Az esztétikum keresésének alárendelt művészet – beszélgetés Zilahi Nono grafikusművésszel, reklámgrafikussal

Nánó Csaba 2019. szeptember 29., 15:00

Az 1990 után született fiatal művészgeneráció tagja. Londonban kiválósági diplomát szerzett, alkotásai egyéni látásmódról árulkodnak. Grafikusi tevékenysége mellett Zilahi Nono egyesületet vezet, verseket ír és a magyar népviseletet tanulmányozza.

Zilahi Nono grafi kusművész és reklámgrafi kus az 1990 után született művészgeneráció tehetséges alkotója Fotó: Essig József

– Családi vonás a művészetek szeretete?
– Léleksimogató lenne azt mondani, hogy nálunk családi vonás a művészetek szeretete, de ez a kijelentés részben ferdítené a valóságot. Szüleim realista gondolkodású és racionalista beállítottságú emberek. Édesanyám magasra ívelő jogászi karriert futott be, míg édesapám a világtengereket járta hivatásos fedélzeti tengerésztisztként. Azonban

anyai nagymamám évtizedekig az kolozsvári Írisz-telepi porcelángyár festődéjében élte ki művészi hajlamát, majd elvégezte a Népművészeti Iskolát is.

Nem sokkal később, még születésem előtt, betegség vetett véget művészi képességének, így tudását nem tudta átadni, viszont tőle örököltem a művészi vénát. Ő a motivációm egyik alanya és elsőként vele osztom meg sikerélményeimet.

– Mikor és kinek a biztatására határoztad el, hogy erre a pályára lépsz?
– Anyai nagyszüleim már kis korom óta támogatták  képzőművészeti érdeklődésemet. Egy gyerekkori baleset ágyhoz kötött, annak eredményeként kezdtem el kibontakoztatni rajztudásom. Akkor kezdtem elmélyülni a művészeti anatómiában.

Egy hónap alatt több mint 300 tanulmányszerű vázlatot, rajzot készítettem. Nagytatám mindig lelkesen támogatott, buzdított, minden eszközt biztosított a tanulmányaimban való jó előmenetel céljából.

Ma is őrzöm a tőle kapott első állványomat és rajztáblámat. Valójában külső és belső tényezők tömkelege vezetett a művészet „művelésének” feladatára. Rendületlenül hiszem és vallom, hogy minden sorsszerű.

– Szeretsz írni is, verseidet több kiadvány közölte. Mi volt előbb: a toll vagy az ecset?
– Azonos idősíkban jelentkezett érdeklődésem az ecset és a toll iránt. A ceruza szinte állandó használata, valamint a rímelő szavak, rövid, dallamos, limerick-szerű mondókák kitalálása már kisgyerekkorom óta művészi hajlamomról árulkodtak. Szüleim minden igyekezete ellenére művésszé fejlődtem.

 – Az 1990 után született művészgeneráció tagja vagy. Mennyire tudjátok értékelni elődeitek munkáit, akik rengeteg megszorítás között alkottak annak idején? Mennyit lehet az idősebb generációktól tanulni?
– A új művészgeneráció sarjaként tisztelem és nagyra értékelem elődeim munkásságát. Elődeink, akik rengeteg megszorítás között alkottak, megalapozták számunkra azt a  képzőművészetet, amelyre a mi művészgenerációnk egy újabb nemzedék képzőművészetének alapköveit rakhatja le biztos támpontot képezve az utókor művészei számára.

– Kik a példaképeid a képzőművészetben, az irodalomban?
– A költészetben példaképeim a magyar, illetve francia impresszionizmus és szimbolizmus kimagasló alakjai: Ady Endre, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud, valamint Charles Baudelaire. A képzőművészet terén mintaképem a szecesszió és szimbolizmus művésze, Gustav Klimt, valamint az absztrakt expresszionista művész, Jackson Pollock és a magyar hiperrealizmus mestere, Sándorfi István.

– Létezik „művészi szabadság”?
– Lényegében a művészet az esztétikum keresésének, felismerésének van alárendelve. A művészeti alkotás születésének, megvalósításának folyamatában megnyilvánul a tökéletességre való törekvés. A művész mindenben illetékes, aki az információs szféra és társadalmi technikák minden lehetséges elemét is alkotó módon használhatja.

A műalkotás a művészi korlátlan szabadság és a művész ihletett állapotának gyümölcse.

A szabadság érzékelhető a hagyományos művészeti technikák ötvözésében vagy az ezektől való elrugaszkodásban, de jelen van a műfajok közötti átjárásokban is. A klasszikus művészeti ágak skálája elképesztő ütemben szélesedett. A technikai fejlődés számtalan, eddig ismeretlen felületen ad lehetőség új irányzatok kibontakozására a képzőművészek számára.

– „Grafikusművészként egyéni képzőművészeti tárlataimmal szeretném a néprajzi értékek felé terelni a figyelmet, főként Erdély tájegységeinek különböző népviseleteire” – nyilatkoztad. Kolozsváriként honnan az érdeklődés a népi értékek iránt?
– Nemzeti identitástudatunk erősítéséhez számos értékünk hozzájárul, így az erdélyi népművészet is részét képezi az összmagyarság értékeinek. A népviselet különleges színgazdagságában, díszességében felismertem az esztétikumot. Ezért sajátos módon igyekszem megörökíteni régi fényképek feldolgozása, majd festménnyé vagy grafikává alakítása által.

Számomra példaértékű nemzeti szimbólum a magyar hímzés, a magyar varrottas.

Anyai ágon elődöm, Vince Zsebe Kata, a legismertebb kalotaszegi íróasszony a kalotaszegi hímzés motívumvilágát örökítette meg. Én pedig a képzőművészet terén igyekszem alkotásaimmal visszahozni a köztudatba és népszerűsíteni a magyar cifrát, hiszen nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem hagyományaiban is!

– Hungarikum című kiállításod egyéni látásmódról árulkodik. Hogyan találtál rá erre, illetve milyen technikákat használsz? 
– Grafikusművészként vallom, egy sikerült alkotás elkészítéséhez több tényezőt szükséges figyelembe venni: a téma és a különböző technikák közötti összhangot, a téma kifejező megjelenítését. De igazán jelentős szereppel a képi összhatás bír. A Hungarikum, illetve a Magyar Folkpanoráma című tárlataimra munkáimat nem csupán  hagyományos  grafikai  technikákban készítettem el. A linóleummetszetek, tusrajzok, pasztellek és szénrajzok mellett fellelhetőek akril-, olaj- és vízfestékkel készült alkotások is.

– A kolozsvári Klikk Art Centrum Egyesület alapító tagja vagy. Hogyan született meg az egyesület és melyek a céljai?
– Megfogant bennem a vágy, hogy az erdélyi művészeti életben aktívan részt vegyek. Ezért célommá vált olyan kulturális tevékenység ellátása, amely a társadalom és az egyén közös igényeinek kielégítésére irányul.

A kolozsvári Klikk Art Centrum Egyesület vezetőjeként elsődleges célom a közösségépítés elsősorban magas szinten alkotó, valós értékeket közvetítő művészek bevonásával, valamint a művészeti, hazai és nemzetközi kapcsolataink fejlesztése.

Az egyesület elsőként a Kárpátaljai Magyar Művelődé­si Intézet  június 19–21. között megrendezett Erdélyi Művészeti Karaván Kárpátalján 2019 című rendezvénysorozatán csoportos kiállítással debütált. Majd részt vettünk alkotásainkkal a Zsilvásárhelyen szervezett V. Desenul post Brâncuşi Országos Kiállításon. Augusztus 12–16. között Kézműves alkotóhetet szerveztünk a gyerekek számára, illetve a 10. Kolozsvári Magyar Napok keretében Ady Endrére emlékeztünk az In memoriam Ady Endre nemzetközi képzőművészeti kiállítással. A tárlat kurátoraként az Erdélyi Református Egyházkerület Észak-Erdélyi Régiós Nőszövetségi konferenciáján Újtordán Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából ismét bemutattam a nemzetközi képzőművészeti tárlaton résztvevő művészek alkotásait. Meghívást kaptam a Kalotaszentkirályon megszervezésre kerülő Ady Endre Emléknapokra, ahol a közönség szintén megtekintheti a nemzetközi tárlat kimagasló alkotásait. Ezt követően Marosvásárhelyre várják az Ady Endre emlékére szervezett nemzetközi kiállítást.

– Milyen lehetőségei vannak manapság egy fiatal művésznek arra, hogy ismertté tegye alkotásait?
– A számítástechnika kínálta multimédiás lehetőségeket megragadva a kortárs képzőművészek népszerűsíthetik alkotásaikat, menedzselhetik művészeti karrierjüket.

– Melyek a terveid az egyesülettel, illetve saját művészi tevékenységedben?
– Az egyesülettel további célom a művészeti tevékenység kiteljesítése, művészeti szellemiség, arculat kialakítása, művészeti értékek, hagyományok teremtése, átadása, valamint a kortárs művészekkel az emberi és szakmai kapcsolatot fenntartása. Tervünk olyan műhelyház vagy művésztelep működtetése és fejlesztése, amelyben az egyesület tagjai vagy meghívottai, vendégei is lehetőséget kapnak elképzeléseik megvalósítására. Ugyanakkor szeretnénk művészeti (tanfolyamok, szakkörök) alkotótáborokat szervezni a művészetre nevelés érdekében. Művészeti karrieremmel kapcsolatban azt gondolom, hogy aki alkotóerővel lett megajándékozva, az teremteni fog az általa képviselt művészeti ágazat sokrétűségével. Engem az a tudat, hogy kiválasztott vagyok, rendületlenül hajt a feladatom, küldetésem teljesítésére.

Zilahi Nono
A grafikusművész és reklámgrafikus 1992. november 12-én született Kolozsváron. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban érettségizett, majd a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem Képzőművészeti karának grafika szakán szerzett diplomát  vizuális művészetekben és reklámgrafikában 2016-ban. A londoni Drawing Academyt 2019-ben Diploma of Excellence-el végezte. A Klikk Art Centrum Egyesület alapító tagja és elnöke. 2018-tól reklámgrafikusként a kolozsvári Bánffy Palotakoncert arculattervezője. Lírai munkáit több antológiában, helyi lapban és internetes felületen közölték.