Nyugdíjemelés és patikahitel

Az uniós statisztikák már a szegénységnek is mércét állítottak Európában. Romániának sikerült a legszegényebb nyugdíjasok listájára leküzdenie magát – mintegy kétmillió szenvedő alannyal.

Az uniós statisztikák már a szegénységnek is mércét állítottak Európában. Romániának sikerült a legszegényebb nyugdíjasok listájára leküzdenie magát – mintegy kétmillió szenvedő alannyal. Előttünk már csak két olyan ország van, ahol több a létminimum alatt tengődő nyugdíjas, mint országunkban, bár a deklarált adatok szerint, amelyek valahogy mindig sántítanak, ez sem biztos, hogy megállja a helyét.
Az uniós mérce szerint szegénynek az számít, akinek az egy főre eső jövedelme az országos átlag hatvan százaléka alatt van.

Nálunk a bevallott és kozmetikázott adatok szerint két millióan tengetik napjaikat a létminimum alatt.

Minket csak Bulgária és Ciprus előz meg a nyomor ranglétráján. Az uniós országokat érintő felmérés csak a nyugdíjasokra terjed ki. A kétmillió tehát nem tartalmazza a munkanélkülieket, akik szintén napról napra tengődnek és élik meg uniós tagságunk hozadékát. És a kétkezi munkásréteget sem, amely minimálbérért nyüvi magát ilyen-olyan gyorsan szétszedhető mobilgyárakban.
E három országban tehát nem csak a szegénységre kárhoztatott nyugdíjas társadalom a sereghajtó – a munkásréteg zöme is a létminimum alatt tengődik, hisz a legújabb felmérések szerint 80 százaléka a számlákat is képtelen fizetni. Ennek ellenére Nyugat-Európában csak a kukázó idős emberek fotói látványosak. Bár láttam már nyugdíjast két szem aszpirint is vásárolni a gyógyszertárban. Igaz, ez utóbbi nem olyan látványos, mint a kukában turkáló meggyötört, hajlott hátú idős, aki a betevője után kajtat a szemetesben.
A minap az egyik hazai gyógyszertárban sorára váró éltes ember a szebb időket is megélt cipzár nélküli foszladozó táskájában percekig turkált a „megbúvó” banik után, majd kihalászott két szem aszpirinra valót reumás fájdalmait csillapítandó. A gyógyszerésznő a lehető legnagyobb természetességgel vágta le kisollójával az „adagot”. Kérdésemre elmondta, ez bevett szokás, mert

naponta több tíz idős ember vásárol csupán pár szem gyógyszert. De vannak olyanok is, akik hitelre kérik a legalapvetőbb fájdalomcsillapítót is.

Bármennyire hihetetlen – mondja a gyógyszerész –, de ez a valóság. Ha jön a postás, jön az aszpirin ára is.
A döbbenet nem annyira a mindennapi ember dolga lenne, inkább az egészségügyet vezetőknek kellene lépniük. De amíg a kelet-európai egészségügyi ellátást üzletté nyomorító Egészségügyi Világszervezet és az európai gyógyszermaffia csak a saját önös érdekeivel van elfoglalva, sőt hazai berkekben egyre nagyobb teret hódít a „az üzletszerű gyógyítás” is, addig nem lesz ideje senkinek a szemenkénti gyógyszervásárlók vagy a patikahitelre szorulók nyomorával foglalkozni.
Ha már nagyon csípi a kormány szemét, „letudja” 15 százalékos nyugdíjemeléssel. Nos, az a statisztikailag nyilvántartott két-három millió létminimum alatt tengődő ember, akinek telente tüzelőre sem futja, ezentúl legfeljebb három aszpirint fog hitelre venni. Mert ugye az ember életében vannak prioritások. Romániában az egészség nem tartozik ezek közé.
A parlament június végén fogadta el a jogszabályt, miután tavaly decemberben is megtette. De akkor a törvény nem állta ki az alkotmányossági normakontrollt, és visszakerült a törvényhozáshoz. A jogszabály szerint szeptembertől 15 százalékkal nőtt a nyugdíj, majd a jövő év szeptember elsejétől a nyugdíjpont – amelynek alapján kiszámolják az öregségi járandóságokat – értéke eléri majd az 1775 lejt. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak már a jövő év őszén több mint 60 százalékkal magasabbak lesznek a jelenleginél, és 40 százalékkal meghaladják a szeptember 1-jén megemelt járandóságot. Ez az összeg segít tán a patikahitelezőkön is, ha minden igaz.
Ezt annak ellenére garantálja a kormány, hogy a Román Nemzeti Bank ez évi közleménye szerint az országnak mintegy 107 milliárd euró adóssága van…