A magyar álláspont Tőkés László 1989-es szerepéről

Emlékhetet szervezett Temesváron az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az 1989-es forradalom kirobbanásának 30. évfordulójára, amelynek vendége volt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke is. A rendezvény főszervezőjét, Toró T. Tibort kérdeztük.

– Mennyire sikerült megszólítaniuk magyarokat és románokat egyaránt?
– Várakozásunkon felül volt az érdeklődés az emlékhét rendezvényei iránt. Talán húsz évvel ezelőtt, a forradalom 10 éves évfordulóján telt meg ennyire a Mária-téri református templom.

A Lovassy Cseh Tamás által írt és rendezett előadásra is pótszékeket kellett bevinni. Az Új Ezredév Református Központ gyönyörű, Makovecz Imre által megálmodott új templom is kicsinek bizonyult az avatóünnepségen, pedig oda is beférnek mintegy félezren. Temesvár román közönsége leginkább a Bordos Artworks háromdimenziós vetítésére volt kíváncsi, hiszen a harminc évvel ezelőtti események ikonikus helyszíne, Tőkés László egykori parókiájának helyt adó református bérpalotán fényfestés – a mozgókép és a zene egyetemes nyelvén – idézte fel a harminc évvel ezelőtti élőláncot és az azt követő eseményeket.

– A Temesvár Társaság képviselői, Temesvár polgármestere, illetve több román előadó is részt vett a rendezvényen. A temesvári románság hogyan viszonyul a Tőkés László által kipattintott forradalmi szikrához?
– Temesvár polgármestere ünnepi beszédében nyíltan kimondta: nemcsak Temesvár, de egész Románia köszönettel tartozik Tőkés Lászlónak és egykori gyülekezetének a harminc évvel ezelőtti kiállásukért. A Florian Mihalcea által vezetett Temesvár Társaság, a Daniel Vighi író által kitalált Arier­garda Mozgalom vagy a Traian Orban által igazgatott Memorialul Revoluției a kezdetektől a temesvári szellemiség megőrzésében és az igazság kimondásában érdekelt. Nem kétséges tehát álláspontjuk Tőkés László szerepének megítélésében.

Ha beleolvasunk a rendezvényeinkről tudósító sajtóanyagok Facebook-kommentjeibe, ezzel kell szembesülnünk.

– Román közegben sokféle összeesküvés-elmélet létezik az 1989-es decemberi események kapcsán. Hogyan tekint ezekre a forgatókönyvekre?
– Harminc év alatt annyi összeesküvés-elmélet született, hogy már számon sem lehet tartani. Ezek minden év decemberében előkerülnek, burjánzanak. Van közöttük spontán is, de nagy részük titkosszolgálati laboratóriumban készült célzott politikai manipulációs szándékkal. Nehéz ezeket egymástól elválasztani. Mi hiszünk a saját igazságunkban, amelyet saját szemünkkel láttunk, megéltünk. Ezt szeretnénk továbbadni azon nemzedékeknek, amelyeknek nem lehetett közvetlen élményük a temesvári forradalomról. Ez szép feladat.

– Hogyan jellemezné a bukaresti politikumnak a temesvári forradalomhoz való viszonyulását?
– A bukaresti egységes és homogén nemzetállami szemléletbe és az ebből levezethető emlékezetpolitikai diskurzusba nehezen vagy egyáltalán nem illeszthető bele az, hogy a romániai rendszerváltozás Temesvárról indult, és a szikrát a népfelkeléshez egy magyar lelkipásztor és gyülekezete kitartó és konok ellenállása csiholta. Ezért

Ez áll a több tucat politikai vagy erkölcsi karaktergyilkossági kísérlet mögött, amelyet az egykori temesvári lelkipásztornak el kellett szenvednie az elmúlt három évtizedben. A szomorú az, hogy aktuálpolitikai vagy hatalomtechnikai megfontolásokból ehhez sokszor magyaroknak – politikusoknak, egyházi embereknek, határon innen és túl – is osztottak epizódszerepeket, amelyet ők nagy lelkesedéssel játszottak el. Ezért volt fontos megemlékező rendezvényeinken Orbán Viktor miniszterelnök személyes jelenléte és kiállása, illetve az erdélyi magyar politikai és közéleti szervezetek jelenléte: bizonyítani azt, hogy a magyar álláspont Temesvár és Tőkés László szerepének megítélésében egységes.

– Túl szép lett volna, hogy a magyar és a román miniszterelnök egyszerre jöjjön el Temesvárra?
– Most már elmondhatom: komoly erőfeszítéséket tettünk azért, hogy a Temesvár 30 emlékhétbe beilleszthessünk egy Orbán-Orban csúcstalálkozót. Közel jártunk hozzá, de végül nem sikerült, túl rövid volt az idő a diplomáciai előkészítéshez. Románia egykori elnökét, Emil Constantinescut viszont egészségi állapota akadályozta meg abban, hogy Lord Alton, a Brit Lordok Háza tagja vagy Janez Jansa, Szlovénia egykori miniszterelnöke mellett személyesen is ott legyen a Rendszerváltók Fórumán, de szép videoüzenetben tett hitet a temesvári szellemiség mellett.

– Az RMDSZ háromszéki szervezete részéről két gesztus is elhangzott Tőkés László irányába. Hogyan értékeli e megnyilatkozásokat?
– A normalitás jelének tekintem a háromszéki elöljárók megnyilatkozásait. Remélem, nyilatkozatukat tettek is követik, hiszen sok a közös tennivalónk és nemcsak Háromszéken. A harminc év történelmi rálátást ad nekünk az akkori eseményekre: csakis az aktuálpolitikai érdekekből következő csőlátás meghaladásával szabad viszonyulni hozzá. Ezt várom el minden felelős politikustól, Klaus Johannis államelnöktől is. Ha megértette az idei elnökválasztás magyar üzenetét – a magyarok által többségben lakott régiók tömeges távolmaradását – akkor a Tőkés Lászlónak adományozott, majd az ország szégyeneként visszavett Románia Csillaga kalandos történetét is lezárhatná pozitív végkifejlettel. Tartozna ezzel nemcsak Tőkés Lászlónak, hanem a magyarságnak és Temesvár népének is. A 30 éves évforduló jó alkalom lett volna, de most csak annyira futotta, hogy végre érvényt szerzett a törvénynek és visszavonta a korrupcióért elítéltek kitüntetését.

– Több kelet-európai országból is érkeztek előadók, meghívottak. Ők miként tekintenek a romániai rendszerváltásra?
– Az Út a szabadság felé című nemzetközi konferenciánk megszervezésében partnerünk volt az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform. Ennek az egyre terebélyesedő európai mozgalomnak – amelynek kimondott célja, hogy a kommunizmus bűneit feltárja az egykori szovjet blokk országaiban – vezetőségi tagja Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt kül- és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője. Az ő munkáját dicséri a mintegy húsz neves politológus, történész és közéleti személyiség jelenléte. Igyekeztünk nemzetközi kontextusban is értékelni az 1989-es rendszerváltó esztendő történéseit, természetesen a romániai rendszerváltozást és külön Temesvár szerepét. Szakmai érveikkel, tényfeltáró előadásaikkal megerősítettek minket azon törekvésünkben, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

– Az emlékhét keretében fogalmazódott meg a kommunizmus bűneit feltáró és számon kérő nemzetközi bíróság felállítása. Ennek mennyi esélye van a megvalósítása?
– A javaslat ötletgazdája Tőkés László és a Temesvár Társaság néhány tagja, köztük Alexandra Răzvan Mihalcea ügyvéd. Mindaddig, amíg ez a testület nem jön létre és nem kezdi meg a munkáját – vagyis

nem zárhatjuk le a rendszerváltozást. Egyelőre nem sok esély mutatkozik rá. Az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform kiemelt feladata ez, és örülök neki, hogy itt is sikerült napirendre tűznünk.

– Temesvár polgármestere multikulturális városról beszélt. Temesvár szülöttjeként mennyire érzi a multikulturalizmus létezését a Bánságban?

A kommunizmus négy évtizedének asszimilációs politikája, a betelepítések, a bánsági németek tömeges kivándorlása és a rendszerváltozás utáni évtizedek „modellértékű” kisebbségpolitikája azt eredményezte, hogy a bánsági sokszínűség csak halvány foltokban van jelen. Az igazság az, hogy a kisebbségi nemzeti közösségek olyan arányban megfogyatkoztak, hogy nem jelentenek már veszélyt a 90 százalékot meghaladó román többségre. Tehát lehetnek akár nagyvonalúak is, a négynyelvű – román, magyar, német és szerb – településnév-tábla mégis több mint két évtizedes közdelem után került ki a város bejárataihoz.

– Táblát avattak a temesvári református gyülekezet egykori tagjának, Újvárossy Ernőnek emlékére. A temesvári események kapcsán hány magyar áldozatról tudnak?
– Újvárossy Ernő építészmérnök halálának körülményei máig tisztázatlanok. Az bizonyos, hogy halála a Szekuritáté lelkén szárad, és azt Tőkés László melletti kiállása okozta. Így lett ő tudomásunk szerint a ’89-es ellenállás első áldozata két hónappal a decemberi népfelkelés kitörése előtt. A temesvári forradalom áldozatainak nevét vizsgálva szinte látszik a város lakosságának akkori etnikai aránya. Így a magyar áldozatok száma körülbelül 10-re tehető, de van a halottak nevei között német és szerb hangzású is. Ez is bizonyítja: december 16-án a magyar református ellenállásból össznépi temesvári ügy lett felekezeti és etnikai hovatartozástól függetlenül.

– Mit üzen azoknak, akik 30 év távlatából kiábrándultak abból a rendszerből, ami három évtizede a kommunizmust váltotta Romániában?
– Ne adják fel a reményt, amelynek újjászületését hozta meg a temesvári forradalom. Őrizzenek meg minél többet abból a cselekvő hitből, amely harminc évvel ezelőtti közösségi újjászületésünk szabadító karácsonyán beleszabadított minket a rendszerváltozás folyamatába. Itt Temesváron és szerte Erdélyben. Ha 100 év után még megvagyunk, akkor biztos életképes nemzeti közösség vagyunk.