Harminchárom év: Tőkés Lászlótól Gabriel Andreescuig

Tőkés Lászlót a sorsfordító napok előtt csak hallomásból ismertem. 1989-ben a Szabad Európa és a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában az egész családunk követte temesvári küzdelmét, az „oradeai” püspök, Papp László által indított kilakoltatási pert. Nem sejtettem, hogy az ügy kapcsán sorsunk évtizedekre összefonódik. Tőkés András, a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Líceum fizikatanára, Tőkés László bátyja 1989 októberében megkeresett és feltette a kérdést: a temesvári kilakoltatási per fellebbviteli tár­gya­lásán elvállalnám-e testvérének személyes jelenléti képviseletét? Hozzátette: nem sértődik meg, ha nem vállalom el az ügyet, hiszen a szomszédja, a neves ügyvéd, Frunda György sem merte elvállalni. Bevallom, megijedtem, de úgy éreztem, ha László ilyen hősiesen ellenáll, elfogadhatatlan, hogy egy magyar ügyvéd ne vállalja el peres kép­vi­se­letét. A Maros megyei Ügyvédi Kamara vezetése mindenáron le akart beszélni arról, hogy leutazzak Temesvárra a tárgyalásra. A nyilvános tárgyaláson ugyanis nagyon sokan, esetleg külföldi újságírók, tévések is hallhatták volna, mekkora jogi és emberi disznóság készül Tőkés László ellen. A marosvásárhelyi ügyvédek szekuritátés kötődésű pártitkára meg is kérdezte: a magyarság mártírja akarok lenni? Nem, én csak ügyvéd szeretnék maradni – válaszoltam összeszoruló gyo­mor­ral. Végül is Maria Bobu (a pártfőtitkár bizalmasának, Emil Bobunak a felesége) igazságügyminiszter kimondta: ha az ügyvéd így gondolja, joga van leutazni Temesvárra.

Majdnem azt válaszoltam: épp azért…
A tárgyalást követően Tőkés Lászlóék lakására is elmentem. Beszélgetésünk során óvatosan fogalmaztam. Az, hogy óvatosságom mennyire indo­kolt volt, kiderült a temesvári szekus perben és László sokezer oldalas megfigyelési anyagából is. Minden szavunkat lehallgatták és rögzítették a szolgálatos fülek. Felhívtam László figyelmét: ha le­tar­tóz­tatják, joga van ügyvédi képviseletet kérni. Tagadjon meg minden nyilat­ko­zatot mindaddig, amíg ügyvédjét (és itt magamra mutattam) oda nem hívják a kihallgatásra. Aggódva figyelmeztettem: ha a fellebbezést elutasít­ják, és sor kerül a végrehajtásra, ne álljon ellen. Ugyanis a végrehajtás akadá­lyoz­tatása bűncselekmény; elkövetése esetén letartóztatnák. A börtönben pedig bármi megtörténhet. Románia és Európa szerencséjére Tőkés László nem fogadta meg ügyvédi tanácsomat és a további ellen­ál­lást választotta – de ez már történelem.
Mi, ügyvédek bosszankodunk, ha ügyfelünk nem fogadja meg tanácsainkat – gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy ez esetben „megbocsátottam” Lászlónak. Mint tudjuk,

hiszen a temesvári vérfürdő idején már Szi­lágy­menyőben tartózkodott.
Következő találkozásunkra Marosvásárhelyen, az utolsó közös magyar-román demokrácia tüntetést követő napon, 1990. január 13-án került sor az RMDSZ második országos összejövetelén. Csodálatos pillanatokat éltünk át, amikor a gyűlésterembe belépett az akkor még a hadsereg oltalmát élvező Tőkés László. Óriási ünneplésben részesült, akárcsak legelső bukaresti útja alkalmából, amikor a román hadsereg tisztikara ünnepelte a Gara de Nordon. László azért utazott a fővárosba, mert Doina Corneával, Mircea Dinescuval, Gabriel Andreescuval, Király Károllyal és más ellenállókkal együtt beválasztották a Nemzeti Megmentési Frontba (Frontul Salvării Naționale – FSN).
Nem vitás,

Mivel László nem vállalta el az RMDSZ elnöki funkcióját (amelyre a velem folyatott egyeztetés után a kolozsvári szervezet legtekintélyesebb tagja, Kántor Lajos felkérte), 1990 februárjában Sepsiszentgyörgyön tiszteletbeli elnöknek választottuk. Sajnos, az RMDSZ második kongresszusán, 1992-ben, a megválasztott új vezetés nem tudott (nem akart?) együttműködni az elvhű jogvédővel; elvtelen támadások célpontjává tette hozzájárulva tekintélye erodálásához. Az RMDSZ hetedik, 2003-as szatmári kongresszusának küldötteit a biztonság kedvéért nem az előző, csíkszeredai kongresszus határozata szerint előválasztással választották meg. Ilyen módon ismét Markó Béla elnök hívei kerültek túlsúlyba. Véleményem szerint Markó és csapata azért, hogy Adrian Năstase miniszterelnök kedvébe járjon alapszabályt módosított és megszüntette a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ennek következtében intézményesült a romániai magyarság megosztottsága. Tőkés László elnökletével létrehoztuk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot. Létrejött a Magyar Polgári Párt és a későbbiekben a vele időközben egyesülő Erdélyi Magyar Néppárt.

A jog mezejére visszatérve felidézem: a francia forradalom óta tudjuk, a forradalom felfalja saját gyermekeit. Tőkés Lászlót, a romániai forradalom kirobbantóját szerintem az ellenforradalom falta fel. A román média jelentős része már 1990. január második felében hazugságokra, félrefordításokra alapozva elkezdte az azóta is tartó Tőkés Lászlót lejárató kampányokat, a magyarellenes uszításokat. A szekuritátés profik mindent megtettek annak érdekében, hogy a sorsfordító román–magyar összeborulást szétverjék. Egyik indokuk annak a hazug narratívának az elhitetése volt, hogy ők nagy „hazafiként” nem a kommunista diktatúrát és jólétüket védték, hanem a hazát. Hazug propagandájuk hatását kezdetben nem vettük komolyan, az 1990-es marosvásárhelyi fekete március előtt nem indítottunk rágalmazási pereket, nem figyeltünk eléggé arra, hogy a propaganda mennyire meg tudja változtatni a közhangulatot. A marosvásárhelyi fekete március után nem bízhattam a román igazságszolgáltatásban. És ezért már március végén Magyarországra menekültem.

Ennek következtében Lászlót romániai perekben nem képviselhettem. Csak öt és fél év után térhettem haza és kezdhettem újra Tőkés László jogi védelmezését. Miután Alison Mutler, az Associated Press hírügynökség bukaresti tudósítója telekürtölte a világot azzal a rágalommal, hogy Tőkés László a Szekuritáté ügynöke volt, azt tanácsoltam régi/új védencemnek, hogy feltétlen indítsuk el a rágalmazási és becsületsértési pert, amelyben majd ellátom ügyvédi képviseletét.

Mircea Dinescu költő, a CNSAS prominens tagja még azt is kijelentette, hogy csak egy erős istenhittel bíró ember tudhatott ennyire ellenállni a szekusok zsarolásainak! E cáfolhatatlan bizonyítékoknak az alapján az elsőfokú bíróság keresetünket helybenhagyta és jelentős összegű erkölcsi kártérítés megfizetésére kötelezte Alison Mutlert és az Associated Presst. A pervesztes felek fellebbeztek és háromszoros bírói tanács csere (!) után megnyerték a fellebbezést. Ennek az ítéletnek is igen bizarr az indokolása. Úgy szól, hogy Alison Mutler azáltal, hogy a rágalmat közhírré tette, lehetőséget adott Tőkés Lászlónak arra, hogy tisztázza magát a koholt vádak alól... Ezáltal Mutler és az Associated Press tulajdonképpen jót tett és ezért nem kell erkölcsi kártérítést (sérelem díjat) fizetnie?!
Radu Tudort, a szekus kollaboráns magyarellenes Voiculescu Antena 3 televíziójának szerkesztőjét és az adót azért pereltük, mert az állították, hogy Tőkés a legnagyobb élő románellenes alak. Megalapozott keresetünket azzal utasították el, hogy Tőkés „megbélyegzése” belefér a megengedhető újságírói túlzás fogalmába. E perekből is levonhatjuk a következtetést:

Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy küzdelmünk mindig hiábavaló volt, mert jelentős sikerekről is be tudok számolni. Azzal kezdeném, hogy a mártírok emlékének védelmében sikerült megakadályoznunk azt, hogy az 1989 decemberi temesvári vérfürdő egyik fő felelősének, Nicolae Ceaușescu (a sommás eljárásban kivégzett diktátor) vezérkari főnökének, Ștefan Gușának Marosvásárhelyen szobrot állítsanak. A 2009 szeptemberi, az RMDSZ tanácsosok által is megszavazott marosvásárhelyi tanácsi határozat ellen közigazgatási eljárást indított Tőkés László, természetesen beavatkoztak a perbe a marosvásárhelyi forradalmárok is. Hosszas pereskedés után sikerült elérnünk a szoborállítási határozat semmissé nyilvánítását. A szobor­állítás hívei azzal érveltek, hogy a vezérkari főnököt nem ítélték el – arról bölcsen hallgattak, hogy a két társvádlottat, Victor Atanasie Stănculescu és Mihai Chițac tábornokokat 15 évi börtönnel sújtották,

Az RMDSZ szavazataiért cserébe a román fél a fekete március során fél szemét elvesztő Sütő András író szobrának felállítását ígérte. Kíváncsi vagyok, most, hogy megint magyar polgármestere lett városunknak, végre felállításra kerül-e a szobor?

Tőkés László esetében Románia Csillagrendjének Becsületbírósága a Románia Csillagrendje visszavonási eljárása során jogtiprásban túltett a temesvári kommunista igazságszolgáltatáson is. Anno a temesvári kilakoltatási perben ügyvédként személyesen képviselhettem ügyfelemet. Ezzel szemben a romániai „originális demokrácia” becsületbírósága megtagadta Tőkés Lászlótól az alkotmány, az Európai Emberjogi Egyezmény, a perrendtartás által biztosított védelemhez való jogot. Semmibe vette a Román Ügyvédi Kamara állásfoglalását is. Egész egyszerűen megakadályoztak abban, hogy Tőkést, a rend „lovagját” ügyvédként védelmezzem. Az ügyvédi képviselet ellátásában főleg az a volt külügyminiszter, Mircea Geoană akadályozott meg, aki jelenleg a NATO-főtitkár helyettese (édesapja szekus tábornok volt, de senki sem felelhet szüleiért).

azzal, hogy egy nyilatkozatával (amit „természetesen” rosszul fordítottak román nyelvre) méltatlanná vált a Csillagrendre. Tehát egyszerre voltak ügyészek és bírók – ilyen nyilvánvaló jogtiprást még a diktatúra sem követett el. A másik jogsértés: a kitüntetést csak abban az esetben lehet visszavonni, ha viselője cselekedeteivel (és nem véleményeivel) méltatlanná válik. A „becsület”-bíróság Iohannis elnök által elfogadott véleménye szerint a Tőkés László (és félszájjal az RMDSZ) által javasolt területi autonómia „szélsőséges álláspont, veszélyes, ellentétes az etnikai együtt éléssel, revizionista, etnikai uszítás, a trianoni szerződés megkérdőlejezése”. Úgy tesznek, mintha sohasem hallottak volna Dél-Tirolról, illetve a területi autonómiáról, amelynek lényege az, hogy tiszteletben tartja a létező államhatárokat. A kitüntetés Klaus Iohannis elnök általi visszavonása ráadásul alkotmányellenes is, mert nem tartja tiszteletben az 1989-es forradalom ideáljait.
Hétévi pereskedés után ott tartunk, hogy a Bukaresti Táblabíróság 2022. október 14-én kihirdetett ítéletében, semmibe véve a Legfelső Ítélő Tábla és Semmítőszéknek a per újratárgyalását elrendelő határozatát, elutasította a teljes mértékben megalapozott keresetünket. Az eddigi joggyakorlatot és a vonatkozó rendelkezéseket sutba dobva azzal az indokkal utasította el a fent jelzett jogsértések kivizsgálását, hogy Tőkés László kitüntetését visszavonó elnöki rendelet nem személyre szóló közigazgatási határozat. Annak következtében, hogy a miniszterelnök ellenjegyezte, az elnök és a Parlament kapcsolatára vonatkozó rendeletnek minősül? Az államelnök és a Parlament kapcsolata közigazgatási bírói úton valóban nem támadható meg. Csak halkan jegyzem meg, bármennyire is jelentős személyiség Tőkés László, nem téveszthető össze Románia Parlamentjével. Ezt a fura ítéletet nem hinném, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék az újabb fellebbviteli eljárásban helybenhagyná.
Tíz éve a most bakizó Bukaresti Táblabíróság kitüntetést visszavonó elnöki rendeletet megsemmisítő ítélete ellen benyújtott elnöki fellebbezést a legfelső ítélőtábla elutasította és Románia Csillagrendjét visszaszolgáltatta. Nos, kinek? A szélsőséges nézeteiről ismert Nicolae Ceaușescut hozsannázó udvari költőnek, Corneliu Vadim Tudornak!
Nem vitás, a közigazgatási bírói eljárást Iohannis elnök módszerekben nemigen válogatva próbálja elnyújtani. Gondolom, arra játszik, mire a kitüntetést visszavonó 2016 évi elnöki rendeletét megsemmisítik, lejár második elnöki mandátuma is.

Tőkés László, illetve az általa elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében jó néhány esetben is sikeresen pereskedtünk. Tavalyi sikerünket feltétlen meg akarom említeni. Az Európai Emberjogi Bíróság kimondta: a székely zászló és a partiumi zászló nem reklámzászló, tehát kitűzése nem engedély- és díjköteles. Ezentúl a román hatóságok nem zaklathatják azokat, akik nemzeti szimbólumainkat használják!

Az elmúlt 33 évből is levonhatjuk a következtetést: a magyarság jogait Romániában csak akkor fogjuk tudni megfelelően érvényesíteni, ha Temesvár szelleme ismét életre kel.

Ezért döntötték el tavaly decemberben az alapító tagok (köztük Tőkés László és Gabriel Andreescu) hogy létrehozzuk a „December 15. – a román–magyar szolidaritás napja” egyesületet. Tudatosítanunk kell azt, amit elhallgatnak a román közvélemény előtt: a temesvári népfölkelés 1989. december 15-én a Tőkés László melletti román–magyar közös ellenállással kezdődött és ez a történelmi összefogás hozta el a kommunista diktatúra bukását. Harminchárom éve – Tőkés Lászlót idézve – a „hallgatás falát” kellett áttörni, jelenleg pedig az igazság elhallgatásának a falát kellene ledönteni. Sajnálatos módon Románia Kormányának Főtitkársága még mindig nem hagyta jóvá a Gabriel Andreescu emberjogi harcos által benyújtott kérelmet, amely az „Asociația 15 decembrie – ziua solidarității româno-maghiare” egyesület nevében a „româno-maghiar” kifejezés használatának engedélyezését kértük. Enélkül az egyesületet pedig nem lehet bejegyeztetni. Mivel az előzetes panasz benyújtása után sem kaptuk meg a jóváhagyást, Gabriel Andreescu meghatalmazott, hogy közigazgatási bírói úton kényszerítsem ki a névhasználat engedélyezését. Sok româno-francez, româno-viatnamez, româno-rus stb. elnevezés létezik, de a román-magyar csípi a szemükét. Ez azt igazolja, hogy akár legfelső szinten is igyekeznek megakadályozni a történelmi román–magyar összefogás visszaállítását!

Kincses Előd

A szerző marosvásárhelyi ügyvéd