Rostás Szabolcs 2019. május 11., 20:41

Kétszínű Budapest-fóbia

Orbán Viktor e heti erdélyi látogatása újfent táptalajt szolgáltatott bizonyos román politikusok és véleményformálók számára, hogy hangot adjanak a magyar miniszterelnökkel szemben táplált ellenérzésüknek, és megismételjék untig emlegetett összeesküvés-elméleteiket – sőt adott esetben újabbakat találjanak ki. No persze a többségük számára semmiféle apropó nem hiányzik a budapesti nemzeti kormány, általában pedig a magyarok ócsárlásához, jön az menetrendszerűen magától is. A magyar kormányfő erdélyi jelenléte azonban önmagában beindítja a magyarellenes reflexeket, akárcsak a bizonyos négylábú esetében a másfajta ingert.

Román politikusok és megmondóemberek alapvető hozzáállása az, hogy jöhet a világ bármelyik külföldi közméltósága az országba, keresztül-kasul bejárhatja Romániát, kivéve, ha magyarországiról van szó. Látogasson Erdélybe államelnök, kormányfő, miniszter vagy államtitkár, ha magyar, akkor sokan egyfajta revíziós és hódító szándékot, Románia egységével, területi épségével szembeni aknamunkát vélnek a látogatás mögött. Nem számít, hogy kevesebb gyakorisággal ugyan, de időnként azért a bukaresti közméltóságok, kormányzati illetékesek is fel-felkeresik a Románia határain túl élő honfitársaikat, éljenek azok őshonos, avagy kivándorolt kisebbségiként. Azt pedig tudjuk jól, hogy Traian Băsescu államelnökként tett moldovai látogatásai voltak csak igazán a leplezetlen területszerzési szándék megnyilvánulásai, a nagyromán revízió gátlástalan kifejezése. Az egykori hajóskapitány soha nem rejtette véka alá, hogy Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülését tekinti Bukarest első számú politikai prioritásának. Ez azonban nem számít, mert a románok szemében akkor is a magyarok a revizionisták, ha Budapest többször leszögezte már: nem támaszt területi igényeket szomszédaival szemben, beleértve Romániát.

Ilyenkor, választások közeledtével még hangsúlyosabbá válik a románok Orbán-fóbiája, olyannyira, hogy számos bukaresti párt és politikus kampánya homlokterébe, legfőbb üzenetei közé emeli a magyarkérdést. És mindehhez természetesen hozzátartozik, hogy a lehető legkedvezőtlenebb színben, Románia ellenségeként tüntetik fel a magyar miniszterelnököt. Azonban még a legvadabb román nacionalisták és magyarellenesek viszonyulása mögött is hatalmas adag kétszínűség rejtőzik, többségük ugyanis kimondva-kimondatlanul nagy vonalakban egyetért Orbán Viktor politikájával. Azzal is, ahogyan szembehelyezkedik a brüsszeli bürokratafelfogással, az EU és a legtöbb nyugat-európai tagállam bevándorláspolitikájával, sőt még azt is helyeslik, ahogyan a budapesti kormány támogatja a külhoni magyarokat, kiállva jogaikért. Nem egy román politikus ismerte már el háttérbeszélgetések alkalmával – vagy akár nyíltan is –, hogy modellnek, követendő példának tekinti a budapesti nemzetpolitikát, amelyet Bukarestnek is alkalmaznia kellene a határon túli románok érdekében.

Sajnos azonban Románia még mindig ott tart, hogy a politikai haszonszerzés, a szavazatvadászat tekintetében többet hoz a konyhára a magyarveszéllyel való riogatás, mint a kisebbségi jogok szavatolásának előmozdítása. Holott ideje lenne belátni, hogy a magyar nemzetpolitika, az Erdélybe irányuló támogatások, a Budapest által szorgalmazott közép-európai összefogás nem Románia ellen irányul, hanem éppenséggel átvállal feladatokat a román államtól, és az ország javára válik. Éppen ezért le kellene számolni a magyarokhoz fűződő ellenségképekkel, és nekilátni végre a mindkét fél érdekét szolgáló együttműködésnek.