A basáskodó Báthory Gábor

A trónról letaszított Rákóczi Zsigmond helyébe kerülő Báthory Gábor Erdély rémálma lett. Az üres államkassza ellenére nagy lábon élő fejedelem saját polgárait zsarolta és fosztogatta, hogy fenntarthassa fényűző életmódját.

(folytatás a 36. lapszámból)

Báthory Gábor trónra lépése után azzal lepte meg kortársait, hogy a két román vajdaság ellen háborúra készült. Uralkodásának első hónapja után bizalmasát, Kendi Istvánt puhatolózni küldte a havasalföldi helyzetről. Weiss Mihálytól, a nagy tekintélyű brassói főbírótól, a vajdasági ügyek szakértőjétől érdeklődött, hogy el tudná-e űzni a hatalomból Radu Şerban havasalföldi vajdát. A tudós főbíró határozottan eltanácsolta a háborútól azzal, hogy „jobb a biztos béke egy remélt győzelemnél.” A szász városatya tanácsát azonban nem hallgatta meg. Titkos követek utaztak Gyulafehérvárról Moldvába, ahol a fejedelemasszonyt a havasalföldi vajda elűzéséhez kellett megnyerniük. Ieremia Movilă özvegye hajlandó volt a vállalkozásra. Az erdélyi fejedelmi tanács a havasalföldi hadjáratot azonban megakadályozta, az 1608. májusi tanácskozáson a fejedelem tervét leszavazták.

A tizenhárom éves Constantin vajda Moldvában Báthory Gábor hűbérese lett, aki az 1608. július 18-i szerződés szerint évi nyolcezer forint adót fizetett az erdélyi fejedelemnek.

Radu Şerban 1608. május 31-én tette le a hozzá érkezett erdélyi követek előtt a hűségesküt. Báthory végül háború nélkül is elérte azt, amit akart, azonban a hadviselés más célt szolgált volna. A fejedelem nem látott más esélyt a hajdúkérdés rendezésére: számára egyszerűbb lett volna a hajdúkat a román fejedelemségek elleni háborúban foglalkoztatni, mint rengeteg idő és pénz feláldozásával végleges lakóhelyet biztosítani letelepítésükre.

A hajdúkérdés rendezésének ötlete azonban olyan helyről jött, ahonnan Báthory nem is remélte. Mátyás főherceg 1608 tavaszán érdeklődni kezdett a hajdúk iránt. Amikor számára világossá vált, hogy bátyját, Rudolf császárt békés úton nem tudja a hatalom átadására szorítani, a fegyverekhez folyamodott. 1608. február 1-jén szövetséget kötött a királyságbeli és az ausztriai rendekkel a bécsi és a zsitvatoroki békék végrehajtására. Összefogásuk Rudolf császár ellen irányult. Ezt követően március 27-én megerősítette a hajdúkat a Bocskaitól nyert szabadságaikban, majd hatezret közülük április 19-én zsoldjába fogadott. Így csupán háromezer hajdú maradt Báthory Gábor szolgálatában.

A hajdúk Mátyás főherceget hozzásegítették a magyar királyi hatalom megszerzéséhez.

A sereg rajtuk kívül a magyar, az osztrák és a morva rendek felkeléseiből és a végvári katonaságból állt. Mátyás ezzel a sereggel ment Prága alá, hogy Rudolf császárt megfossza hatalmától. A háború elkerülése érdekében a császár és a főherceg tárgyaláson döntött a Habsburg birodalom országainak sorsáról: Rudolf csupán a császári címet, Csehországot és Tirolt tartotta meg, és lemondott a magyar koronáról. Mátyás főherceg előtt megnyílt az út a magyar királysághoz. A koronázás előtt azonban rendeznie kellett Erdély és a hajdúság ügyét. A fejedelem és a főherceg biztosai 1608 nyarán kezdték meg tárgyalásaikat és sikerült viták nélkül megegyezniük. Az augusztus 20-án aláírt két szerződés a királyi Magyarország és Erdély kölcsönös segítségnyújtási kapcsolatát foglalta magába.

Báthory Gábor fejedelemségének elismeréséért Bethlen Gábor utazott Konstantinápolyba. Augusztus közepén jött a híre, hogy feladatát sikerrel teljesítette. Mégis csupán november végén érkezett haza Erdélybe a Portáról jött követtel együtt. Meghozták a beiktatás hagyományos kellékeit, a zászlót és a kardot, valamint a díszes okiratot, amelynek értelmében a szultán Erdély adóját három évre elengedte, és megerősítette Báthory Gábort Erdély fejedelmi trónján.

Báthory sok tanácsadóval vette körül magát. Egy részüket a Szapolyaiak kora óta Erdélyben szereplő családok tagjai alkották. A belső tanácsadók másik csoportját a Báthoryak uralma alatt vezetővé vált családok alkották. A két csoport közötti versenyt kiélezték a tizenöt éves háború eseményei: Báthory Gábor rokonai az 1594-ben felszámolt törökös ellenzékhez tartoztak, akárcsak az akkor lefejezett Kendi István családja is. Báthory hívei között egyesek a Habsburg érdekeket szolgálva, Basta generális seregében harcoltak, mások Mihály vajda embereként voltak ismertek. E csoportok között vallási különbségek is léteztek, amelyek gyakran éket vertek közéjük.

A fejedelem szeszélyesen osztott birtokokat. Az érdem és az adomány között sohasem volt összefüggés.

Számára sok rosszindulatú mendemondát szereztek az ajándékok, ami a vezető elitben állandósította a gyanakvás légkörét. Báthory könnyelműsége a végletekig fokozta a politikai ellentéteket. Szeretőjévé kényszerítette számos bizalmi emberének feleségét, ezért a tanácsúri méltóságban ülő urak feleségeit gyakran az uralkodói kegy megszerzőiként emlegették.

Báthory Gábor és a székelyek
Báthory Gábor igénybe vette a székelyek hadi erejét. Cserében a székelyek mintha elfeledték volna a Báthoriaktól elszenvedett sérelmeiket és szívesen szolgálták az új fejedelmet. Uralkodása elején Kászonszék lakosait fölmentette a hadviselés alól a moldvai határszéli utak és ösvények őrzése fejében. Az 1608. szeptemberében megtartott országgyűlésen törvényt hozatott arról, hogy aki a székelyek közül jobbággyá lett, azt szabadítsák fel, hogy hadban szolgálhasson, és ha újra jobbágyságra adná magát, halállal bűnhődjék. A székelyföldi jobbágyok számbavételére általános vizsgálatot rendelt el. A fejedelem arról is döntött, hogy ezentúl nemes vagy lófő szabad székelyt jobbággyá tenni ne lehessen.
Bőkezű adományozásával odáig ment, hogy a háromszéki lófőket Brassó ostrománál tanúsított szolgálataikért kivette a törvényes teherviselés alól. Ezt a többi székely sérelmesnek tartotta, és panaszukkal az országgyűléshez fordultak. A rendek 1612. május 12–25. között megsemmisítették a háromszéki lófőknek adott fejedelmi adómentességet.
Báthory a székely városoknak is számos kiváltságot adott. Védelmezte és visszaállította régi jogaikat pereskedéseik kapcsán is. Az 1609. májusi országgyűlésen törvényt hozatott, hogy a székelyeket ne idézzék mindenért a királyi táblára, hanem a széki központokon perlekedjenek ellenük. Ezt a rendelkezését megújította az 1610. szeptemberi országgyűlés is.

A fejedelem végigudvarolta az urak kastélyait és végigmulatózta a városokat is. Kolozsváron tartotta húga menyegzőjét, óriási pazarlással Szebenben fogadta az athnamét hozó portai követet, de Brassóban is sokat mulatozott. Mindig kifürkészte, hol van még pénz a hosszú háborúsorozatban legyengült fejedelemségben. Felderítette a gazdasági erőforrásokat, de képtelen volt arra, hogy ezeket értelmes gazdaságpolitikával hatalma támogatására fordítsa.

Egy középkori fejedelmi zsarnokként fosztotta ki a polgárokat: rendszeres adóztatás helyett szeszélyes látogatásaival felélte készleteiket. Viselkedésével maga ellen fordította Erdély polgárságát.

A városok elleni támadásra régen készült. Nagy ősét, Báthory István királyt idézve emlékeztetett a régi mondásra: „ha valaki Erdélyt bírni akarja, Szeben városának kulcsait vegye zsebébe és úgy bírhatja a szászokat”. Míg azonban István király kiváltságaikat támogatva állította maga mellé a szász rendeket, Gábor a lerohanásukat tervezte.

Báthory Gábor 1609. június 14-én Moldvába küldte a vajdaságok erdélyi szakértőjét, Weiss Mihályt azzal a megbízatással, hogy a nem egészen egy esztendeje aláírt szerződés okmányait visszahozza és a Moldvával folyó erdélyi kereskedelmet felmondja. Az okot az adó elmaradása jelentette. Weiss főbírót a megbízás kellemetlenül érintette, hiszen mondvacsinált ürügyet kellett Jászvásárban előadnia, mivel az adó kifizetésének időpontja még nem járt le. A főbíró nem mert szembemenni a fejedelemmel, ezért a csendes ellenállást választotta. A kívánt okmányok nélkül jött haza, de a gyermek vajda ígéretével: amint lehet, küldik az adót.
November 1-jén meg is jött Moldvából a követ, aki azonban csak Moldva rémületét tolmácsolta, a teljes adót nem tudta behozni. Kétezer forintot küldtek vele, meg egy lovat és egy kecskét ajándékképpen. A fejedelem a csekélyke pénzt szinte a követ arcába vágta, csupán a szegényes ajándékot tartotta meg. A követet fogságba vetette, amíg a szövetséglevelet vissza nem kapja. Háború mégsem lett a dologból, mert a moldvaiak – negyven ajándék kecske kíséretében – a szövetséglevelet elküldték Erdélybe.

(folytatjuk)