Petőfi Sándor jelenti Koltó múltját és jövőjét
Máramaros leghíresebb magyar települése Koltó. A Petőfi-zarándokhelyen az is helyi jellegzetesség, hogy az erdélyi magyar pártok felhőtlenül együtt tudnak működni. Az emberek abban reménykednek, hogy ezt nem fogja szétverni az önös politikai érdek.
A koltói Teleki-kastély kertjében nagy a sürgés-forgás. Csendes Lajos polgármester és a helyi tanácsosok traktor utánfutójára pakolják az épület körül kivágott fákat és bozótot, egy talajgyalu az építkezési hulladékot tolja nagyobb kupacba. A polgármesterrel a messze földön híres kastély bejáratánál találkozom, hogy „élőben” mutassa meg az 1760-ban befejezett műemléképület teljes felújításának munkálatait. Amihez hatodik nekifutásra sikerült pénzt pályázni. A harmadik mandátumának végéhez közeledő Csendes Lajost nem olyan fából faragták, hogy visszalépjen eredeti szándékától. A sikertelen romániai és magyarországi pályázatok után maga is rájött: ekkora összeget csak európai uniós forrásokból lehet előteremteni. Végül
több éves próbálkozás után a helyi önkormányzat elnyerte a kastély felújítására megítélt 1,5 millió eurós pályázatot.
A 2017-ben megítélt összeg körül azonban további bonyodalom született, miután az uniós iroda nem egyezett bele a tetőtér konferencia- és kiállítóteremmé történő átalakításába, lévén, hogy az eredeti kastélytervben ez nem szerepelt. Csak hát a 18. században teljesen más volt egy úri kastély szerepe, mint manapság. Fellebbezés fellebbezést követett, mígnem Bukarestben végül igazat adtak a koltói polgármesternek, aki korábban építőipari nagyvállalkozóként dolgozott, így könnyebben el tudta fogadtatni álláspontját egy műemléképület mai kihasználási lehetőségéről.
Az elnyert pályázat – amihez a helyi önkormányzatnak 2 százalékkal kell hozzájárulnia – most már a megvalósítás utolsó szakaszába lépett. Így ha minden jól megy,
jövő májusban ünnepélyes keretek között adják át az eredeti pompájában felújított kastélyt.
A földszinten a Teleki család történetét bemutató állandó kiállítás fogadja majd a látogatót, az első emeleten kap helyet Petőfi Sándor koltói tartózkodását és a költő életét megjelenítő kiállítás.
A Máramaros megyei faluban az 1950-es évektől működik a Petőfi Múzeum, amit az építési munkálatok idejére a szintén felújított, újjáépített művelődési ház egyik termébe költöztettek. A kiállítás eredeti anyaga azonban gyökeresen megváltozik: a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen megnyert magyarországi kormányzati pályázatnak köszönhetően a modern múzeumokra jellemző interaktív kiállítássá válik. A polgármester szerint e kapcsolat lehetővé teszi majd, hogy a koltói Petőfi Múzeum különböző időszakos kiállításoknak is helyet adjon.
Ahogy Csendes Lajossal végigjárjuk a hétvégén üresen álló épületet, a polgármester részletes bemutatója alapján megelevenedik minden helyiség új arculata. Mindennek megvan az eltervezett helye, úgyhogy akik az utóbbi időszakban megfordultak a rendszerváltás után egyre elhanyagoltabb épületben, azok nagyot fognak ámulni az ingatlan arculatán. Amely az elmúlt hetven évben gyakorlatilag minden szerepet betöltött, ami egy községi középületre hárulhat. A román hatóságok által 1939-ben távozásra kényszerített Teleki család a helyi polgármesteri hivatalra íratta a kastélyt, amely így megmenekült a teljes pusztulástól. De az új tulajdonosnak nem volt elképzelése arról, mi legyen az akkoriban még szépen karbantartott ingatlan sorsa. A háború végén székely menekültek húzódtak meg a falak között, a kommunizmus idején a termelőszövetkezet irodái, orvosi rendelő, művelődési ház, óvoda, tanítói lakás, raktár, illetve más hivatalok is működtek itt.
A múzeum úgy született meg az 50-es évek román proletárdiktatúrájában, hogy a máramarosi kommunista pártvezetőkkel sikerült elfogadtatni, hogy Petőfi nem „irredenta” magyar irodalmár, hanem a románok által is becsült legnagyobb magyar költő. Ez plusz biztonságot jelentett az épületnek, ami magyar szempontból zarándokhellyé tette a falut.
Az elmúlt évtizedekben Koltóra nemcsak erdélyi iskolások, hanem tömött buszokkal magyarországi vendégek is érkeztek.
A független polgármesterként tevékenykedő Csendes Lajos nincs könnyű helyzetben. 2004-ben a román Szakállas községtől népszavazás útján függetlenedő Koltón megválasztották az első RMDSZ-es polgármestert, aki 2008-as távozásakor katasztrofális örökséget hagyott hátra. Csendes Lajos és önkormányzati tanácsosai szerint adósságon kívül semmi nem maradt a községi hivatalban. A polgármesteri hivatalnak alkalmatlan, lerobbant épületet is bérelték, a rossz vezetés miatt pedig hamar kialakult a polgármester-menesztő hangulat. Mivel ezt az RMDSZ keretében nem lehetett megoldani, a községben megjelent az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), amely a következő választásokon a 11 helyi képviselőből már öt tanácsost juttatott be a helyi önkormányzatba, az RMDSZ pedig hármat, a többi román képviselő lett. A függetlenként induló Csendes Lajost pedig nagy többséggel megválasztották polgármesternek.
Azóta új lendületet kapott a Nagybányához közel fekvő, többségében magyar település:
Koltó és Katalin alkotja a két faluból álló községet, amely azzal hozott újítást az erdélyi magyar politikába, hogy az RMDSZ és a néppárt tanácsosai tökéletes egyetértésben dolgoznak, gyakorlatilag valamennyien a polgármester megbízható munkatársainak számítanak.
Noha a színes összetételű önkormányzat olajozottan működik, a megyei RMDSZ nem támogatja, hogy a helyi magyarság közös pártkoalíciós listán induljon. Helyette azt szorgalmazza, hogy a néppártosok is kérezkedjenek fel az RMDSZ községi választási listájára, ami az EMNP számára elfogadhatatlan. Úgy tűnik, az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor valamivel nyitottabb e témában, mert a Csendes Lajossal történt egyeztetés során ígéretet tett: támogatni fogják a község magyar lakosságának választási elképzeléseit. Egyelőre azonban ez még megyei szinten kérdéses. A független polgármesterként újrázásra készülő Csendes Lajos attól tart, hogy ha nem sikerül közös listán indítani a helyi magyarság képviseletét, akkor a község mintegy 40 százalékát kitevő cigányságot a román pártok ráveszik arra, hogy gyökeresen megváltozzon a helyi önkormányzat jelenlegi összetétele, és akár a magyar polgármesteri tisztség is elúszhat. Mint ahogy a megye másik magyar községében, Tiszahosszúmezőn is nagy esély van erre, miután a Magyar Polgári Párt soraiból korábban kinevezett alpolgármestert az RMDSZ távolította el peres úton állásából.
Az elmúlt 11 év azonban nemcsak koltói, hanem máramarosi magyar sikertörténet is. Miután a polgármester felismerte, hogy függetlensége miatt sok babér nem teremhet számára a kormánypénzek megpályázása terén, kizárólag európai uniós pénzekre összpontosított. Hamar rájött, ehhez tehetséges pályázatíró csapat és kitartás kell. E felismerés vezetett el oda, hogy a megyei községek közül szinte Koltó nyerte el a legtöbb uniós pénzt, ami több millió eurós beruházásokat jelentett a községben. Többek között új polgármesteri hivatalt építettek, amelyhez Csendes Lajos biztosította magánadományként a területet, és amit a község lakói jórészt közmunkában építettek fel. És ebből lett a baj, mert a megyei Számvevőszék 30 ezer lejre büntette a polgármestert a korszerű épület átadása után. Az eredeti román „leleményesség” szerint ugyanis
középület esetében nincs helye közmunkának: mindent közbeszerzés útján kell megrendelni és kifizetni.
Hiába érvelt azzal a helyi önkormányzat, hogy a megyei tanács által becsült összegnél mintegy 350 ezer euróval olcsóbban sikerült felépíteni és berendezni az épületet, mert a polgármestert mégis elmarasztalták. Sikertelenül pereskedtek: a polgármesteri hivatal minden szinten elveszítette a pert. De ez az „apróság” sem a polgármestert, sem a helyi tanácsosokat nem tántorította el a közmunkától, mert tudják: bármi csak úgy halad előre, ha ők és a falu népe is megfogják a szerszámok nyelét. Tisztában vannak azzal, hogy ha a Teleki-kastély körüli területrendezést nem végzik el helyi összefogással, arra már nem marad pénz a pályázatban.
Koltó község eddig összesen 11 uniós pályázatot nyert el. A legfrissebb „skalp” egy 1,2 millió eurós összeg, ami nemrég érkezett a polgármesteri hivatal számlájára. Ebből az uniós pénzből a község területén működő kisvállalkozókat tudják támogatni. „Az volt az elképzelésem, hogy a szürke- és a feketegazdaságot kifehérítsük. Az a kisvállalkozó pályázhat, aki mindent hivatalosan, azaz számlakötelesen végez, másrészt munkaerőt alkalmaz. Eddig 18 kisvállalkozó kapott egyenként 25 ezer eurót – többek között autójavításra, falusi turizmusra vagy lovagoltatásra. De van 100 ezer eurós pályázati kiírás is, ami már komolyabb pályázati iratcsomó összeállítását feltételezi.
– magyarázza a falu elöljárója.
A cigányságra is gondolva a polgármesteri hivatal célirányos pályázatokat nyújtott be az integráció elősegítésére, de ezek kimenetele már nem sikertörténet. A cigányság foglalkoztatását célzó próbálkozások felemásra sikeredtek. Ezért csökkentette le minimálisra a szociális segélyeket a polgármester, aki megüzente a kilincselő romáknak: ha valaki elutasított felkínált állásokat, egy évig legalább ne jöjjön újabb segélyért.
Nem jobb a helyzet a cigánygyerekek délutáni oktatására megpályázott összegek elköltésénél sem. A tanárok dupla fizetés ellenében sem vállalják a munkát, mert nem bírnak a gyerekekkel. A cigányok integrációja tehát az igen bőkezű uniós források ellenére is nehezen halad. A falubeli tanácsosok azt is nehezményezik, hogy évszázadokon át a magyar kultúrához tartozó cigány közösség az utóbbi két évtizedben külső román biztatásra hátat fordított a magyarságnak, és gyerekeit román óvodába és iskolába íratja. Ez teljesen megváltoztatta a helyi közoktatást, hiszen a polgármesteri hivatalnak a cigányok számára román iskolát és óvodát kellett berendeznie. Igaz, sok magyar szülő sem örülne annak, ha a magyar osztályokba cigányok is járnának, így a korábban évtizedekig közös magyar oktatás teljesen átalakult. A magyar óvodában 24 gyerek van, ami az utóbbi évek viszonylatában jobb arány, az elemi és a gimnáziumi osztályokban viszont már vannak összevont osztályok is. A polgármester újabban a cigányság soraiból kiválasztott személyes tanácsadója segítségével próbál hatékony módszereket kitalálni a cigány–magyar kapcsolatban.
A két magyar faluban 37 évet szolgáló Varga Károly református lelkész 2014-ben vonult nyugdíjba. Ma is rendszeresen visszajár Nagybányáról kedvenc falujába, ahova a helyi gyülekezet három jelentkező közül vejét, Ecsedi Árpádot hívta meg. Varga Károly az 1989 előtti évekről is mesél, amikor a falu országosan híres termelőszövetkezeti elnökének, Vincze Imrének köszönhetően a két magyar falut viszonylag békén hagyták a kommunista hatóságok. Sőt, az is érdekes történet, hogy
a helyi pártitkár orgonált a templomban, aki emiatt a vasárnapra kötelezően meghirdetésre kerülő pártgyűléseket az istentisztelet utánra időzítette.
A Máramaros megyei pártbizottság még az ilyen rebellis dolgokat is elnézte Koltónak, amelynek messze földön híres termelőszövetkezete olyan jövedelmező kisipari üzemágakkal rendelkezett, amelyek kiemelték a falut a környék román falvai közül. Ettől függetlenül persze a Szekuritáté emberei figyelemmel tartották a két falut, ahova elég sok magyar turista érkezett. De ahogy az egykori református lelkész fogalmaz, mégis engedték őket élni.
A falu volt Nagybánya zöldségellátó közössége, hiszen a Lápos menti kövér termőföldek ontották a jó minőségű mezőgazdasági terményeket. Az 1989 utáni rendszerváltás ezen a területen is mindent átalakított. Hiszen nemcsak a helyi zöldségekre nincs többé igény, hanem sokat változott a munkahelyek eloszlása is a környéken.
A globalizációval járó sok negatívum ellenére Koltó és Katalin ma is megmaradt olyan magyar szigetnek, ahonnan a szórványsors miatt mégsem költöznek el az emberek. Sőt, a megkérdezett helyiek szerint inkább az a jellemző, hogy a fiatal családok hazatérnek a szülői házba, és otthon teremtenek megélhetést maguknak.
Varga Károly szerint ma is jellemző, hogy nagyszülő, szülő és gyerek egy fedél alatt lakik, így mindenben segítik egymást. A helyi boldogulást az is elősegítette, hogy a polgármester szerint
az utóbbi évtizedben a községben mintegy 140 állást sikerült teremteni, ami megyei viszonylatban is kiemelkedő eredmény a mintegy ezer reformátussal rendelkező Koltón.
A sok kisvállalkozás mellett már kórház is működik a faluban, amit épp a polgármesteri hivatal hozott tető alá a környékbeli falvak ámulatára. Van tehát mire alapozni a Lápos-menti faluban, amely a Kárpát-medencében elsősorban Petőfi Sándor miatt híres, hiszen a költő legszebb szerelmes költeményei itt születtek Szendrey Júlia társaságában. E történelmi örökségre szeretne virágzó faluturizmust és gyökeresen megújuló faluképet kiépíteni a közösség jövőjét tervező helyi önkormányzat. Amelynek magyar tagjai abban reménykednek, hogy a józan emberi gondolkodás felülkerekedhet az önös politikai érdekeken.