Baricz Gergő mindenért hálás, ami segítette

2019. október 16., 07:06

Az X-Faktoros szereplést követő időszakban jött rá igazán, mennyire szereti a zenész létet Baricz Gergő. A borzonti születésű, Budapesten élő énekes eddigi pályafutásáról, alkotási folyamatáról és a feltörekvő zenészek érvényesüléséről beszélt lapunknak. 

Baricz Gergő több együttes tagjaként is színpadra lép Kárpát-medencei koncerteken Fotó: Haáz Vince

– Blind Foxes, Loyal, Póka–Tátrai reGeneráció, AC/DC tribute zenekar – hogy csak néhány együttest említsek, amelynek tagja vagy. Milyen út vezetett a gyergyószentmiklósi gimnáziumtól a telt házas koncertekig?

– Ezt egy véget nem érő útnak nevezném. Ha most sótlan viccel ütném meg a hangot, akkor azt mondhatnám, a „négyesen” jöttem Budapestre, és ehhez hasonlóan volt „izgalmakkal teli”, zsúfolt az út, de nem garantálva a megérkezést. Igazából még mindig úton vagyok, és remélem, hogy úton leszek továbbra is.

– A magyarországi tehetségkutatók mennyiben segítettek zenei pályafutásod elindításában és előrevitelében?

– Még nem voltam teljesen eltökélt, amikor ezt az utat választottam. A tehetségkutatót követő időszakban jöttem rá igazán, mennyire szeretem ezt a világot. És itt nem a bulvár, illetve magamutogatós részéről beszélek, mert az szánalmasan bugyuta oldala e létformának, hanem magáról a zenész létről. Megismertem sok jó muzsikust, és egyre nagyobb lett bennem a vágy, hogy igazán közéjük tartozzak. Mivel a dolgok alakulásával jórészt elégedett vagyok, mindenért hálás vagyok, ami ide vezetett.

– A 2011-es X-Faktorban elért harmadik helyezést követően megjelentek első dalaid, majd 2012-ben Némán állni című nagylemezed. Mennyit változott az alkotási folyamatod, a szerzemények dinamikája és tematikája?

– Megjelent a vágyakozás bennem az igazi zenészlét iránt, és ezzel az a felismerés is megszületett bennem, hogy ezért áldozni kell. Kevésnek találtam magam erre, ezért szegődtem el a kőbányai zenei stúdióhoz, hogy egy „hályogkovács celebnél” azért kicsivel többé váljak. Ez idő alatt nem igazán alkottam. Beszippantott az új környezet, amibe rendesen beleágyazódtam. Sok ismeretre tettem szert, ezért jobb dalszerző vagyok, mint voltam. Nagyobbak is az elvárásaim magammal szemben, így nem nevezhetem magam termékeny szerzőnek.

– Tavaly Szálinger Balázs Bodzaforduló című versét zenésítetted meg. A József Attila-díjas költővel való beszélgetéseidből pedig még 2013-ban összeállt a Rés a fejben című kötet.

– Balázzsal a kötethez fűződő munkák során jó barátságba kerültünk. Ismeretségünk óta már zenésítettem meg más költők verseit, de nála úgy éreztem, még adós vagyok ezzel. A Bodzafordulóval törlesztettem. Visszaemlékezve, a kötet megírása izgalmasabb volt számomra, mint maga a kiadvány, de végül megjelent egy könyv rólam. Egy plecsninek nem volt rossz.

– Jelenleg hol és hogyan tud a legjobban érvényesülni egy feltörekvő zenész?

– Ez nagyban függ attól, hogy az ember mit akar elérni. Aztán a cél szentesíti az eszközt. Érvényesülni lehet vlogon, kocsmákban, tehetségkutatókon, iskolával, iskola nélkül, gyakorolva, merészen, nagybácsi pénzén vagy garasokból. Szerintem az elszántság és a céltudatosság a fontos.

– Egy 2017-es interjúban azt nyilatkoztad, hogy előbb-utóbb vissza akarsz térni Erdélybe, gyermekeidet itt szeretnéd felnevelni, mert ezt érzed feladatodnak. Milyen terveid vannak még Budapesten, mit szeretnél mindenképp megvalósítani?

– Azt szeretném, hogy egyik reggel majd úgy keljek fel: ez az ember most már hazamehet!

– Az erdélyi közönség hol találkozhat veled legközelebb, illetve mikor számíthat új zenemű megjelenésére?

Két együttestől is várhatóak új megjelenések, és ezen kívül még van egy projektem, amelyen dolgozunk, ott is akad majd hallgatni való. Úgy tűnik, sokat hoz majd az új év.

Bede Laura