líceum és a Filharmónia melletti szűk utcákat és tereket maximálisan kihasználták. Amit az ott felállított kézműves sátrakban nem lehet megkapni, az nem is létezik, hiszen különféle levendulás termékektől a kézművesek által készített ékszerekig, a méztől a subákig minden megvásárolható volt, mi szem és szájnak ingere. A KMN jó pár évvel ezelőtti kezdeti időszakához képest szerencsére
teljesen eltűntek a kínai bóvlik, az értéktelen kacatok, az árusok valóban saját termékeiket kínálják, amit sok verejtékkel és szeretettel hoznak létre kétkezi munkájukkal.
Az elmúlt évekhez hasonlóan a sorban állást gyakorolták azok, akik séta vagy bevásárlás közben megéheztek vagy megszomjaztak. A kürtőskalácsnak és a lángosnak is óriási keletje volt, és bár válságnak nézünk elébe, a finom falatokat a többség idén sem hagyta ki a napi programból. Az Apáczai-líceum udvarán árult finomságok illata a környező utcákat is belengte, nem csoda, hogy a jövés-menés fáradalmait kipihenni kívánó emberek mindig itt kötöttek ki éhségük és szomjuk csillapítására. A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége is kiköltözött néhány napra az iskola udvarára, így a közönség nemcsak hallhatta, de láthatta is a szerkesztőket, műsorvezetőket.
Minden eseménynek megvan a maga fénypontja, a Magyar Napoknak ezt jelentik az esti koncertek, amelyeken szinte szó szerint forrt a hangulat Kolozsvár Főterén. A gyönyörűen felújított Szent Mihály templom árnyékában Mátyás királyunk szigorú tekintetétől követve olyan előadók hoztak nekünk „egy darabot a szívükből”, mint Varga Miklós és a Band, a Republic zenekar, a Budapest Klezmer Band. Elképesztő sikert aratott a Csík Zenekar, akikhez meghívottként Presser Gábor és Karácsony János is csatlakozott. Erdélyben először Kolozsváron mutatták be A dal a miénk elnevezésű Csík Zenekar-albumot, amely LGT-dalok feldolgozásait kínálja. Tizenötezer ember győződhetett meg élőben arról, hogy igenis lehet ötvözni a népzenei elemeket a rock and rollal, a legendás LGT-nóták új köntösben is hihetetlenül jól szólnak. Fellépett a Loose Neckties Society elnevezésű kolozsvári színészzenekar, illetve a budapesti Vígszínház fiúzenekara, A Grund, amely Dés László Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerzővel lesz kiegészülve. Nem kis sikerrel koncertezett a Pokolgép és a Bagossy Brothers Company is,
mindent összevetve a Főtérre is visszatért a járvány előtti Magyar Napok felemelő és nem kis mértékben ünnepi hangulata.
A Petőfi-színpad is kiváló koncertek helyszíne volt, ahol szintén neves együttesek, előadók koncerteztek nagy sikerrel a zsúfolásig megtelt Bánffy-palota udvarán. Ugyanakkor naponta várta kiváló programokkal az érdeklődőket a KMN új programhelyszíne, a Kolozsvári Református Kollégium udvarán működő Folkudvar is, amely a népzene és néptánc kedvelőinek nyújtott örömöt.
Ám nem kizárólag a zene kiválóságai látogattak el Kolozsvárra: könnyen megtörténhetett, hogyha valaki a kincses város utcáit és tereit járta, egy olimpiai bajnok és ezüstérmes, kétszeres világ- és Európa-bajnok magyar úszóval, Gyurta Dániellel találta szembe magát.
A Farkas utcában zajló munkálatok miatt kicsit körülményes volt eljutni a romkertbe, de a kíváncsiság minden akadályt legyőz. A templom szomszédságában középkori forgatag, kézműves-foglalkozás, lovagi sátor, íjászat, számszeríjászat, vívásoktatás, reneszánsz kori népi és udvari játék, hangszerkiállítás és bemutató, élő históriás és népzene és vásári mesejáték várta a kicsiket és a nagyokat, érdeklődőkben is sem volt hiány.
Kolozsvárt nem véletlenül nevezik Erdély kulturális fővárosának, még a megszokott hétköznapokon is annyi eseménynek ad otthont, hogy válogatni is nehéz közülük. A Magyar Napokon aztán csak kapkodhatjuk a fejünket, a bőséges választék komoly fejtörést okoz a művészetek kedvelőinek. Az állandó programok színhelyei mellett a forgatagból nem maradhat ki egyik évben sem a Kolozsvári Magyar Színház, ahol több színvonalas esemény között igazi csemegének számított Szilágyi Enikő egyéni estje a színház Stúdió-termében. Az erdélyi származású, Franciaországban és Belgiumban élő színésznő Mi lennék nélküled? című produkcióját Jászai Mari naplójából, vallomásaiból, valamint saját reflexióiból állította össze. A műsor lélekemelő vallomás volt hazáról, nemzetről, hivatásról. Az előadásban versek és szövegrészletek hangoztak el Babits Mihály, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Szőcs Géza műveiből. Nemzeti ünnepünkön a színház nagytermében a budapesti Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vendégszerepelt a Csíksomlyói passió című nagyszabású előadásával, amelyet ifj. Vidnyánszky Attila rendezett, az előadás koreográfusa Zsuráfszky Zoltán volt.
Kolozsvár összetéveszthetetlen hangú szülöttjét, kedves szerzőjét hozza közelebb a mai olvasóhoz a Bálint Tibor 90: Kolozsvár írója – az író Kolozsvárja című, a Helikon folyóirat védnöksége alatt létrejött, új kutatásokra épülő kiállítás, amelyet a Vallásszabadság Háza barokk termében nyílt meg.
Bálint Tibornál kevés „kolozsváribb” szerző alkotott a kincses városban, a Zokogó majom című főműve korrajza és szociográfiai elemzése szeretett városának, amelybe az író beleszületett és ahol végső nyugalmát is megtalálta.
Egy hét leforgása alatt a 450 programpontból gyakorlatilag egyetlen esemény sem maradt közönség nélkül, és az idei 13. Kolozsvári Magyar Napok is bebizonyította: sem járvány, sem közelben zajló háború, sem hőség vagy szemerkélő eső nem állhat az örömteli találkozások, a Kárpát-medencei magyarság egyik nagy ünnepének útjába.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
