Dr. Kós Károly néprajzkutató: a nagy fa árnyékában

Családja jelenlétében emlékeztek meg dr. Kós Károly néprajzkutatóról születésének 100. évfordulóján a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.

A legkisebb Kós-gyerek alakját Szabó Zsolt irodalomtörténész elevenítette fel, ezt követően az érdeklődők egy filmet is megtekinthettek a néprajzkutató életéről és munkásságáról. Ifjabb dr. Kós Károly Sztánán született 1919. augusztus 31-én az építész-író Kós Károly harmadik gyermekeként. Bátyja, Kós András híres szobrászművész, nővére, Koós Zsófia kiváló színésznő volt. Ő pedig a 20. század második felének meghatározó jelentőségű, sokoldalú erdélyi magyar néprajzkutatója, munkássága kiterjedt az anyagi kultúra és a társadalomnéprajz szinte valamennyi területére.
1931-ben a kolozsvári református kollégiumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, 1935-től 1939-ig pedig a sepsiszentgyörgyi kollégium diákja volt. 1939-ben a kolozsvári református teológiára iratkozott be, de 1940-től már a kolozsvári, illetve a budapesti tudományegyetem hallgatója volt. Történelem–földrajz szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelét 1944-ben szerezte meg Kolozsváron, disszertációját – Viski Károly és Gunda Béla tanítványaként – néprajzi témában írta. Már 1941-től az egyetemi néprajzi intézet gyakornokaként tevékenykedett, 1944 után ugyanott oktatott tanársegédként 1950-ig, valamint meghívott tanárként a történelem szakos hallgatóknak is tartott előadásokat.

A Mezőség kutatója
Szabó Zsolt irodalomtörténész – aki személyesen is találkozhatott a néprajzkutatóval és közelről is figyelhette munkáját – felelevenítette, hogy 1979-ben életútinterjút készített Kós Károllyal a Művelődés hetilap számára. Ekkor hangzott el, hogy az akkor 60 esztendős tudós 21 évre szóló tervet készített magának, ám ezt követően csak 17 évet élt, így „maradt egy kis adóssága” – fogalmazott Szabó. Legfontosabb tudományos műve, amely a Mezőség néprajzát dolgozza fel, már csak halála után, 2000-ben jelenhetett meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában.
Bár tudományos érdeklődési köre sokrétű volt, elsősorban az erdélyi és moldvai magyarság tárgyi kultúrájával foglalkozott. Szabó Zsolt szerint ő volt az erdélyi és az összmagyarság egyik legfontosabb néprajzkutatója, egyben ő írta meg a Mezőség legátfogóbb monográfiáját is. Behatóan foglalkozott a hagyományos gazdálkodás és kézművesség egyes kérdéseivel (népi vadfogás, bivalytartás, kosarazó juhászat, ekés földművelés, kőfaragás, vasművesség, fazekasság, szűcsmesterség), a hagyományos táplálkozással, a településszerkezettel és a népi építészettel, valamint társadalom-néprajzi kutatásokkal (rokonsági és nemzetségi kapcsolatok, társas munkaszervezeti formák, települési önszerveződés, táji munkamegosztás, vásárok és árucsere). Szabó Zsolt felhívta a figyelmet, hogy Kósnak még megadatott, hogy jobbágysorból származó emberekkel beszélhessen, akik kiválóan értettek mesterségükhöz, így kutatásait hiteles forrásokra alapozhatta.

A kiváló rajzoló
Kós Károly saját maga illusztrálta műveit, és ezt nyugodt lélekkel megtehette, hiszen kiváló rajztehetséggel rendelkezett. Ahogyan Szabó Zsolt fogalmazott: a néprajzkutató kiváló illusztrációi által „láttatni is tudta, amit kutatott”.
A megemlékezésre összeállított kiállításon A Mezőség néprajza című kötetéből láthatunk válogatást, a kinagyított illusztrációk is jelzik, mennyire alaposan, mérhetetlen tehetséggel dolgozott Kós Károly. Szabó Zsolt szerint a néprajzkutató tisztában volt azzal, hogy az utolsó pillanatban hozta vissza a köztudatba a népi emlékeket, amelyekben nagyszüleink élete van benne.
A családias hangulatú megemlékezésre a Dr. Kós Károly Néprajztudós Alapítvány és a Györkös Mányi Albert Emlékház szervezésében került sor. Közreműködött a Gancos zenekar. Az ünnepségen bemutatott A nagy fa árnyékában című film készítői: Somogyvári Rudolf és a néprajzkutató fia, Kós Béla. A kiállítás szeptember 13-ig tekinthető meg.