Somogyi Botond 2019. október 12., 11:18

Kinek kellene szégyellnie magát?

Gyalázatos, elképesztő! Szégyelljék magukat! – olvastam múlt héten egyik magyarországi portálon. A szerkesztők a Hosszú Katinka kolozsvári látogatása alkalmával szervezett úszógálán történtekről mondták el véleményüket. Természetesen a cikkhez még többen fűzték hozzá gondolataikat – nem éppen szalonképes megjegyzésekkel. S néhol ez történt az erdélyi közösségi médiában is. Ugyanis a kolozsvári Hațieganu-parki uszodában a felszólalók nem voltak képesek magyarul szólni a jelenlevőkhöz. Ami részben igaz is. De csak részben. Merthogy az ördög mindig a részletekben rejlik, vagy másképpen fogalmazva: az igazság mindig középen van.

Miről is van szó? A két héttel ezelőtt tartott Univer 24–Az úszás ünnepe nevű úszógálán a felszólaló magyar hivatalosságok – természetesen Hosszú Katinkát kivéve – valóban románul beszéltek az uszodában összegyűlt személyekhez. (Csak halkan jegyzem meg, hogy a kihangosítás oly gyatra volt, hogy a lelátókon senki semmit nem értett meg.) A gyalázkodásnak viszont még sincs helye. Egyrészt azért, mert Oláh Emese, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, illetve Boros-Bálint Julianna, a BBTE Testnevelési Karának magyar dékánhelyettese magyarul is üdvözölte – igaz, nagyon röviden – az olimpikont és a közönséget. Másrészt – és ez sokkal lényegesebb – nem is tehettek mást. Nem azért, mert Romániában vagyunk, nem azért, mert a román sajtó is jelen volt, s még csak nem is azért, mert az uszodában – ha nem is sokan, de – románok is voltak. Bár nyilván ezek sem elhanyagolandó szempontok. Hanem azért – és ezt nyilván sokan nem tudták –, mert az Univer cég romániai vezetősége elsősorban románul akart kommunikálni. Kezdve azzal, hogy az eseményt először a román médiában hirdették meg, a magyar sajtó sokáig nem tudott róla, vagy ha tudott, akkor azt csak a román médiából. Még a Hosszú Katinkával való közönségtalálkozóra is kérték a román tolmácsot (amúgy egy román sem volt a teremben). Azt gondolhatták, hogy ha Romániában szerveznek eseményt (az Univer először hozta a gálát Erdélybe), akkor itt először románul kell kommunikálni, és többnyire a románok fognak érdeklődni az úszósztár iránt. Nos, nem így történt. A románokat egyáltalán nem érdekelte, hogy Hosszú Katinka Kolozsvárra érkezett-e vagy sem. Részben azért, mert magyar, részben azért, mert a román úszósport már rég nem az, ami volt 2004-ben, amikor Athénban Camelia Potec olimpiai aranyat nyert.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az úszógála nem közéleti esemény volt – bár nyilván sokan annak gondolták –, hanem egy magántőkéből működtetett cég saját rendezvénye. Persze egyértelműen állíthatjuk: gondolniuk kellett volna, hogy ha ilyen jellegű szupersztárt hoznak Kolozsvárra, akkor a magyar emberek nem egy cég termékének a reklámozását látják az egészben, hanem annál sokkal többet. De hát éppen ez volt az egyik hiba. Mint ahogy az is, hogy az esemény reklámozását csupán az utolsó métereken kezdték meg. No meg az, hogy a román kommunikációt tolták előtérbe. És persze arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a Katinkával való közönségtalálkozót – amelyről megint csak keveset lehetett olvasni, tudni – regisztrációhoz kötötték. Ezért is történhetett meg, hogy egy 50 ezres magyarságú város nem tudott megtölteni egy kevesebb mint 150 férőhelyes dísztermet. Szerintem inkább ez volt szégyenletes. Bár a magyar közönség irányában mutatott kommunikációhiány valószínűleg a jelenlétet is befolyásolta.

Remélhetőleg a hibákból mindenki tanult, a szervezők és a magyar nyelvű média egyes képviselői is. S ha jövőre ismét Kolozsváron rendezik meg az úszógálát, akkor minden sokkal gördülékenyebben fog működni.