Ottomány: romokból kinőtt kulturális erőd
A Partiumban, de kiváltképp az Érmelléken ritkán lehet elmondani, hogy befejeztek volna uniós projektet, mégis akad kivétel. Jó példa erre a Szalacs községhez tartozó Ottomány kúriája, amely mai pompájában sokak szerint a nagyváradi várral vetekszik.
A Partiumban olyan ingatlanok is találhatóak, amelyek évek óta kihasználatlanul állnak, és amelyeknek őrzésére több pénzt fordítanak az önkormányzatok, mint amennyit valójában érnek. Szerencsére nem ez az uniós projektek felhasználásának legfőbb jellemzője. Egyik ilyen sikeres beruházásnak számít az ottományi Komáromi-kúria is, amelynek történetét a közelmúltban ismertettük a Komáromi Csipkés György Bujdosó Bibliáján keresztül.
A Komáromi-kastélyt egy Magyarország–Románia Határon átnyúló Együttműködési Program keretében újították fel, partnerségben a gyulai Körös-vidéki Vízügyi Igazgatósággal.
Akkoriban a HU–RO Program keretében (2007–2013) benyújtott pályázat során nyert támogatást 2010-ben. A kiírás határon átnyúló volta miatt a gyulaiak a Körösök vízgyűjtő területének egy másik távolabbi pontján fekvő Szalacs község önkormányzatával léptek együttműködő partnerségre. Így közösen valósították meg a Tájvízház projektet. Ennek célja a környezeti és kulturális örökség megőrzése és népszerűsítése, ismeretterjesztés, oktatás és tájékoztatás a természeti értékek védelméről.
A gyulai „ház” feltehetően 18. századi építésű, amelyet többször is módosítottak. A legjelentősebb átépítés a 19. század utolsó negyedére esik, amikor Pop Alajos 1887-ben fürdőt nyitott a város közönségének. A fürdő egészen az 1950-es évekig üzemelt, 1986-ban állami tulajdonként került a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kezelésébe. Felújítása 2004-ben fejeződött be. A felújítás során a városi közfürdő termei, medencéi az eredetinek megfelelő állapotban kerültek helyreállításra.
A romániai partner, azaz Szalacs község önkormányzata az Ottomány településen lévő egykori Komáromi-kastély épületét alakította kiállítóházzá.
A kastélyt övező természeti környezet megújítása is a tervben szerepelt – magyarázta Szűcs György, aki a kiállítóház adminisztrátora is egyben. A tervnek köszönhetően a meglévő épület és a hozzá szervesen kapcsolódó melléképületek rendbetételét sikerült kigazdálkodni, egy részét már be is rendezték kiállítótermeknek. A néprajzos Szűcs György, a kiállítóház „mindenese” ismertette a felújított épületegyüttes – kúria, kazamata, vizespince – jövőbeni szerepét, amely
hagyományőrző, néprajzi és kulturális szempontból akár az Érmellék egyik fontos turisztikai pontjává is válhat.
Köszönhetően Kéri Gáspár székelyhídi fogorvosnak, aki magángyűjteménye által két lakteret is berendezett olyan bútordarabokkal, amelyek megfelelnek a mintegy 150–200 éves nemesi lakberendezésnek.
A kastély egy másik részében tájjellegű néprajzi tárgyak, gyékényből font bútorzati darabok, régi mesterségek munkaeszközei, valamint egy régi ladik is tanúskodik az egykori lápvidéki csíkászok, pákászok világáról.
Szűcs György, az épületegyüttes igazgatásával megbízott néprajzkutató kuriózumként felsorolt néhány adatot, amelyet a kívülállók közül csak kevesen ismerhetnek. Hogy mennyi befektetett munka, dokumentáció és anyagi alap áll egy ekkora méretű munka mögött, szinte felmérhetetlen. Ebben enged betekintést az Érmellék talán legszebb gyöngyszemének tudora.
Mint mondja, a projekt teljes költsége 960 ezer euró. A magyar félre eső támogatás 428 ezer euró volt. A román félre 520 ezer euró esett. A kúria felújítása végül 2013-ban fejeződött be, a kivitelező cég a Marconst volt, a tervező pedig Starmüller István.
Szintén Szűcs György beszél arról is, hogy a román mezőgazdasági minisztériumnak volt egy olyan pályázati felhívása, ami kifejezetten arra vonatkozott, hogy a korábban befejezett, de nem véglegesített pályázatok után segítséget nyújtson. Ez volt a következő fázis. Ami természetesen szintén európai forrásokból származik, de ennek egyszerűbb volt a levezénylése, mivel ilyenkor nem angol nyelvű az elszámolás, hanem román. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének bürokratikus útvesztők. Erre a pénzre pályázott a szalacsi önkormányzat. 500 ezer euró értékben kért támogatást azért, hogy a falusi turizmust fejleszteni lehessen és ennek okán a Komáromi-kúria kiállítási anyagát, illetve környezetét rendbe lehessen tenni.
Nem kértek önrészt, viszont helyette rengeteg dokumentációval kellett bizonyítani, hogy a már most meglévő/lejáró pályázat életképes. Erre a forrást a Vidékfejlesztési Ügynökség (AFIR) biztosította. A tervező szintén Starmüller István volt. Ennek a pályázatnak köszönhetően újították fel a kazamatát és a vizespincét, valamint sétányokat alakítottak ki az erdős részben (egyesek dendrológiai parknak is nevezik). A pénzből kevésbé látványos, ám annál hasznosabb technikai felszerelések beszerzésére is jutott. A következő pályázat, aminek az elbírálása még zajlik, egy borászati kiállítást céloz meg, szintén a kúriában, amelyen keresztül azt mutatnák be, hogy az egyes szőlőfajták milyen területeken honosak és miként hatott ez a népi kultúrára.
Az elmúlt években több rendezvényt tartottak az ottományi Komáromi-kúriában. Szűcs György, a múzeumként és konferenciaközpontként is működő intézmény vezetője még szót ejtett a kazamaták és egyéb melléképületek szerepéről is. Az egykor istállóként működő épületben jelenleg irodákon és mosdókon kívül három nagyobb boltíves helyiség van, ahol állandó kiállításokat rendeznek be. A legnagyobb teret az önkéntes tűzoltó-egyesület kapja. Ugyanis ennek története az 1880-as évektől részletesen nyomon követhető mind dokumentumok, mind tárgyi bizonyítékok által. Ugyancsak
látványos változáson esett át az intézményhez tartozó vizespince is, amely nem a közönséges pincék hagyományos szerepét látta el, ugyanis egy forrás fakad a mélyéről.
Ez látta el a kúria egykori lakóit vízzel. A pince 133 méteres hosszán villanyvilágítás jelzi az egyre szűkülő alagutat. A látvány remélhetőleg sok turistát fog vonzani a környékre, és minden bizonnyal a felvidéki Komárom városa is elégedett lehet szülöttének felújított érmelléki kúriájával, hiszen 2011-ben, amikor még a 17. századbeli műemléképület szinte romokban hevert, fontolóra vette a felújításához való hozzájárulást. A város honlapján a következő felhívás volt olvasható. „Van egy kastély, amely nevében és múltjában is kapcsolódik városunkhoz, és megmentésre szorul. Miután a kastély térben elég távol van tőlünk, így kevesen hallottak róla (…). Bízunk benne, hogy pár ember figyelmét felkeltette (…) és megpróbálnak segítséget nyújtani a kastély megmentéséhez. Érdemes volna megfontolni egy testvértelepülési szerződés megkötését is. A kastély tulajdonosa büszke volt szülővárosára és felvette annak nevét, most a szülővároson a sor!”
A jó szándék dicséretesnek bizonyult, de végül feledésbe merült. Ám idén májusban a szalacsi önkormányzat felavatta az Érmellék és egyben a Partium egyik legszebb gyöngyszemét – élve az uniós és hazai projektek minden lehetőségével.