Egy nyárádkarácsoni gazda története: mitől ízletes a paradicsom?
Világszínvonalú zöldségtermesztési technológiát honosított meg a Nyárád mentén Fazakas Miklós. A fólia alatt paradicsomot és paprikát termesztő vállalkozó hidrokultúrás rendszerben állít elő kiváló minőségű zöldségeket. A nyárádkarácsoni farmon jártunk.
Egy hektár területen huszonhat darab 50 méter hosszú és 8 méter széles fesztávolságú fóliasátor – dióhéjban ez a tömör leírása a nyárádkarácsoni Fazakas Miklós agrárvállalkozó intenzív zöldségtermesztő farmjának, amit nyolc hektárnyi szántóföldi zöldséges egészít ki.
A családi vállalkozást próbára tevő farm annak ellenére is nehezen boldogul, hogy világszínvonalú technológiát alkalmaz és termékei után szép jövedelmet termel.
A telepet megmutató Fazakas szerint a fő gond a krónikus munkaerőhiány. Igazából csak a család tagjaira lehet számítani, mert állandó alkalmazotti gárdát egyre nehezebb megtartani. Egy 17 éves fiú és egy ötven év körüli, lelkileg sérült nő dolgozik állandó jelleggel a farmon, illetve alkalomszerűen hetven-nyolcvan év közötti idős asszonyok, akik nyugdíj-kiegészítésként vállalnak napszámos munkát. És ezzel a kör be is zárul, mert sem a Marosvásárhely közeli, Alsó-Nyárád menti faluból, sem környékéről nem lehet embereket toborozni helyi mezőgazdasági munkára. Vendéglátóm szerint Székelyföldön azért számolják fel egyre többen agrárvállalkozásukat, mert a cég tulajdonosa rájön, hogy szinte egyedül maradt. Annyit nem tud fizetni, hogy a Nyugat-Európában alkalmi munkákat vállaló napszámosok itthon maradjanak, másrészt a Nyugatra távozók nem számolnak azzal, hogy ha mindenféle járulékos kinntartózkodási költséget leszámítanak, egy hollandiai munkavállalásból sem tudnak többet megtakarítani, mint ha itthon dolgoznának egy helyi farmon.
A nem túl modern fóliasátrakat nézegetve Fazakas Miklós eligazít: ebbe az intenzív zöldségtermesztési telepbe egy bani európai uniós pénz sincs. A fóliasátrakhoz szükséges fémet magyarországi bontásból vásárolták, így gyakorlatilag a töredékéért sikerült felépíteni azt, amit hazai cégek nagyon drágán kínálnak.
– magyarázza az agrárvállalkozó, aki fontosnak tartja, hogy az új technológiák hazai adaptációját lehetőleg úgy vezesse be, hogy abba se a család, se a vállalkozás ne roppanjon bele. Azaz a beruházás gazdaságos és költséghatékony legyen, ami Fazakaséknak tökéletesen sikerült.
A fóliaházakban kókuszrostból álló táptalajon paradicsomot és paprikát termesztenek. A kókuszpálma őrleményéből származó mesterséges talaj a tőzeghez hasonlít: a beleültetett palánta vezetékes hálózaton keresztül jut hozzá folyamatosan a műtrágyákból és mikroelemekből álló tápoldathoz, amit számítógépes program alapján működő, izraeli öntözőberendezés kever, adagol és juttat el a növények gyökereihez. A három-négy évig alkalmazható táptalaj ezt követően szerves trágyaként kerül ki a szántóföldekre.
Vendéglátóm szerint a hidrokultúrás zöldségtermesztés a mai árversenyben megkerülhetetlen.
A hagyományos talajon termesztett zöldségek hozama egyrészt sokkal kisebb, másrészt az alulról fertőződő növények növényvédelme sokkal többe kerül, ezért sem versenyképes az új módszerrel, ami nem is annyira új, hiszen Nyugat-Európában már évtizedek óta ismerik.
Kissé csodálkozva nézegetem a dús növényzetet, amelyen nyoma sincs a szokásos gombaölő szerek kékes-zöldes permetlevének. Fazakas szerint évek óta nem permeteznek, nem használnak semmiféle növényvédő szert. Igazság szerint itt is szükség lenne egy-egy permetezésre az olyan betegségek ellen, amelyek a légmozgással kerülnek be a fólia alá, de rájöttek, hogy permetezés nélkül is minden rendben. A permetezés elmaradásának fő oka mégis az, hogy a műveletre nincs munkaerő. Ilyen formán a fólia alatti paradicsomjuk és paprikájuk akár bio minőségű is lehetne, magyarázza a zöldségtermesztő.
Amikor a tápoldattal kapcsolatos kérdéseimet felvetem, hogy ez mennyire egészséges, Fazakas elmosolyodik: ez szakemberek körében is gyakran felmerülő kérdés. Elmagyarázza, hogy a tápoldat gerincét a nitrogén és a kalcium adja, két olyan elem, amely természetes állapotban megtalálható mindenhol a földkerekségen. A műtrágyákban ez koncentráltabban van jelen, de ezek a tápanyagok nem hasonlíthatók össze például a szintetikus úton előállított növényvédő szerekkel. „A műtrágya hordozóeleme a kalcium-karbonát, a mész. Ebből kell a növénynek a legtöbb, a tápoldat mintegy hetven százaléka kalcium-nitrát. Kisebb mennyiségben, de keverünk hozzá káliumot, foszfort, magnéziumot és kevés mikroelemet” – magyarázza a farm „eszének” számító számítógépes vezérlőpult előtt a gazda.
A tápoldatban semmiféle növényvédő szer nincs.
A magyarországi recept alapján működő berendezés meghatározott időközökben indítja be az öntözőrendszert, amely a tágabb körben ismert csepegtetős öntözéshez hasonlít.
Annyi bizonyos, hogy a nyárádkarácsoni farm paradicsomát ízre, zamatra nehezen tudnám megkülönböztetni egy szabadföldi paradicsomtól. Ez távol áll a sokat kritizált ízetlen zöldségektől, amelyek a nagyáruházak választékának egyik ismérve. Ennek okát Fazakas Miklós abban látja, hogy több áruházlánc logisztikai raktárakon keresztül teríti friss áruját is, a termelőket pedig arra kötelezik, hogy szinte zölden szedjék le a paradicsomot, ami később az úton, illetve a raktárakban érik be. Az ilyen zöldség az ízetlen, de amely normális körülmények között, a növény szárán érik, az rendben van. Fazakas cége éppen amiatt dolgozik az Auchan áruházlánc üzleteivel, mert azok direktben a termelőktől kapják az árut – a zöldséget előzőleg nem szállítják elosztóközpontokba –, így amit a termelő reggel leszed, az délután már jó eséllyel az üzlet polcain landol.
Nem tudunk annyit termelni, amennyire szükség volna. Eredetileg az üzletlánc marosvásárhelyi, kolozsvári és nagyszebeni üzleteinek ellátását vállaltam, de a napokban visszaléptünk a szebeni megrendelésektől, mert nincs akkora kapacitásunk” – magyarázza.
Fazakas a fóliasátrak között mutatja, hogy igazából teljes kapacitásuk felét tudják csak jelenleg kihasználni, mert nincs elegendő munkáskéz. A letermett részeket ifjító metszéssel lehetne további termésre késztetni, ami azt jelenti, hogy a február végén elültetett paradicsompalántából felnövő indák megállás nélkül, folyamatosan teremnek egész évben. Legkeresettebb termékük a rózsaszín paradicsom, amely a szokásos, piros fajtákhoz képest szinte a duplájáért kél el.
A nyárádkarácsoni cégnek sem fenékig tejföl a kapcsolata a bevásárlóközpontokkal. Hiába szállít akár kétnaponta tonnaszámra paradicsomot, paprikát és szabadföldi termesztésből származó káposztát a nagyvárosok áruházainak, mert a gyengébb minőségű oltyán paradicsomok megjelenésével június végétől zuhannak az árak. Noha a déli megyékben termesztett paradicsomokat nem lehet áruházakban forgalmazni, mert nagyon hamar romlanak, vendéglátóm szerint leütik az árakat, így legalább egy hónapig a legtöbb nagytermelő számára ráfizetésessé válik a nagyáruházak ellátása. „A megrendelő nem azt nézi, hogy az egy-két lejes piaci oltyán paradicsom szinte ehetetlen, hanem ehhez a piaci árhoz akarja igazítani a kínálatot.” A Nyárád menti termelő szerint többször előfordul, hogy a heti rendszerességgel ajánlott és az áruházlánc által lefele „kerekített” árakra időnként nemet kell mondaniuk, de összességében elégedett, mert az áruházláncok is arra törekednek, hogy az olcsóbban felvásárolt árut minimális árréssel adják tovább. Másrészt egy agrárvállalkozónak a polgármesteri hivatalok által működtetett zöldségpiacok nem jelentenek alternatívát. Fazakas azt mondja, egy családtagja
a marosvásárhelyi zöldségpiacon húsz kiló paradicsomot sem tudott eladni egy nap, ami jól mutatja, hogy mennyire megváltoztak a vásárlói szokások.
Az emberek többsége szupermarketekben vásárol, a nagybani termelőknek pedig ehhez kell igazítaniuk kínálatukat.
Fazakas szerint az igazi megoldás az üvegház lehet. Üveg alatt mintegy háromszor nagyobb terméshozam érhető el, hiszen egész évben folyamatosan lehet termelni. A mi tájainkon a télen fűtött, dupla falú fóliasátorban ez nem működik, mert a fólia nem enged át kellő mennyiségű napfényt az amúgy napfényben szűkös időszakokban. Az üvegház azonban drága mulatság: egy hektár egymillió euróba kerül, amit romániai viszonylatban kevesen tudnak megengedni maguknak. Magyarországon elég sok ilyen befektetés született az elmúlt években, ezekben pedig simán megterem az évi nyolcvan tonna hektáronkénti paradicsom. Ugyanakkor
paradicsomból Európa-szerte hiány van, így számos agrártárca – így a bukaresti is – valamilyen formában támogatja a termesztését.
Igaz, a romániai paradicsomtámogatási rendszer hatékonysága kérdéses, hiszen a legfeljebb tíz ár fóliára igényelhető támogatás elsősorban a kistermelőket célozza meg, akik éppen a kis mennyiség miatt nem jutnak be áruházi forgalmazásba, szövetkezésre pedig kevesen vállalkoznak.
A hűtőházzal felszerelt, hatszáz négyzetméteres tárolóhelyiséget építő Fazakas az egyre égetőbb munkaerőhiány ellenére is a jövőre gondol, és abban bízik, hogy három fia közül valamelyik mégis továbbviszi apjuk fiatalkori álmát, a zöldségtermesztési vállalkozást.
Középső fia Kolozsváron tanul az agrártudományi egyetem kertészeti szakán, ő hazatérne a szülői birtokra, de több-kevesebb rendszerességgel mindhárom fiú besegít a családi gazdaságba.
Ezért a fiúk éppúgy bért kapnak, mint egy „külsős”. Vendéglátóm arról mesél, hogy egy baráti társaságban nemrég arról beszélgettek, ki mennyi költőpénzt ad a gyerekének, ők pedig értetlenkedve pislogtak. Akkor döbbentek rá, hogy nem szoktak költőpénzt adni a gyerekeknek, mert azoknak mindig van pénzük. Sőt volt olyan időszak, amikor az általuk megspórolt pénzből kértek kölcsön a szülők. Fazakas azt mondja, annak idején ő is kamaszkora óta önállósult anyagilag: elektronista tanulóként már gyerekkorában annyi pénzt szerzett különböző elektronikus kütyük bütyköléséből, hogy mindig volt pénze. Mint ahogy azt sem tartja véletlennek, hogy a rendszerváltás után, 21 évesen ő volt az ország legfiatalabb kft.-tulajdonosa, amiről papírt is kapott a megyei kereskedelmi kamarától.
Búcsúzásként arról mesél, hogy bár eddigi élete során sok mindennel foglalkozott, mégis ősei mestersége, a mezőgazdaság maradt számára a legkedveltebb foglalatosság. „A nagybani gazdálkodást soha nem szabad elkezdenie annak, aki csak pénzt akar belőle keresni. Olyan életforma, amit ha becsülettel vállal az ember, akkor pénze is lesz, de csak pénzért nem szabad elkezdeni, mert hamar csalódást okoz” – zárja beszélgetésünket Fazakas Miklós.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot július 10-én.