Pataky István 2019. szeptember 15., 10:06

RMDSZ: pozícióváltás a parkolópályán

Kampányüzemre váltott az RMDSZ. És várhatóan így is fog működni egészen a jövő év őszén esedékes törvényhozási választásokig. A májusi európai parlamenti megméretésen tapasztalt rendkívül magas részvételi arány s az ebből következő izgalmas végjáték valószínűleg megnyomta a vészcsengőt a pártban. Országosan, de helyi szinten is érezhető a kommunikációs offenzíva, amellyel az RMDSZ igyekszik feledtetni a PSD vezette kormánykoalíció támogatójaként eltöltött éveket.

Nincs olyan politikai alakulat a bukaresti törvényhozásban, amely jobban sürgetné a bizalmatlansági indítványt, mint az RMDSZ. A kormánybuktatás mellett a párt meghirdetett néhány merész parlamenti célt, amelyek megvalósulása finoman fogalmazva is kétséges. A közigazgatási törvénykönyv módosítását, amelyet az alkotmányossági óvás után sürgősségi rendelettel fogadott el a kormány, most újra megvitatják a törvényhozásban. Azokat a cikkelyeket, amelyek előnyösek az RMDSZ-es elöljárók által irányított önkormányzatoknak, némi érdekegyeztetéssel el lehet fogadtatni. A kisebbségi jogokra vonatkozókat – így az utcanevek lefordításának kötelezővé tételét – viszont az esélytelenség nyugalmával követelheti, hiszen egyelőre nincs szövetségese a bukaresti parlamentben. Ami a szintén tervbe vett restitúciós jogszabályt, azaz a visszaigényelt ingatlanok átadásának kötelezővé tételét illeti, az esély a nullához közelít.

Az őszi parlamenti ülésszak törvénykezési tevékenysége politikai mellékzönge lesz csupán. Az igazi izgalmakat az egyelőre gyanúsan lassan előkészített bizalmatlansági indítvány és a novemberi elnökválasztás jelentik. Az RMDSZ mindkét akcióba nagy erővel vetette bele magát. Kelemen Hunor úgy sürgeti a PNL által kezdeményezett indítványt, mintha erősen furdalná a lelkiismeret. A szintén az RMDSZ-elnök által megszemélyesített államfő-választási kampány pedig máris dübörög, tisztelet annak, aki kibírja novemberig. Kelemen Hunor fiatalos üzeneteinek egyik célpontja az a nem túl népes, de elhanyagolhatónak sem nevezhető magyar szavazóréteg, amelyik az európai parlamenti választásokon az USR-re adta voksát, most pedig Dan Barna felé kacsingat. A barátkozós hangulatú kampány feledtetni akarja az ellenzéki pártok szavazóinak körében kialakult képet a PSD-barát RMDSZ-ről. Ez is fontos ahhoz, hogy az ellenzéki oldalon s elsősorban a PNL részéről könnyebb legyen nyitni az RMDSZ felé egy jövőbeli kormánytöbbség kialakításakor. Miután egy öt-hat százalékos pártnak tökéletesen értelmetlen hosszabb ideig önállóan, önmagát sarokba állítva, csak nyilatkozatokkal politizálni, a bukaresti folyamatokat figyelve pedig nem kell különösebb jóstehetség a hatalomváltás közeledésének megállapításához, az RMDSZ elkezdte a pozícióváltást. A kérdés most az, hogy már a bizalmatlansági indítvány vagy csak az elnökválasztás –  ami szinte bizonyosan Klaus Johannis újrázását hozza – kényszeríti távozásra a jelenlegi kabinetet. Ami természetesen nem változtatja meg a parlamenti erőviszonyokat, de szinte biztosan hoz valamilyen átrendeződést, előkészítve a talajt a várhatóan jövő ősszel tartandó és a jelenlegi ellenzék sikerével kecsegtető megméretésnek.

Azt, hogy érik a PNL és az RMDSZ valamilyen fokú együttműködése, jól jelzi az RMDSZ-ellenes megszólalások ritkulása. Az utóbbi harminc év alatt jól kiismerhettük: a román ellenzék akkor s addig él a magyarellenességgel, amíg az RMDSZ hatalmon vagy a hatalom közelében van. De a bukaresti kormányok magyarellenessége is elsősorban az ellenzékből politizáló RMDSZ-nek szól. Ami – tegyük hozzá – úgy kell a magyar pártnak, mint egy falat kenyér, hiszen ha valódi, kölcsönös tiszteletre épülne a magyar–román viszony e vidéken, gyorsan elfogyna az RMDSZ mondanivalója, s tán létjogosultsága is.