Sajtóbrigantik
Sajtó és politika viszonya, újságírók és politikusok együttese olyannyira összetett kérdés, hogy nemcsak a nagyvilágban, de magyar nyelvterületen is egész irodalma van. A politikai vezércikket meghonosító, a szabad sajtó és a sajtószabadság terén bocsánatot nem ismerő Kossuth Lajostól a múlt század számos politikus-újságíróján keresztül megannyi példa mutatja, miként ötvözték sokan a két hivatást fel- és kihasználva ezeket különböző érdekek mentén.
Hellyel-közzel nálunk, Erdélyben is találunk a politikából a sajtóba vagy éppen innen amoda átvándorló eseteket: pártnak (is) dolgozó hírlapírókat, lapokban is közlő politikusokat, (rádiós) újságíróból pártelnökké, pártfőtitkárból (rádiós) újságíróvá lett „pályatársakat”. Mondani sem kell, mennyire szerencsétlen és kerülendő a két hivatás keverése, a média és a politikum világát átjáróháznak tekintő gyakorlat. Természetesen nem arról van szó, hogy az újságírónak ne lenne szabad kifejtenie politikai véleményét (természetesen véleményanyagban). A két hivatást, szerepet azonban szigorúan külön kell választani egymástól, hiszen a megszerzett mandátummal vagy tisztséggel járó politikai érdek összeegyeztethetetlen, összeférhetetlen a pártatlan, kiegyensúlyozott újságírás elvével. Nem véletlen, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete választások előtt arra kér valamennyi újságírót, hogy politikai szerepvállalása idejére függessze fel sajtós tevékenységét.
Nos, a közelmúltban éppen ennek az ellenkezőjére akadt durva példa Kolozsváron, ahol egy közismert újságíró sokak megdöbbenésére elszegődött a román Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Sőt központi rábólintással átvette a Kolozs megyei fiókszervezet irányítását is. Nem is ez lenne a legnagyobb baj, viszont a revolverújságírást magas szinten művelő Liviu Alexa – mert róla van szó – ezzel együtt nem hagyott fel az általa alapított hírportálok és tévécsatorna irányításával, hanem a közönséget hülyének nézve elkezdte bizonygatni: politikai szerepvállalása ellenére médiacsoportja megmarad függetlennek, objektívnak. Beosztottjai pedig azt közölnek, amit akarnak. Aminek természetesen az ellenkezője igaz: az Alexa-csoport a lehető legádázabb támadásba lendült a PSD ellenfeleivel, sőt az újságíróból politikussá lett médiamogul pártbeli – többek között az ejtőernyőzését kifogásoló – kritikusaival szemben. Az alaptalan vádaskodásai, rágalmazó írásai miatt a bíróságon többször elmarasztalt médiavállalkozó aztán azzal éli ki magát, hogy ellenlábasait „politikai k*rváknak”, sajtócsöveseknek nevezve gyalázza, miközben önmagát természetesen szuperújságírónak, illetve a PSD megmentőjeként láttatja.
És hogy az örök tanulságokon kívül mi közünk ehhez nekünk, magyaroknak? Hát az, hogy a szakmát amolyan botránykeverésként és sárdobálásként gyakorló Alexa nem is olyan régen még „megmenteni” akarta a – szerinte – a magyar állam által „megvásárolt” kolozsvári, erdélyi magyar sajtót, és a kincses városban beindított egy magyar nyelvű hírportált. A nagy akarásnak és fogadkozásnak azonban nyögés lett a vége, az internetes oldal szánalmas román cikkek fordításai csupán.
Nemzetiségüktől függetlenül Isten óvjon olvasót, szavazót az ilyen újságírópolitikusoktól!