Báthory István fejedelem és király nyomában Szilágysomlyón
A Zilahtól 25 km-re fekvő Szilágysomlyó egybeforrt a helység legismertebb szülöttjének, Báthory Istvánnak a nevével. Emlékére hosszú évek óta fesztivált rendeznek a városban. Idén Jerzy Popiełuszko lengyel katolikus vértanú emlékére avattak kopjafát.
A Kraszna partján fekvő szilágysági kisvárosban sok minden emlékeztet a fejedelemre, így nem csoda, hogy a szeptember 27–29. között lezajlott fesztiválon sokszor elhangzott: Szilágysomlyó legismertebb szülöttje Báthory István. Erdély fejedelme és Lengyelország királya Somlyó várában született 1533. szeptember 25-én. Bölcsője itt ringott a Kraszna-parti településen, a Magura aljában, ahol a 16. században már állt a Báthory család vára. Miután az 1600-as évek derekán Nagyvárad török kézre került, a somlyói vár végvárként működött, és a fejedelem zsoldosai laktak benne.
Az évtizedek során a vár vesztett jelentőségéből, így az 1711-es szatmári béke után a katonaság élelmiszerraktárként használta. Az épület állaga a századok folyamán folyamatosan romlott, számos épülete hiányzik már. A vár kertjében állították fel a turulmadaras emlékoszlopot az első világháborúban hősi halált halt szilágysomlyóiak emlékére, ezt 1990 után átalakították, most román függetlenségi emlékmű. A kommunizmus idején Szilágysomlyó legjelentősebb műemlékegyüttesének területén vendéglő és nyári kert működött, gyakorlatilag senkit sem érdekelt a vár és a birtok sorsa. A rendszerváltás után a helyi magyar értelmiség által 1992-ben létesített Báthory István Alapítvány egyik céljának jelölte meg a vár megőrzését.
A rendszerváltás után a városka magyar lakói már tervezgették, hogy valamilyen formában emlékezzenek meg híres szülöttükről.
1993 elején megszületett az elképzelés, hogy a római katolikus templom falára helyezzenek el kétnyelvű feliratot. Őszire azonban ebből az aprónak tűnő gesztusból születtek meg a Báthory Napok az alapítvány szervezésében.
Akkor a rendezvények keretében Báthory István-emléktábla avatására is sor került Tempfli József és Tőkés László püspökök jelenlétében.
Báthory személye Szilágysomlyón megerősítette a lengyel–magyar–román barátságot is, ennek ellenére a kezdeti időkben a román városvezetés azt is elvárta volna a szervezőktől, hogy minden beszéd, pohárköszöntő szövegét előbb románra fordítva nyújtsák be engedélyezésre. Azóta persze nagyot változott a helyzet: 2017-ben már magyar, lengyel, román zászlók lobogtak egymás mellett a városháza homlokzatán. A kétnapos rendezvény ötnapos fesztivállá nőtte ki magát: mellé állt a polgármesteri hivatal, a városi tanács, illetve a fesztivál szervezésében részt vállalt a Turisztikai Információs Iroda is.
Idén szeptember 28-án a polgármesteri hivatal dísztermében rendeztek ünnepélyes fogadást. Ebből az alkalomból testvérvárosi nyilatkozatot írtak alá a lengyelországi Chchow és Szilágysomlyó városai között, román és lengyel katonai egységek részvételével.
Korabeli ruhákban járták be a város utcáit a középkori felvonulás résztvevői.
A dobszóval kísért felvonulás a Báthory-vár udvaráról indult, majd egy kiadós körsétát követően ugyanoda tért vissza. A felvonuláson romániai, lengyelországi és magyarországi hagyományőrző csoportok vettek részt. A menetben előkelő helyet kapott a lengyelországi Krosno város Portius Társaságának adománya, a somlyói születésű királyt ábrázoló festmény is.
A várostrom minden évben a fesztivál leginkább várt eseménye, remek szórakozást, ugyanakkor történelmi leckét is nyújt kicsinek és nagynak egyaránt. Ilyenkor szép számban kivonulnak a város lakói, hogy „szurkoljanak” Báthory hadainak, hogy legyőzzék a törököt! Remekül koreografált párbajban dőlt el az idén, hogy a keresztények győztek az ellenség felett, és a vár nem esett az ostrom áldozatává. A harcot zeneszó követte: este a városi kultúrházban A fejedelmi udvar zenéjétől a rockoperáig című zenés kalandozáson vettek részt az érdeklődők, a műsort a Nyírbátori Fúvószenekar mutatta be Fazekas Mihály vezényletével.
A Báthory Fesztivál programjában egyebek mellett kiállításmegnyitó, díszoklevelek átadása, középkori harcászati bemutató a Vörös Oroszlán Lovagrend csapat részéről, anyanyelvi és egyéb játékok, óriás-társasjáték, könyvturi is szerepelt. A római katolikus közösségi házban pedig kétnapos pedagógus-továbbképző tanfolyamot szerveztek.
A magyar–román–lengyel barátság jegyében a Magyar Ház udvarán avattak kopjafát Jerzy Popiełuszko lengyel katolikus pap, vértanú emlékére. Az emlékoszlopot a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület elnökének, Okos Mártonnak a kezdeményezésére állították.
Az emlékoszlop avatásán a helyi elöljáróságok mellett a lengyel állam is képviseltette magát. „A nyolcvanas évek első felében követtem a Szabad Európa rádión Jerzy Popiełuszko küzdelmét. Halálhíre mélységesen megdöbbentett. Tehetetlen elkeseredésemben akkor megfogadtam, hogy egyszer majd Erdélyben emléket állítunk neki. Mert ő a mi mártírunk is, helyettünk is küzdött. Most jött el az ideje. A kopjafával egyben szeretném felhívni a figyelmet Pálfi Géza katolikus papra is, aki szintén 1984-ben lett mártír, a Szekuritáté mártírja. Őt is megilleti a boldoggá avatás” – nyilatkozta az Erdélyi Naplónak Okos Márton, aki a kopjafánál arra kérte a jelenlévő lengyel, magyar és román résztvevőket, hogy imádkozzanak és tegyenek meg mindent azért, hogy Pálfi Géza is mihamarabb a Boldogok közt legyen, ha már a pápalátogatás jelszava: járjunk együtt. Okos Márton hozzátette: bár Popiełuszko és Pálfi nem ismerték egymást, de hitben, szeretetben együtt jártak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy együtt jártak az istentagadó kommunista diktátorok is: Ceauşescu és a szükségállapotot bevezető lengyel Jaruzelski. Okos szerint „a 20. század a gyűlölet százada volt, amikor minket, közép-európaiakat hol Berlinből, hol pedig Moszkvából ugrasztottak egymásnak a nagyhatalmak. A tanulságot levonva a 21. századnak a kölcsönös megbocsátás és építkezés századának kell lennie”.
A Báthory Feszt szeptember 29-én vasárnap szentmisével ért véget a római katolikus templomban, majd az ünneplők a hagyományhoz híven megkoszorúzták Báthory István szobrát.
Jerzy Popiełuszkót, a varsói Kosztka Szent Szaniszló egyházközség káplánját a lengyel kommunista államhatalom ügynökei gyilkolták meg 1984. október 19-én. A pap többször felemelte a szavát a rendszer ellen, miközben kiválóan képviselte egyháza erkölcsi és társadalmi hitelveit. Tanításait a Szabad Európa Rádió is sokszor közölte és a Szolidaritás híve volt. Amikor felszólalt az államhatalommal szemben, amiért az el akarta rendelni a feszületek eltávolítását az iskolákból, és emiatt támadások érték, II. János Pál pápa személyes ajándékának elküldésével köszönte meg helytállását. Prédikációi és népszerűsége miatt az államhatalom folyamatosan figyelte tevékenységét, amiről úgy ítélték meg, hogy a rendszer számára veszélyessé vált. 1984. október 19-én a pap Bydgoszczból tartott hazafelé, amikor autóját saját járművük műszaki hibájára hivatkozó ismeretlenek állították meg. Ezt követően elrabolták, agyba-főbe verték, megkötözték, majd egy követ kötöttek a lábára és a Visztula folyóba dobták. Az egyértelműen politikai megrendelésű gyilkosság egész Lengyelországban felzúdulást váltott ki. Temetésén 1984. november 3-án több mint negyedmillió ember jelent meg, köztük a Szolidaritás vezetője, Lech Wałęsa is.